KÉPEK !!!

2010.02.28. 14:12

  

A kirándulás képei itt találhatók:

1. Hong Kong- Malaysia : https://picasaweb.google.com/lehokrisz/HongKongMacauMalaysia2010

2. Thaiföld : https://picasaweb.google.com/lehokrisz/Thaifold2010

3. India : https://picasaweb.google.com/lehokrisz/India2010

 

  • Mcdonald’s-ban full McChicken menü: 98 Rs = 400 Ft. A McDonald’s-ban nem kapni marhahúst, ez ki is van írva nagy betűkkel (mivel a marha köztudottan szent állat). Nincs is igazából sok McDo Mumbaiban, össz. Talán 2 db-ot láttunk.
  • Taxi Mumbai reptérről a városközpontba, ill. onnan ki (Colaba): 450/350 Rs = 1800/1400 Ft (az út napközben 2 óra, éjszaka 35 perc). Az utcán közlekedő autók min. 50%-át adják Mumbaiban, hatalmas forgalmi dugókat és káoszt generálva. A legtöbb autó 1960-as évekből származó indiai piacra gyártott Fiat, mostanában pár kiseb japán autó is megjelenik a taxik között ( pl. szuziku maruti, kis indiai Tata).
  • Benzin: 1 liter = 50-55 Rs (200-220 Ft)
  • Szállás:  olcsóbb hostel Mumbaiban 500 Rs=2000 Ft/ double (közös fürdő), normálisabb középkategóriás szállás: 1800 Rs = 7200 Ft / double (saját fürdő). Goa-n: 500 Rs-től egyszerű bambusz vagy fakunyhókban saját fürdővel.
  • Kaja: Banana milkshake 40 Rs=160 Ft, fresh coconut (egész kókusz) 10-20 Rs =40-80 Ft, pizza 150-250 Rs, spagetti 130 Rs, indiai vega kaják 60-100 Rs, dobozos cola 20 Rs, kávé 20 Rs, naan 20-40 Rs, gyümölcstál 50 Rs
  • Utazás: hajó Gate of India-Elephanta Island (1 óra oda, 1 óra vissza, fix ár) 120 Rs (return), sleeper bus Mumbai-Hospet(Hampi) 950 Rs, Hospet-Goa 650 Rs, Goa-Mumbai 650 Rs
  • Motorbérlés Goa-n: 250-350 Rs/nap
  • Kajakbérlés Goa-n: single 100-200 Rs, double 200-300 Rs/óra
  • Ajurvedic massage: 500-800 Rs/óra (általában csak azonos nemű masszőrt kaphatsz)
  • Indiai filmek, Bollywood: min. 2,5 órás lírikus filmek, oda nem illő táncos-zenés jelenetekkel teletüzdelve, általában az igaz szerelmet keresik mindegyikben, csók, érintés még csak nem is történik bennük. Bollywoodban (Bombay) készül a legtöbb film a világon, évente 700, azaz minden nap 2 film „gördül le a gyártósorról”. Sok filmbe meghívnak statisztának „fehér” turistákat, akiket a Causeway rd-on vadásznak le (saját tapasztalat is). Több film készül itt, mint Hollywoodban, az indiai filmek felvevőközönsége is kb. 20%-al nagyobb világszerte, mint az amerikai filmiparé. Indiában amerikai filmeket reklámozó moziplakátot nem látsz, csak indiait. 2010 elején az egyik legnagyobb sztár: Sharukh Khan, filmei: Raab ne bana di Jodi (megnéztem a repülőn, elég aranyos), My name is Khan.
  • Koldusok: a városokban sok van belőlük, Mumbaiban többnyire a gyerekek és a nők (kisgyerekkel a karjukon) koldulnak, ill. kereszteződésekben pár csonkított ember. Általában az első nemleges válasz után békén hagynak, nem fogdosnak, nem érnek hozzád, így nem volt velük semmi bajunk. Ha adni akarsz, ne pénzt adj a gyerekeknek, mert azt a szüleik vagy a koldusmaffia úgyis elveszik tőlük, célszerűbb gyümölcsöt, apró csokit, édességet, nyers RÍZST adni (ennek örültek a legjobban), de volt, ahol nem is pénzt kértek, hanem csak csokit. Kereszteződésekben azért célszerű a felhúzott ablak az autóban, taxiban.
  • Vallás: india döntő többségében hindu vallású, egy állam van –Bihar- ami tiszta buddhista állam. Muzulmánok többnyire Kashmírban élnek, de elvétve India egyéb beléső területein is megtalálhatók, pl. Mumbaiban is sok muzulmán van. Együttélésük az országon belül problémamentes, mumbai-i idegenvezetőnk pl. muzulmán volt és a felesége hindu, azt mondta ez teljesen általános. A feszültséget is csak a vallási vezetők és politikusok gerjesztik. India felosztása a függetlenné válás 1947 aug.óta vallási alapon történt, a muzulmán területeket Pakisztánnak kereesztelték, és ők új államot kaptak. Később kelet és nyugat Pakisztán széttegoltsága miatt K-Pakisztán Bangladesh néven külön ország lett.

 

2010.02.18. Repülés haza

2010.02.28. 12:19

Kelés 01:30-kor, a taxit a hotelportásnál 02:00-re rendeljük, ami pontosan vár is minket időben a szálloda előtt. A napközbeni reptérről befelé 2 órás út helyett hajnalban, ill. éjszaka a néptelen és kihalt nagyvárosban az út kifelé a reptérre csak 35 percet vesz igénybe. Sofőrünk egyetlen piros lámpánál nem állt meg ! A repülőút hazafelé sima és kényelmes, bár Bombaybe nem azt a szuper gépet küldte a Turkish, mint Hong Kongba. Kicsit kisebb is volt és nem volt személyes szórakoztató képernyő, csak pár nagy közös. ( megjegyzem, a personal screeneken található rengeteg film, zene, és játék jobban mulasztja a repülés súlyos óráit, ezért ha tehetitek hosszú utatokhoz olyan légitársaságot válasszatok, aki ezt prezentálja, nagyon nem mindegy! Isztambuli átszállással és gyorsan elrepülő 2,5 órás csatlakozással magyar idő szerint 13:00-kor érintjük meg a magyar anyaföldet, mely a hideg ellenére rendkívül kellemes és felemelő érzés. Merthát mindenütt jó, de a legjobb otthon….

…..Egy pár hétig, mert aztán mennénk vissza. De valószínűbb a jövő január……… (folyt.köv)

Reggel 7 körül érkezünk meg Mumbaiba, így a 650 km-es utat kb. 14 óra alatt tesszük meg. A buszpályaudvarról taxival megyünk vissza a White Pearl hotelhez, ahol már sajnos csak egy szoba van, ami ZsoBaBa-éknak (Zsolt, Barbi, Barna) elég éppen, így mi négyen rövid keresgélés után a pár utcára levő Bentley kishotelben húzzuk meg magunkat. ( A rendkívül nagy koloniális stílusú családi szoba 4 ággyal, reggelivel 2300 Rs-be kerül (=9200 Ft), Mumbaiban sajnos Indiai mércével mérve nagyon drágák a szállások. Reggeli után találkozunk ZsoBaBáékkal  és elsétálunk a Gateway of Indiához, ami kikötőnél található és egy hatalmas diadalív tul. Képpen amit 1911-ben a brit György király látogatásának tiszteletére emeltek. Innen indulnak a hajók az Elefánt Szigetre (Elephanta Island), ami arról kapta a nevét, hogy mikor a portugálok megérkeztek a szigetre egy szent elefánt kőszobrát találták ott –amit később a szigetről Bombayba szállítottak-. A szigetre a hajóút egy órás csak oda és a jegy oda-vissza 120 Rs-ba ( =480 Ft) kerül. A hely nagyszerűségét a szigeten található kőbe vájt templomok adják, a terület India 25 Világörökségi területe közül az egyik (így Hampival együtt akkor 2-t látogattunk meg, marad még legközelebbre 23 : )  ). A templomok körül rengeteg szemtelen makákó majom. ( egzotikusságuk ellenére nem túl szerethetők, mert kis termetük ellenére gyakran igen agresszívak, lopnak (napszemüvegeket és bármit ami a zsebekből kilóg), szemétben turkálnak, kukáznak.

Mumbaiba való délutáni visszaérkezésünk után már csak egy estebédre van kapacitásunk energiailag. Vacsi után még egy rövid séta a Causeway rd-on. Itt felkérést kapok egy másnapi bollywoodi forgatáson való statisztaszerepre, amit sajnos nem tudok elvállalni, ugyanis hajnalban már repülünk haza. (Az érdem nem az enyém, a már említett hihetetlen mértékű bollywoodi film emissziónak (évente 8-900, így naponta 2-3 új film) hatalmas statiszta és élőmunka szükséglete van, továbbá mostanában előszeretettel szerepeltetnek a filmekben fehér statisztákat –gondolom, hogy India, ill. a forgatási helyszín kozmopolita mivoltát hangsúlyozzák- , akiket a Causeway rd-on szóllítgatnak le, úgy szerzik őket. Én is egy ilyen ügynökbe futottam bele. Még fizetett is volna, bár sajnos nem kérdeztem meg, mennyit.

A hajnali 2 órás reptérre induláshoz igazítva már este nyolckor ágyba kerülünk.

Reggeli és pakolás után a lányok egy utolsót strandolnak, napoznak, én azonban testközelbe kerülök azokhoz a kajakokhoz, amikkel már napok óta szemezgetek. Az egyes kajak 1 órára 200 (=800 Ft), a páros pedig 300 Rs (=1200 Ft) ami a thaiföldi kajakárakhoz hasonlóan szintén elég borsosnak mondható. Odaát Palolemen a kajakbérlés a felébe kerül, ezért javaslom mindenkinek oda átsétálni vagy áttaxizni 70 Rs-ért ha hosszabb időre akar bérelni. Nos erre hivatkozva az egyes kajak árát sikerül 200-ról 130 Rs-ra nyomni, úgy hogy 3 órára kibérlem 400 Rs-ért. D-i irányba indulok, cél a 2 km-re levő folyó, amin szintén 2 km-t fel is evezek a hídig. Közben kedves vízibivalyokat látok testközelből, hihetetlen, milyen jól úsznak ezek a nagytestű állatok. Visszafelé Patnem mellett elhaladva elevezek a Palolemen túli szirtekig. Elég nagyok a hullámok, ezzel a tengeri kajaknak nevezett teknővel nagyon lassan haladok (10-12 perces kilométerek, versenykajakban nyugodt vízen ez a fele, azaz kétszer gyorsabb). A sportolás végül 2,5 órásra és 12 km-esre sikerül. Utána rendkívül bőséges ebéd, majd gyors bealvás az étterem elfekvő szivacsain. Nem sokáig sziesztázhattam, mert indulnunk kellett az 50 km-re É-ra fekvő Margaoba ahonnan 17:30-kor a Mumbayba tartó sleeper buszunk indult. A jóval olcsóbb, de hosszabb időbe telő tömegközlekedés helyett a taxit választjuk, 4-ünket 600 Rs-ért ( =2400 Ft) visz az 1 órás útra. Épphogy időre beesünk a buszhoz, mert út közben egy halálos kimenetelű (szerencsére nem a miénk) karambol lassította, ill. tette lehetetlenné egy időre a haladásunkat. 

Felszállunk a buszra, ami első látásra igazából rendben van. Középen szűk közlekedőfolyosó, két oldalt alul és felül „dupla” ágyak, melyek két-két embert altatnak. Altatnának, ha ez a soför. ill sofőrök nem lennének szintén hatalmas állatok, így a végig hegyi utakon, szerpentíneken haladás, ki-be vágás, teherautó előzgetés (busszal emelkedőn, kanyarban kamiont folyamatosan !!!!!), hirtelen fékezés-elindulás, és szakadatlan dudálás közben semmit sem alszunk, bár maga a busz viszonylag kényelmes. Egyszer előre is mentem a soförhöz, közvetítve felé az utazóközönség érzéseit, miszerint konkrétan mindenkinek halálfélelme van, ezért vegyen vissza, inkább érjünk Bombayba 2 órával később, de élve. Rövid ideig tart a nyugalom, mert hamar ismét rallysat kezd játszani ragyogó soförünk –busszal, 40 emberrel-.

2010.02.15. Goa, Patnem Beach

2010.02.28. 12:09

A nap lazítással, napozással, telik. Mikor a nap delelőre hág, és a széles homoksáv fölött a melegtől már homályos a levegő, elindulunk a „citybe” azaz Palolem beach-re, -ami Patnemnél jóval élénkebb, színesebb- hogy az otthoniaknak apró ajándékokkal kedveskedjünk, és közben pár aprósággal magunkat is meglepjük, ami majd Indiára emlékeztet. A tegnapi 70 rúpiás tuktukra már 150-es ajánlatot kapunk, de két szó után mégiscsak megoldható a 70 : )  . Palolem a tegnapi esti látogatás után világosban más arcát mutatta. Sok olcsó bolt, a parton sok kajak (bérlésük fele annyi, mint Patnemen), motoros csónakok amik delfinlesre viszik az embereket, rengeteg sudár, magas pálmafa a vastag parti homoksáv és a szállás/étteremsor mögött. Itt Patnemmel ellentétben sok szent tehén található a parton, de örömhír, hogy a végtermékük viszont nem ékesíti a part homokját. Elég jólnevelt tehenek : )  Jó ebéd után az egyik part menti olcsó étteremben vissza Patnemre.

Az est közeledtével ismét megjelennek a helyiek a parton és kis társaságokba verődve ki-ki a legfőbb nemzeti sportot – a krikettet- űzi, ki röplabdázik, ki pedig focizik a part homokjában. Én ismét az utóbbi társasághoz csatlakozom és kellemes 1,5 órát kergetjük a labdát a süppedős, finom homokban.

Estére a part menti éttermek ismét kipakolják asztalaikat és székeiket a tengerpart homokjába, az asztalokon gyertyák gyúlnak és a gyertyafények sokaságát látja az ember a csendes nyugodt parton végig a sötétben, amerre csak a szem ellát. Az éttermekből szigorúan csendes chill-out háttérzene szól. (Goa állam kormánya egy ideje keményen fellépett a goai határtalan bulizás és nyaralókat zavaró hangoskodás, hangos zenehallgatás ellen (tüc-tüc), így most este 10 és reggel 9 között tilos a hangos zene. Nagy is a béke és a nyugalom ezen a két déli nyaralóhelyen. Láttunk viszont olyan szórólapot, ami olyan –kifelé csendes- tengerparti discot reklámozott Palolemen, ahol a táncolók saját vezeték nélküli fejhallgatót kapnak, és annak segítségével hallhatják a dübörgő zenét, és pöröghetnek kedvükre anélkül, hogy a „külvilág” ebből bármit is hallana.) Elfogyasztjuk goai és indiai búcsúvacsoránkat. Jellemzően egy vacsora négyünknek (!) általában 1000 Rs ( =4000Ft) alatt maradt mindig.

....melyet ITT TALÁLHATTOK !

Egész éjszakai buszozás és kb. 600 km megtétele után hajnali 6-kor még sötétben érkezünk meg S. Gergő barátom által ajánlott Patnem beachre, mely az ország legkisebb tartományának –a népszerű Goának- déli részén fekszik. Elég kihalt, még reggelizni sem tudunk, minden zárva. A napfelkelte után lassan kinyitnak a jó hangulatú egyszerű, elfekvős, lazulós helyek a tengerparton.  Reggeli után megtaláljuk szállásunkat is a „Namaste Huts”-ban 1000 Rs-ért (=4000 Ft) 4-en. A nap ejtőzéssel, fürdéssel,  a150 Ft-os banana shakek szopogatásával telik. A part nyugodt, kevés a turista, főleg angol családok, sok kisgyerekkel. Patnem Palolem-től délre pár km-re található Goa tartomány déli részén. Az É-i részek (Anjuna, Mandrem, Arambol, Calangute) a turistásabb, bulizósabb helyek rengeteg orosz fiatallal, hippivel. Patnem tényleg elég csendes, nyugodt pont annyi turistával, ami még kell ahhoz, hogy az ember komfortosan érezze magát, de ne legyen terhes a hangoskodásuk, jelenlétük stb. A parti homok nem igazán fehér, viszont Indiához képest meglepően tiszta, nincs szemét sehol, a víz is tiszta, szemétmentes, bár a kicsit sötétebb homok színe miatt a víz sem annyira áttetsző, de tiszta. A parton sorakozó chill-out éttermek és a mögöttük levő egyszerű és olcsó szállást nyújtó kunyhók fantasztikus relaxed hangulatot árasztanak. A vastag homokos partszakasz mögött szép nyúlánk, magas pálmafák. 

A nap nyugvása és erejének csökkenése közeledtével ismét kimerészkedünk a partra, Bogival felderítjük a hosszú partszakaszt, előbb sétálva, majd kocogva mezítláb a nedves, hullámok nyaldosta homokban. Mire visszaérünk a még parton henyélő Magóékhoz, elkezdődik a parton az élet, megjelennek a helyiek és hatalmas foci party kezdődik a parti homokban. A srácok elég fiatalok, de jól megizzasztanak, nagyon jót játszunk. Csak helyi srácokkal nyomjuk a focit, a fehér turisták csak lustulnak és tunyulnak. A foci után sötétedés előtt még egy kis strandröplabda 3 helyi sráccal. Sötétedés után kipakolják a parti homokba az asztalokat, gyertyákat gyújtanak, megszólalnak mindenhol a csendes nyugodt chill-out zenék indiai hangszerekkel fűszerezve, a tenger morajlásának aláfestésével. Ebben a leírhatatlan idillikus hangulatban fogyasztjuk el Kingfisher (indiai) söreinket, (egy 0,64 l-es üveg 70 Rs (=280 Ft). Pár asztallal odébb magyar szó üti meg fülünket, egy kedves 4 fős család 2 majdnem Bogi korú gyerekkel utazgattak Indiában és lazítottak Patnemen. A 3 gyerek (Dóri, Fekó és Bogink) nagyon megörült egymásnak és hatalmas, fáradhatatlan fogócskázásba kezdenek a homokban. A sörözés után Bogi és Nagyi aludni mennek, mi Magóval és Zso-Ba-Ba-ékkal (Daczi család) bemegyünk Palolembe némi kis tengerparti party után nézve. A 4-5 km-es utat tuktukkal tesszük meg, a sofőr olyan árra „vesz le” minket, amiből már alkudni sincs pofánk, az    5 km-es útra egyből 70 Rs-t (=280 Ft)-ot mond. Ez furcsa, hogy még a taxisok sem akarnak Indiában lehúzni !! Bulit nem de tengerparti éttermek és fiatal turisták és árusok, boltok esti sokaságát találjuk Palolemen, így jót vacsizunk, szigorúan csak Indiai kaját ( még én is !! : ) ). 


Nagyobb térképre váltás

De. 10 helyet a dugónak köszönhetően du. 3-ra érünk Hospetbe, ami első látszatra egy vidéki kisváros, de késöbbi tuk-tuk sofőrünk és idegenvezetőnk szerint 1 millióan lakják (bár az LP csak 160.000 főt ír.). Hospet a busz végállomása. A buszról leszállva, egyből megrohannak a helyi hiénák/tuktuk soförök, de mivel nem mondanak magas árat a kb. 15 km-re levő Hampi-ig, így 7-en kibérlünk 3 tuktukot (ez egy 3 kerekű tákolmány, lényegében kis motorkerékpárból átalakítva, elől egyszemélyes ülésen a sofőr, kezében motorkormány, mögötte egy dupla ülés, az egész járgány fedett), amit 200 Rs-ről csak 150 Rs-ig tudunk lealkudni (=600 Ft). Általában a beajánlott ár felét kell nekünk mindig mondani, akkor járunk árban az Indiai realitások körül, bár magyar viszonylatban így is minden röhejesen olcsó. Beérünk Hampi village-be és teljesen el vagyunk ámulva. A falu 14. századi hindu romok köré épült. A központi templom együttes mellett található a falu a maga szűk utcácskáival. A szűk -szilárd burkolattal nem rendelkező- utcácskákban jó hangulatú kis éttermek, ahol elfeküdve lehet kajálni, kis vendégházak, kis utazási irodák, ahol netezni, busz- és vonatjegyeket lehet foglalni. A szállás elfoglalása előtt mi is gyorsan a továbbutazáshoz szükséges helyfoglalásokat intézzük (Hospet-Goa overnight sleeper buszon 950 Rs, de a dörzsöltebbeknek csak 650Rs (=2600 Ft), az a pár busz, ami megy mind tele, a vonatok is mind tele. Sikerül mégis 7 helyet találni a másnap 18:00-kor induló alvós buszra.

A jegyfoglalás után hamar találunk megfelelő szállást is 1100 Rs-ért négyen. A tuk-tuk soförrel megalkudunk a másnapi romlátogatás részleteiről, 1300 Rs-ért csinál négyünknek egy egésznapos túrát másnap, de még a mai nap délután elvisz minket a 18 km-re levő Lingam Shiva Temple-hez naplementét nézni (ez szintén az árban). Lélegzetelállító…. Naplemente után  vissza a faluba. Valami nagy fesztivál volt ami virrasztással és egész éjszaka tartó zenés-táncos mulattságot ígért az idegenvezetőnk. Az eseményre a központi templom belső udvarán került sor. Szenzációs indiai zene, tényleg rengeteg ember, de a tánc helyett többnyire csak fekszenek. A fekvő emberek között szent tehenek fekszenek és kószálnak, akiknek mindenhová szabad bejárásuk van, így a templomokba is : ). 

2010.02.13. Hampi

A nap a csodás romok meglátogatásával telik. A templomromok nem igazán régiek, többségük a 14-15.században uralkodott Vijayanagara dinasztia alatt épült. A romok kb. 40 km2-es területen terülnek el, nem részletezem őket mindegyik szenzációs. A terület az UNESCO által Világörökség részének lett nyilvánítva. Az építészet hasonlít és kb. egyidős az angkori (Kambodzsa), my son-i (Vietnam) és Bali-i (Indonézia) hindu romokkal. Egy humoros dolog történt a nap folyamán: az egyik romnál beértük a Daczi-családot, akik külön tuktukkal mentek, és mikor megláttam Barnust, „humorosan” félhangosan odavetettem: „Jé, magyar turisták”, mire az egyik oszlop mögül kilép egy fiatal hippy és köszönt minket: „Á, ti is magyarok vagytok?”  Gergő nevű srác a barátnőjével és 2 másik párral 3 hónapig járják Indiát. Magyarokkal amúgy útunk során csak Krabin találkoztunk ( de ők is Münchenben élnek), ill. BKK-ban a hotel halljában, de a srác meg Tel-Avivban élt. A túra végén lelátogatunk és megmártózunk a folyóban, látunk aranyos vízi bivalyokat és helyieket is fürdeni a folyó hűs vízében az egyik oszlopos templomrom mellett közvetlenül. Itt fogyasztjuk életünk eddigi legolcsóbb kókuszát, ami 10 Rs-ba azaz 40 Ft-ba került, minek kb. 3-4 dl folyadékja és vastag húsa elegendő táplálék és felfrissülés a melegben. 15 óra körül érünk vissza Hampi village-be. Gyors ebéd után az egyik kis vendégház tetején létesített csodás panorámával rendelkező étteremben, majd még egy utolsó csavargás a falucska szűk utcáin, mi Bogival besétálunk a Főtemplomba (Shiva Temple). Hatalmas tékozlás ismét, befizetjük a 2 rúpiás (8 Ft-os) belépőt. A templom egyik melléképületében egy nagy szent (igazi) elefánt homlokán a felszentelés felfestett jelei. Miután jól megtömjük őt banánnal Bogival közösen, 10 Rúpiát adunk neki, amit jólnevelten ormányával megfog, hátra  adja gazdájának, majd az adományért cserében ormányát gyengéden először Bogi, majd az én fejemre helyezi, amivel szelíden megáld minket.  

Este 6-kor indulunk tuktukkal Hospetbe, az éjszakai buszhoz. Érdekes dupla ágyak vannak rajta, de rendkívül rosszak az utak, ennek tetejében a sofőr meg egy állat, így nem túl jól alszunk.

Már a leszállópálya megközelítése előtt megkapjuk az első sokkhatást, ugyanis elrepülünk a nyomornegyedek (slum) fölött és szabad szemmel jól kivehető az egymás szájába épített bádog- és fatákolmányok végeláthatatlan sokasága. Az LP adatai alapján Bombay 16,5 milliós lakosságának közel 55%-a lakik nyomornegyedekben (csatornázás, ivóvíz, wc és szennyvízelvezetés nélkül. De ott legalább van fedél a fejük fölött, mert sokan alszanak egyszerűen csak az utcán a betonon, ahol találnak helyet maguknak (a látottak alapján). Pár gyors adat Bombayről az LP alapján. 1999 óta hívják ismét Mumbaynak, ezért a továbbiakban csak „M”. A 4/5-öd Budapestnyi területen (440 km2) Bp. lakosságának több, mint nyolcszorosa azaz 16,5 M. ember zsúfolódik össze (ennek ellenére az utcákat járva nem szembetűnő a kirívóan nagy népsűrűség). A fekete egyen színű taxik száma (sárga tetővel) kb. 40.000-re tehető. Az utcákon közlekedő autók 50%-át ezek adják, így az áthatolhatatlan dugókat is az ő jelenlétük okozzák. (Ezek valami nagyon régi, felismerhetetlen és jelzetlen márkájú autók, leginkább a Trabanthoz hasonlítanak mind formájukban, mind méreteiben. Ablaktörőt, biztonsági övet, visszapillantó tükröket felejtsd el.) A napi átlagkereset 134 Rúpia (= 520 Ft) Mumbaiban, ami még így is a nemzeti átlagkereset háromszorosa !!! Így az ország „leggazdagabb” régiójában 12.000 Ft kb. a havi átlagkereset. A központi Viktória Pályaudvaron áthaladó utasok száma naponta 2,5 millió fő. Mumbai 60%-a tengertől elhódított, azaz mesterségesen feltöltött területen fekszik. India filmgyártásának a fellegvárát Bombay-i Hollywoodnak, azaz BOLLYWOOD-nak hívják (A világsikerig jutott és nálunk is játszott Slum Dog Millionaire/ A Gettó Milliomos is itt készült és nagy része Mumbayban játszódik. Mindenkinek ajánlom a megtekintését. A bollywoodi filmipar 1931-es fennállása óta 67.000 filmet készített, ez évi 830 filmre jön ki !!! (Hány magyar film készülhet egy évben? 10-15?). Amúgy humorosak az indiai filmek, mindegyikben az igaz szerelmet kersik, és sokszor megszakítják a filmet egy oda nem illő zenés-táncolós-éneklős-csoportkoreográfiás jelenetért, ami az imént említett filmből kimaradt, de a végére azért odabiggyesztették. 

Megérkeztünk tehát a kicsit elhagyatottnak tűnő Mumbai airportra, ami elég európai érzést nyújtott – míg ki nem értünk a váróteremből és be nem szálltunk előre pultnál kifizetett fix tarifás taxinkba. Az autó a fent már említett trabantra emlékeztető kb. 70-es években gyártott fekete autó sárga tetővel. 4-ünket 450 Rúpiáért visz be a városba, mely út az áthatolhatatlan dugók és káosz miatt majdnem 2 órásra sikeredik, holott elvileg csak 30 km. Ahogy elhagyjuk a repteret és elérjük a reptérről kivezető check pointot, hirtelen megszűnik az európai feeling és hirtelen abban a világban találjuk magunkat, melyet a repülőről „gépen szállva felülről” elképzeltünk. Míg a taxis lejelenti a fuvart az ellenőrző pontnál, egyből koszos mezítlábas gyerekek „rohanják le” az autót. Ablakok gyorsan felteker, zár gombja lenyom. Érdekes volt, hogy nem pénzt kértek, hanem csokit. Érdekes világba csöppentünk, az út szélén összetákolt bodegákban laknak az emberek, az épületek elég elhanyagoltak. A szegényebbek mindent felhasználnak a viskók megépítésére, hogy valami fedél legyen a fejük fölött. Mivel jó előre készítettük rá magunkat, így nem ér váratlanul a látvány. Nem foglaltunk előre szállást, a gateway Of India-hoz közeli Colaba negyedbe vitettük magunkat, ahol rövid hezitálás után a White Pearl Hotelt választottuk, 8000 Ft-ért kínáltak egy a helyi viszonyokhoz képest kulturált szobát, ahol 4-en el tudtunk kényelmesen aludni Magóval, Bogival és Ibolyanagyival. Mire becuccoltunk a szobába és hosszas hezitálás után megterveztük és lefoglaltuk a továbbutazás eszközeit beesteledett, így kaja után néztünk. Mivel a híres Leopold Café-ban nem volt szabad asztal, a mellette lévő Food Inn-ben vacsiztunk, ahol a pizza mellett nagyon fincsi indiai kajákat is megkóstoltunk. Az esti séta során biztonságban éreztük magunkat, néha pár gyerek, ill. kisgyerekes anyuka odajött koldulni, de nagyon tetszett bennük, hogy nem olyan erőszakosak, mint pl. Kambodzsában, az első határozott „NEM” után egyből elmennek. Nem érnek hozzánk, nem rángatják a ruhánkat. Ez így nekem OK volt. Eleinte adtunk 10 Rúpiákat ( 1 Rs = 4 Ft ), de az a baj, hogy ahogy egynek adsz, egyből ott terem a többi és egy egész városnyi koldussal nem lehetsz jószívű. Juditék már nem tartottak velünk a vacsinál, mert nekik hajnali 5-kor már indult haza a gépük Budapestre Isztambulon keresztül. 

2010.02.11. Mumbai városnézés 

Reggeli után 9-kor találkozunk a tegnap az utcán minket leszólító idegenvezetővel, akinek bizalmat szavaztunk és lekötöttük vele a mai napot. Nagyon jó döntés volt! Kis piros indiai nemzeti márkájú „Tata” autóval érkezett a soför+guide. Az egész napos privát városnézésért 2000 Rúpiát (8000 Ft)-ot fizetünk négyen. Zsolti, Barbi, Barna jobban szeretik a gyalogos felfedezést, ezért ők gyalog vágnnak neki a városnak kezükben az LP-vel. Már a városnézés első állomásánál teljesen szívünkbe zárjuk Indiát, Raju az idegenvezetőnk egy „open laundry”-hoz, azaz „mosodához” visz minket. Itt felejtse el mindenki a gépeket, a tartalmat, amit a szó hagyományos értelemben takar. Rozoga kis lakáscélú tákolmányok (nyomornegyed) között egy kis téren betondézsák találhatók, abban víz, és ebben fürdenek, mosnak férfiak, de csak férfiak. A mosás a férfiak feladata, az asszony a „házért” és háztartásért felel. Nem bánják, ha fotózzuk őket, páran még kedvesen mosolyognak is hozzá.  Ezután a Nariman Point (kormányzati negyed), Marine Drive, Chowpatty Beach, Malabar Hill (gazdag negyed. Indiában és Mumbaiban nem csak a világ legszegényebbjei, de leggazdagabbjai is jelen vannak !!!) , majd Jain Temple. Itt szenzációs és megható spirituális élményben volt részünk. Ebben a gyönyörű hindu templomban tele füstölő illattal éppen „istentiszteletet” tartottak, népviseletbe öltözött idős asszonyok körben ülve énekeltek és ütős hangszereken játszottak. Igazábol számunkra ez India, a templomok, a füstölő és a szent rezgések, nem a szegénység és a koldusok, azt turistaként megszokja hamar az ember. Ezután Hanging Garden, Tower of Silence. Míg a muzulmánok temetik, a hinduk elégetik a halottaikat, a „parszi” vallású emberek egyszerűen csak kiteszik a eme torony tetejére a halottaikat, amik vallási okokból a ragadozó madarak szabad prédáivá vállnak, a „leszopogatott” és megmaradt csontokat a tengerbe dobják. Még szerencse, hogy nem mártóztunk meg a „beachen” : )  , és a toronynál sem álltunk meg, csak elmentünk mellette szerencsére. Másik nagy élmény volt még a Mani Bhavan, vagyis Ghandi Múzeum, azaz az a ház, ahol Mahatma Gandhi bombay-i éveit töltötte. Innen indította a Britek elleni békés, polgári engedetlenségi mozgalmát 1932-ben, ami a „Quit India” (azaz „Brittek Haza!”) kampány beteljesedését és végső célját azaz India végső és teljes függetlenségét volt hivatott támogatni. 1947. Aug.15-én végül India elnyeri teljes függetlenségét, de az erőszakellenességet hirdető Ghandi alig 4 hónapig örülhetett csak neki, mert ’48 jan 30-án egy hindu fanatikus lelövi őt. (Állítólag sokan Gandhit okolták a muzulmán Pakisztán elvesztéséért. Régen a mai Pakisztán, Bangladesh, és Sri Lanka területe mind Indiához tartozott, azaz egy ország volt, az ezen országokban élő emberek arcberendezése és börszíne is megegyezik.). További érdekesség, hogy Mahatma Gandhi lánya Indira Gandhi miniszterelnökasszony és az ő fia Rajeev Gandhi is gyilkosság áldozata lett (mindhárman) a három Kennedyhez hasonlóan. Tehát Gandhi néven nem szerencsés Indiában politikai szerepet vállalni. : )  A túra a Gateway Of India nevű hatalmas kapunál (diadalívnél) ér véget, ami a kikötőben található a Taj Mahal hotellel szemben, ami tavaly a terrorcselekmények egyik helyszíne volt. 

A csodás és tartalmas városnézés minden fillérét megérte, a rendelkezésünkre álló rövid időt a lehető leghatékonyabban használtuk ki. Gyors vacsora után egy helyiekkel teli étteremben (nem turistás) 15 órakor indulunk a Hospetbe tartó buszhoz a buszpályaudvarra. A fél órás utat a taxi 85 rúpiáért (= 360 Ft) teszi meg. : ) . A nagybuszhoz kisbusz szállít, amit 130%-os telítettséggel üzemeltetnek, így a 20 fős buszba 30-an préselődünk. A nagybusz 16:30 körül indul és meglepően kényelmes és tiszta, bár kívülről kicsit ütött-kopottnak tűnik, de ennek ellenére a csaknem 24 órásra sikeredett buszút a szinte fekvőhelyzetig dönthető üléseknek köszönhetően nagyon kényelmes. Érdekes falvakon haladunk keresztül. Az út utolsó 5 óráját lépésben tesszük meg a nagy melegben, mert a 2x1 sávos országúton oda is vissza is áll a teherautó sor több 10 km-en keresztül, ennyi teherautót még életemben nem láttam, személyautó nem is közlekedett az úton csak teherautó. 

2010.02.08-09. Krabi-Bangkok

2010.02.13. 03:41

8-án reggel utolsó napunkra ébredünk a csodás és kedves Krabiban. Gyors reggeli és pakolás után kiürítjük a szobát. A délután négy órás indulás előtt BKK-ba a lányok/anyukák (Magó, Ibolya, Judit) utolsó bevásárló- és masszázs körútjukra indulnak, én pedig a gyerekekkel –Bogival és Andrissal- megszállottan igyekszem visszatérni a tegnapi island hoping (Chicken island, Tub Island Poda Island, Pra Nang Bay and cave) csodás és izgalmas sziklahasadékok között található fehérhomokos partjaira. Annyira hatása alá kerültem ezeknek a nem mindennapi izgalmas, zegzugos, sziklás, barlangos, mészkőtornyos partszakaszoknak, hogy úgy éreztem mindenképpen vissza kell oda térnem. Ao Nang beach-ig 3-an motoroztunk, majd a kétkerekűt leparkolva rövid séta után a homokos tengerparton sikerült végóül egy kajakkölcsönzőt találnunk. Nagyon profi tengeri kajakokat kínáltak, végre profi lapátokkal (normális jobbos forgatással és normál magasságban), mentőmellényekkel, vízhatlan táskával a kameráknak, ruháknak. Az ár is „profi” volt: 150 THB/óra=900Ft (a motor 200 THB=1200 Ft/ 24 órára ! ), de végül kis alkudozás után a 3 órát megkapom 350 Bahtért, elég kemény alku volt, makacs volt a koma. A túra Pra Nhang Cave-hez így pont 3 óra volt fürdőzéssel, oda-vissza 8 km. barlangászással. A kisebb öblök átszelését leszámítva többnyire a part mellett haladtunk a vízből kinövő sziklatornyok mellett, illetve kellemes árnyékot adsó sziklaereszek alatt, melyeket a hullámok vájtak a mészkőfalba. Egyszerűen csodálatos és leírhatatlan, életem legizgalmasabb partszakaszaival találkoztam itt.

Pontosan visszaértünk a srácokkal a 3 órás találkozóra szálláshelyünkre a Blue Ba You Bungallows-hoz hogy jól megérdemelt ebédünket elfogyaszthassuk, mielőtt a busz felvesz minket. A szállásadó családnál vettük meg a Bangkokba (továbbiakban BKK) utazáshoz a „joint ticketet”, ami full kiszolgálást jelent: a szállástól elvittek platós teherautóval a turista gyűjtőhelyre, ahonnan nagy buszra szálltunk, ami 2 órás út után Surat Thani pályaudvarára szállított minket, hogy ott egy óra várakozás után felszálljunk a BKK-ba tartó éjszakai vonatra. A teljes út így 770 THB-ba kerültfejenként (=4600 Ft) a Krabi szállásunktól BKK-ig másodosztályú hálókocsiban. Kb. 11 óra vonatút után megérkezünk BKK központi pályaudvarára. A vonatút nagyon kellemes volt. A másodosztályú hálókocsi úgy néz ki, hogy a középen hosszanti irányban a közlekedőfolyosó két oldalán helyezkednek el az ágyak két szinten, alul az ülésekből összenyitott ágyak, a fönti ágyakat pedig a plafonból nyitja le az utaskísérő, majd steril, befóliázott ágyneműt oszt szét mindenkinek párnával, lepedővel, takaróval. Ebben a formában az ágyak igazából egy hálóteremre emlékeztetnek, de kis függönyökkel tud magának az ember sötétet és némi privát szférát teremteni. Másik opciónk az éjszakai busz lett volna 500 THB ( =3000 Ft)-ért, de mivel ezt már többször csináltuk, úgy találtuk ez nem annyira pihentető.

 

A pályaudvarról a 300 THB-s taxi helyett a 7 baht-ba kerülő 53-as public busszal megyünk a Khaosan Roadra, a Barbiék által lefoglalt és már évek óta jól bevált D&D Inn-be. (A Daczi család már 1 nappal előbb felbuszoztak BKK-ba, mert Zsolti és Barnus még nem látták a thai fővárost.) A buszút kicsit hosszúra sikeredett a nagy bangkoki dugóban, így másfél órát van szerencsénk várost nézni 42 Ft-ért és élvezni a buszon utazó helyiek, és a narancs színű ruhába csavart buddhista szerzetesek kedvességét, akiknek a buszokon külön helyeket tartanak fenn, nagy tisztelet övezi őket, jegyvásárlásra sem kötelezi őket a minden buszon utazó kalauz. Imént említett egyenruhába öltözött őrmester szerű kalauz hölgy először nagyon elvágólagos rendet követel a buszon és szigorú, majd a gyerekek hatására megenyhül. Kedvessége odáig ért, hogy kb. fél óra után Boginak nagyon kellett pisilnie, amit ő megértett, mira azonnal ráparancsolt a vezetőkomára, hogy álljon meg, leszállt Bogival és egy csatornafedélnél saját kezűleg megpisiltette. Hiába, ő a busz mindenható ura, így ebben is illetékesnek érezte magát : ) . A buszmegállótól a Khaosan Roadig tartó pár perces séta közben az egyik mellékutcában a csodával határos módon összefutunk a szintén a térségben utazgató Bencével (az ő travel blogját ld. A jobboldali menüben a linkek között), egyik haverunkkal, akivel már régóta próbáltunk egy találkozót összehozni Krabiban, majd e-mailen keresztül BKK-ban, de a véletlen megoldotta és rövidre zárta a dolgot. (A Khaosan Rd. BKK hátizsákos-, fiatal-, hippi turistáktól hemzsegő utcája, itt található rengeteg olcsó szállás és a backpackereket kiszolgáló egyéb intézmény, így utazási irodák sokasága, de nemzetközi diákigazolványt, jogosítványt és nyelvvizsga bizonyítványokat is percek alatt csináltathat magának az ember „utcán át”).  A szálloda halljában összefutunk Barbival is. 1,5 órás várakozás után végre megkapjuk a szobáinkat, majd lányok masszíroztatni, én Bogival és Bencével picit pancsolunk és ejtőzünk a szálloda tetején található medencében és napozóteraszon. Rövid pihi után Bencével elindulunk, hogy kihasználjuk az egyetlen BKK-i délutánunkat egy kis csavargásra, így gyalog célba vesszük a Grand Palace-t (nem megyünk be), majd a mellette levő Wat Po-t, ahol a világ legnagyobb aranyozott fekvő Buddhája található (kb. 50 m hosszú), monumentális és fenséges látvány. Ezután rövid meditálás és elmélyülés a Wat Po egyik szentélyében egy szintén hatalmas ülő Buddha előtt. Annak ellenére, hogy a Sleeping Buddha” BKK egyik fő jelképe és látványossága, egyedül voltunk az őt „elszállásoló” hatalmas csarnokban, lévén, hogy 7 óra körül járt már az idő, míg napközben a látványhoz több száz turistán és hatalmas csoportokon kell magának átküzdenie magát az embernek. A visszafelé utat a Chao Prayán public boat-al tesszük meg. Ennek csakugyan nagy szerepe van a helyi tömegközlekedésben, mert itt dugómentesen lehet eljutni BKK egyik végéből a másikba, ezért a hosszú vízibusz kellőképpen tömött munkából hazafelé utazó helyiekkel, akik szinte kivétel nélkül szemlecsukva utaznak. A hotel lobbyban találkozunk a többiekkel fél nyolckor, majd tuktukba szállunk és irány a Patpong negyed mely az éjszakai piacnak, számos night clubnak, és rengeteg kuplerájnak ad otthont. Előre megfontolt szándékkal be is térünk egy „pingpong show-banana show”-ra. Erről röviden és a kiskorú olvasókra való tekintettel annyit elárulok, hogy a hölgyek a színpadon nem a kezükkel szerválták a pingponglabdákat. (Szerválógép? : )  ). Volt még kólásüvegnyitás –nem sörnyitóval-, gyertyafújás –nem tüdőből-, virágfüzér előhúzás –nem mellényzsebből-, köpőcsővel levegőben levő lufikilövés –nem szájjal- stb, stb. Bővebben szóban : ) A show árát 700 THB-ről csak 400 THB-ig tudtuk lealkudni (=2400 Ft) amiben még egy sör is benne foglaltatott. Egy utolsó banana pencake (ami Thaiföldben számunkra az egyik legnagyobb vonzerő) után nyomás aludni, mert reggel 6:20-kor már taxiban kell lennünk, hogy a 9:20-kor induló Bombayba induló gépünket biztonsággal elérjük.

E sorokat a repülőn írom, a repülőút 4ó 20 p. az indiai Jet Airways gépével. Az út kiváló, a gépen minden ülésbe beépített saját képernyő játékokkal, rengeteg bollywoodi (indiai filmgyártás bombayi fellegvára, erről még később) és hollywoddi filmmel és zenével. Jelenleg egy tradicionális indiai zenével a fülemen próbálok hangolódni Indiára, bár jobban tenném, ha a vaskos Lonely Planet Indiát venném mostmár a kezembe, mert utazásunk indiai része még igencsak kiforratlan, ez erre való tervezésre már nem futotta a csaknem 40 órás felkészülésből, amit az íróasztal és számítógép mellett az út pontos megtervezésére szántam. Röviden a terv: Bombay 1,5 nap, majd Hampi templomváros, Kerala Backwater tour, és a végén 2 napos végső beachelés és lazítás Goa valamelyik kevésbé nyüsgős tengerpartján. Kíváncsi vagyok mi sikerül ebből….. Amint lesz erő, idő, electricity és net folytatom.

2010. 02. 02- 02. 07 Thaiföld, Krabi

 Sziasztok,

mar 5. (vagy 6.?) napja Thaifoldon, nagyon nehezen vesszuk ra magunkat, hogy leuljunk a gephez es mindenrol reszletesen írjunk. Krisztian kesobb biztosan megteszi, en most csak par mondatban osszefoglalnam az elmult  - lassan mar -egy hetet.

Elhagytuk Perhentiant a legutobbi bejegyzes szerint. Reggel 8-kor hajora szalltunk, aztan taxiba, amely a malaj-thai hatarig fuvarozott minket (ismet 6-an csomagostul egy autoban), majd gyalog at a hataron. Onnan busz Hadyai-ba, Hadyaiban atszallas es public bus  Krabiba, ahol jelenleg is allomasozunk. Az út egy egesz napot vett igenybe, nem igy terveztuk, de viszonylag kenyelmes volt. Este 10 korul ertunk Krabiba, ahol taxi, majd a taxis altal ajanlott szallas. 

Masnap autot ebreltunk (egy kicsi platos Suzukit, amiben nem is igazan fertunk el, valakinek mindig hatul a napon kellett utazni)

es kerestunk masik szallast, kozelebb a kozponthoz. Sikerult is talalnunk egy nagyon szuper helyet : Blue Ba You Bungalows, 500 bath/nap/bungi (kb. 3000 HUF). Tagas, kenyelmes, kozel az elethez, nagyon jo etteremmel. Itt ragadtunk, eloszor csak 2 ejszakat terveztunk, aztan lefoglaltuk meg 3-ra. 
A Suzukit csak elso nap bereltuk szallaskeres miatt, de kihasznaltuk a 24 orat, meg gyorsan elugrottunk vele a kozeli Nemzeti Parkba, ahol megneztuk a helyi vízesest (Thaifoldon minden turista célpontnal legalabb 3-4 vízesés talalhato :  ) ), felkapaszkodtunk a tetejen talalhato oblos medenceig, ahol csobbantunk is egyet.  Este a kozpontban teblaboltunk – nagyon nagy az elet, legalabbis az eddig Malajziaban megszokotthoz kepest. Rengeteg bolt, etterem, massage-szalon es turista ( meglepo modon a jobb-fajta kozonseg, ha szabad ilyet, csupa oregedo vagy - masik veglet - nagyon fiatal skandinav, nemetek, franciak,…) A felelmeink, miszerint Thaifold borzasztoan draga lesz Malaysia-hoz kepest, alaptalannak bizonyultak, talan meg kicsit olcsobb is a „turista-(e)let” errefele. Massziroztattunk hat 200 Bath-ert egy nagyot (1200 HUF egy ora tradicionalis thai massage), vacsoraztunk egy jot, aztan alvas.

Masnap csatlakoztak hozzank Barbiek (Zso-Ba-Ba), akik Vietnam utan egy napot Phuketen toltottek majd a kozeli Phi Phi szigeten meg ket ejszakat, mielott ujra talalkoztunk volna (Macaon valtunk el szinte meg a tura elejen).

Azota folyamatos lazsalas, napi minimum egy masszazs ( szegyen ide vagy oda nekem 3 a rekordom ; ) ), bereltunk motort (200 Bath/day), azzal csavargunk mindenfele, voltunk hajoturan,

 ami hatalmas elmeny volt mindannyiunknak (3 sziget + snorkeling, csodaszep partok es barlangok), es mi ma elmentunk kajakozni is, amíg a csapat masik fele Phi Phin (Anyum + Juditek). A mai kajakozastol en kicsit tartottam, de nagyon jol sikerult, tegnap ugyanis mind brutalisan leegtunk a sziget-turan es feltunk a tovabbi borbajoktol, de jol beoltoztunk es a turautvonal is szuper volt: arnyekos sziklas kanyonon at a mangrove erdokig, szinte vegig napsutes nelkul. Krisz minden nap megy Muay Thai edzesre, legutobb Andrist is elvitte magaval, O is beallt a ringbe.

Zso-ba-Ba ma 3-kor lelépett Bangkokba az ejszakai busszal, mi holnap delutan indulunk tovabb BKK fele Surathani-bol ejszakai vonattal. Bangkokban 1 egesz napunk lesz (mar mind voltunk, így eleg lesz boven, csak Krisz szulinapjanak Patpong negyedbeli Ping-pong es Banana Show-val egybekotott esti unneplese a fix es kotelezo program ; ) ). BKK-bol  10-en hajnalban repulunk tovabb Mumbaiba (Bombay, India). India egyelore hatalmas feher folt, de mar van egy jo vaskos LP-nk (Lonely Planet), remeljuk, segítsegunkre lesz.

THAIFOLD -Krabi:

1 Thai BATH=kb. 6 HUF

Szallas: tagas, szep bungallok mar 500-.600 bathert. Igenyesebbeknek 1500-2500-ert resortok, koztes kategoria nem letezik. Az olcsobb bungalokban fan forog, no AC, de szepek, tisztak, tagasak. Az elso ejjel nagyon gagyiba tettek be a taxisok 600-ert, messze a kozponttol, ezert is alltunk odebb. Erdemes keresgelni picit, nem az elso taxissal elmenni.

Etel-ital: boseges valasztek azoknak, akik szeretik az azsiai konyhat es ízvilagot. Foetelek 60-150 bathig etteremben, de az utcai arusoknal fele ennyibol is meg lehet kajalni. Kotelezo mindenkinek, aki Thaifoldre erkezik kiprobalni a Banana Rottit (banan Pancake), az otthoninal joval ropogosabb, konnyebb teszta, banan belesutve, suritett tej a tetejen. Inni gyumolcsleveket, gyumolcs shake-ket kell, marha finom, laktato es olcso. 40 bathert kokuszdioba visszatoltott coconut milk shake, isteni!!! Haletelek, rakocskak s a tobbi… Europai gyomorba: spagettik, pizza, sultkrumpli mindenhol rendelheto, de ezek kb. az etlap 5%-at teszik ki es dragabbak (spagetti 80-120 B., egy pizza 170 bath meg a mi olcso helyunkon is) 

Turak: viszonylag dragak, egyenileg innen nehezen szervezhetoek. Egesz napos hajotura tavolabbra 900 Bath/fo (Phi Phi), mi 9-en bereltuk hajot kozelebbi szigetekre, ezt megusztuk 300 bathbol., (2200 baht/longtail boat) A mai 3 oras kajakozas 500 bath/fo volt gyumolccsel, vízzel. Megeri. 

 

Masszazs: hagyomanyos thai 200 bath, olajos 250-300, aloe veras 500 bath. Ahagyomanyos thai massage szerintem a legjobb: ruhaban vagy es nyomogatnak, hajlitgatnak, recsegsz-ropogsz, de utana erzed mindened, remek. Olajos simogat, de kellemes, a fo vonal ugyanaz, csak nem annyira kemeny. Mindened masszírozzak, a fej resze a legjobb, ebben mind egyetertettunk. Kotelezo program minden napra!!!!

Tengerpart: Krabinal nem a legszebb, de nem rossz. Viszont fel ora hajokazas es paradicsomi szigetekre kerulhetsz. Errefele jellemzoek a sziklak a vízben es a parton, talan meszkobol, gyonyoruek, nagyon jellemzo erre a szakaszra. Andaman-tenger: gyonyoruen zoldes-kek, szebb, mint a nyugati oldalon a Thai-obol vize.

Kozlekedes: berelj motort, 200 bath egy napra, benzin 40 bath /liter. Ha nem motorozol, varoson belul 20 bath/fo a tuk tuk, taxi. Besetalhato tavolsagok.

Emberek: a legkedvesebbek, mindenki csupa mosoly.

Shopping: a szokasos turista-cuccokat kínáló boltokban (ruhanemu, rolexek, napszemcsik, papucsok,..) alkudni kell, minden ar  kb. a felere lenyomhato. Turak arabol is lehet lefaragni. Fix szinte csak a kaja. ; )

Meg egészítek, mas most nem jut eszembe es menni kell. : ) pusz, Mago.

KÉPEK !!!

2010.02.06. 16:00

Itt láthatjátok a képeket, folyamatosan töltjük fel őket.

A linket állandósítottam a jobb szélső oszlopban található "linkblogok" bejegyzés alatt.

PÁR ÉRDEKESSÉG MALAYSIAVAL KAPCSOLATBAN

Magó után én is leírnám a nekem legérdekesebb általánosságokat.

GAZDASÁG. Nem sokan tudnak róla Európában, de M-nak vannak saját autómárkái, ami nagy büszkeségük, és a Toyoták mellett ezekből találni a legtöbbet az utcákon. Az egyik a „Proton” (hasonló, mint a Suzuki Swift Sedan, de picit nagyobb), a másik a Kancil, ami a nagyon picike, leginkább Suzuki Marutihoz hasonlíthatnám. Nem túl sokat exportálnak belőlük, mert M-n kívül nem nagyon látni őket. A munkanélküliség 3%, az infláció 2,5%, az egy főre jutó GDP 11.000 USD körül van (Mo-n ez talán 15.000 körül lehet?). Az autógyártáson kívül ott van nekik az olajkitermelés. Borneó partjaitól É-ra, vmint Terengganu ( félszigeti rész)-tól K-re a tengerben a 70-es években hatalmas kőolaj mezőkre leltek. Az erre alapított PETRONAS olajvállalat 100%-os állami tulajdonú, az igazgatója közvetlenül a miniszterelnöknek számol be. A P. létének köszönhetően M-ban a benzin ára 1,9 RM = 110 HUF !!!!!!! (A profit egy részét az állam az üzemanyagárak alacsonyan tartására költi. Az üzemanyagárak még a fejletlenebb Thaiföldön is 2-2,5-szer annyiba kerülnek (és lassan közelítik az európai árszintet) , mint itt M-ban. Az Air Asia fapados légitársaság is maláj többségi tulajdonú, és egyeduralkodó a régióban, 2009-ben a világ legjobb fapados légitársasága címet kapta. 

Az átlagfizetések ugyanakkor mindössze 80.000 HUF körül mozognak, ami csaknem fele a magyarországinak. Ennek köszönhetően az árszínvonal is a legtöbb áru esetében FELE a hazainak, van ami akár HARMADA is lehet ( pl. szállás, kaja árak). Pl. életem legolcsóbb szállása –ahol ezeket a sorokat írom, bár a blogban még nem tartunk ott- Perhentian szigetén egy 4*-os resortban 50 Ringitt = 2750 Ft / 2 fő/éj !!! szenzációsan berendezett, pazar, légkondis bungalloban. Az alacsony ár mondjuk a monszun évszak okozta pangás és turistamentesség (imádjuk !!!) következménye, főszezonban ez 180 RM. Kajálni a legolcsóbban Borneón Kota Kinabaluban az éjszakai piacon tudtunk, 75 Ft egy bőséges adag zölcséges ríz, 150 Ft egy kókuszdió, amiben kb. 4 dl kókusztej van, vagy 275 Ft egy frissen grillezett egész tonhal. Egy Big Mac menü ugyanakkor kb. 1100 Ft, a hazai 1300-hoz képest (sorry, de ez összemérhető, standardizált termék, bármilyen viccesen hangzik, komoly gazdasági lapok is használják a McDonald’s termékek árait országok közti árszínvonal összehasonlítására). 

NYELV. A világ talán legegyszerűbb nyelve. Nincsenek igeidők, ragozások, a múlt időt  pl. egyszerűen a „tegnap” odabiggyesztésével oldják meg, míg a többes számot a szó megduplázásával. Nincsenek létigék és elöljárószavak sem. Egyszerűsége mellett ugyanakkor nagyon költői. A „Nap” (mint égitest) = „matahari” ( igen, ez maláj szó, erről kapta  a híres kémnő a nevét) szó szerint a „nap (mint időegység) szeme”. Az indonéz és a maláj nyelv 90%-ig ugyanaz. 

EMBEREK. M-ban 26 millió ember él, Borneon (ami az ország területének csaknem a felét teszi ki) ugyanakkor csak a lakosság 15%-a él, ami elég élhetővé teszi a kis népsűrűség miatt. A népesség 62%-a maláj , 7%-a indiai, többségükben D-indiai tamilok leszármazottai (egyrészt közöépkori kereskedők, másrészt a brit hadseregben szolgáló szipolyok, indiai katonák utódai), 27% kínai (!!!). Borneoi részen a malájok részaránya a látottak alapján közelít a 100%-hoz, míg mondjuk a fővárosban KL-ben belőlük látni szinte a legkevesebbet így itt sokkal nagyobb az indiaiak és kínaiak koncentrációja.

Aki hozzám hasonlóan a „Sandokan” (A maláj tigris) – on nőtt fel, annak írom, hogy pl. Mariannát „Labuan gyöngyszemének” nevezték, Labuan létező sziget Borneótól pár km-re É-ra Brunei-hez közel. A filmbeli James Brook valóban létező történeti személy, ő volt Sarawah tartomány első fehér (angol) rádzsája a XIX.sz. végén. 

 2010.01.30.

Visszatérve a velünk történtekhez, KL-ben 05:30-ra az előző nap telefonon egyeztetettek szerint meg is jelent a szálloda előtt indiai taxisofőrünk (aki előző nap a KL Sentralról a szállodához taxizott minket), hogy 75 RM-ért Proton tipusú autójával a reptérre fuvarozzon minket. Air Asia járatunk most is mint mindig pontos és sima repülést biztosít, így egy óra repülés után már reggel 08:45-kor leszállunk Kota Bharu kis repterén (félsziget, ÉK, közel a Thai határhoz). A taxihelyzet itt is kitűnően szabályozott, nincs levevés,nem kell alkudozni a taxisofőrökkel, a reptéren egy pultnál előre fizetjük a zónánként szabott fix tarifánkat, ami esetünkben 80 RM (70 km és egy óra taxizás a reptér és Kuala Besar kikiötője között -ahonnan remélhetőleg hajónk indul Pulau ( =sziget) Perhentianra). Abdullah nevű kedves sofőrünk nagyot néz, mikor meglátja hányan vagyunk és mennyi csomaggal. „2 taxi” – mondja, „neeeeeem, satu (1) taxi” mondom én és betuszkolok az isteni Proton csomagtartójába 2 hatalmas böröndöt és szintén hatalma 25 kg-os hátizsákomat, és csodák csodájára még a csomagtartót is le lehetett zárni, nem kellett gumipókozni, mint eddig, ez vmi premium kategóriás Proton volt, nagy csomagtartóval, faberakással. Az ölemben Magó közepes és 2 kisebb hátizsák, az ő ölükben hátul a két gyerek. Költséghatékonyság! (vigyorjel). 1 óra alatt beérünk Kuala Besut-ba, itt is minden M-ban nagyon simán megy, megvesszük a jegyeket a kompra, ami 20 perc múlva indul is. Perhentianra.
Nagyobb térképre váltás A komp hiedelmeinkkel ellentétben valójában egy nagyobb motorcsónak, amit 2 db. 150 LE-s Yamaha motor repít. Szépen dolgozott a 300 LE, és a fedélzetén levő 24 embert + csomagokat 65 km/órás sebességgel röpítették, mikor a hullámok engedték. Bár inkább nem engedték, mert elég hatalmasak voltak, így 40-es átlaggal is szerintem néha az egész hajótest volt teljes egészében a levegőben. A kis test azonban jól bírta a nagy hullámokat, melyek hullámhossza nagy volt szerencsére, így nem okozott gondot föl és le „mászni” rájuk, anélkül, hogy becsapjon a víz. 30 perces rázós út után megérkezünk a festői Perhentian szigetre. Egymást érik a háborítatlan fehér homokos tengerpartok, a sziget fölé egy hegy magasodik, melynek oldalát áthatolhatatlan dzsungel nőtte be. A sziget igazából két ikerszigetből áll, egy nagyobból ( Besar ) és egy kisebből (Perhentian Kecil), mi ez utóbbira érkezünk. Most először érkezünk interneten lefoglalt szállás nélkül. A novembertől februárig tartó monszun évszak miatt nagyon kevés a turista, így a szálláshelyek dömping áron kénytelenek üzemelni. Így eshetett, hogy Mr. Rudy a Shari-La Resort managere 50 RM/szoba/éj (2750 Ft 2 főre !!!)  árral kínál meg minket, amit gyors piackutatás és a konkurencia lecsekkolása után ( nem az ár miatt, mert az verhetetlen, hanem a part miatt a gyerekekre való tekintettel) örömmel el is fogadunk. Gyönyörű légkondis bungalókat kapunk. (Főszezonban ez az ár 180 RM-re emelkedik). Monszun. Az internetes fórumokon jól ránk ijesztettek, hogy az egész sziget zárva lesz, minden szálláshely bezár a monszun időszakra, ami részben igaz is, sok csakugyan nemcsak hogy bezárt, de pár fabungalót üzemeltető szálláshely tulajdonosnak úgy tűnik minden monszunévszak végén újra kell építeni a resortját, a vihar nagyon tönkretett egy párat. A sziget tehát a híresztelések ellenére üzemel, igaz, csak fél gőzzel, de talán máskor nem is szabad jönni, ilyenkor mutatja idilli arcát. Nagy a nyugalom, alig pár turista, azok közül is a kulturáltabbak. (Előre félek mi lesz Thaiföldön). A monszunból semmit nem veszünk észre (3 napja vagyunk itt, egy felhő nem jött az égre). A szigeten nincs betonút, így keréken guruló közlekedési eszköz nem is létezik itt, a dús növényzet miatt még bicikli sincs. Egyedüli szállítási eszköz a hajó/motorcsónak. A szigetnek van lakossága, egy helyi étteremtulajdonos szerint kb. 2000 Fő, akik a sziget DK-i csücskében található faluban élnek, ahol iskola és rendőrőrs is van. A falunak nem tudom, hogy van-e közvilágítása ( a szigetre nem jön vezeték az biztos), a sziget ezen részén, ahol mi vagyunk mindenki (éttermesek és szálláshelyüzemeltetők) saját generátorból nyerik az áramot. A gazdag vízi élővilág mellett a szárazföldön hatalmas ámde félénk varánuszok bukkannak elő (a komodói sárkánygyík kicsinyített mása, állítólag rokonok.) Magóék egy alkalommal egy zöld kígyót is látnak szálláshelyünk kertjében, de ő is félénken tovaillan.

 A délután pihenéssel, a sziget feltérképezésével, kajálgatással, fürdőzéssel telik.

 

2010.01.31. 

Reggeli után keresztülvágunk a dzsungelen és 10 perces séta után a sziget átellenes oldalán található Long Beachen találjuk magunkat. Itt is találunk pár a vihar által teljesen lepusztított egyszerűbb bungalós szálláshelyet, amik most teljesen elhagyatottan állnak, a kb. 1 km fehér homokos sekély parton egy darab embert nem látunk, amerre csak a szem ellát. A hullámok hatalmasak, és fehéren habzanak. Eddig minden túl simán ment, az igazolványom elhagyásán kívül komplikáció még nem volt, ezért most íme egy majdnem balul sikeredett fürdőzés. Hatalmasak voltak a hullámok, és csábítottak arra, hogy beljebb merészkedve dobáltassuk magunkat velük. Andris ebben örömmel csatlakozott hozzám, így sétáltunk befelé. Neki már régóta nem ért le a lába, de 6 éves kora ellenére jól úszik, így kezét fogva, ő úszik, én gyaloglom tovább, befelé, néha együtt lebukunk egy hatalmas hullám előtt, hogy az a fejünk fölött csapjon, át, ne vigyen el. Nem terveztem olyan mélyre meni, hogy nekem se érjen  le a lábam, bár én is vízben és vízen nőttem fel, csakhogy itt közbeszólt a természet. Az apály befelé irányuló áramlatot hozott létre, ami szívott minket befelé, így az én lábam alól is elfogyott a finom homokos talaj. Hirtelen hatalmas hullámok tetején találtuk magunkat, egyik kezemmel Andris sapkáját fogtam, másikkal meg őt magát. Hamar rájöttem, hogy sapkával a szabadabbik kezemben nem fogok tudni kifelé úszni, így lemondtunk andris sapkájáról ami miatt eddig mindenki ausztrálnak nézett minket (nem is baj, ha ezután nem így lesz), és megpróbáltam egy kézzel és lábaimmal kifelé úszni, másik kezemmel Andrist tartottam. Ahelyett, hogy közeledtünk volna, egyre csak távolodtunk a parttól. Egyre kétségbeesettebb erőfeszítéseket kezdtem tenni, de mind hiába, a természet erejével szemben tehetetlen voltam. Andris szerencsére nem vett le semmit abból, hogy már szó szerint az életünkért küzdök, amit hülye fejjel én sodortam veszélybe. Sokat rontott volna helyzeten, ha Andris bepánikol, így hogy ilyen ügyes volt, én is hidegebb fejjel tudtam gondolkodni és dönteni. Mivel erőm fogytán volt, csak egyben bízhattam: átadom magam a természet erejének és megpróbálunk fönt maradni a hullámok tetején, hogy nehogy valamelyikünk vizet nyeljen, kis türelemmel csak kisodornak minket a hullámok, vagy ha nem a partra akkor befelé olyan helyre, ahol már átsodródunk a hullámtörőn és nyugodtabb a víz. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy ez az uccsó fürdőzésünk lesz, de az isteni gondviselés a hónunk alá nyúlt és az áramlat egy benyúló földnyelv felé sodort, ahol hirtelen partot ért a lábujjam hegye. Megpróbáltam leszúrni és azzal megtartani magunkat, hogy a hullám szívása ne vigyen ismét be. Sikerült. Az egész tarthatott vagy 5 percig se, de mondhatom, nagyon mozgalmas 5 perc volt. (Ti kedves olvasók azért talán nem izgultátok halálra magatokat a kaland végkimenete miatt hiszen ha ezeket a sorokat írom úgy fest túléltük.) Andris nem vett le semmit az egészből, újongva jött ki, hogy milyen szuper volt, én meg remegő lábakkal. :  )

Délután, míg a többiek pihentek és a sziklákon keresztül a part mentén egy maszk és egy pipa kíséretében a part mentén „Romantic Beach” felé indulok.

INNEN MAGO:

A „part menten” azt jelenti, hogy szocskekent ugrandozott vegig kb. 2 kilometert a helyenkent hatalmas tengerparti sziklakon, perzselo napon a kovetkezo vakítóan feher, homokos tengerpartig. Ez a Romantic Beach nevu szakasz, ahol epp egy francia parocska romantikazott…. volna.: ) Krisztian azonban megjelent, nem is akarhogyan: az obol szelen (meg latotavolsagon kívul)  kenytelen volt egy magasabb sziklarol a tengerbe ugrani egy szakadek miatt, majd a nyílt víz felol kozelítve partot erni. Huh, en bizti megijedtem volna: edeskettes egy elhagyottnak hitt partszakaszon, majd egyszer csak kisetal a tengerbol, a semmi kozepebol pipaban-maszkban egy alak. Jaj. : ) Krisz szerencsejere nem is volt annyira romantikus a felallas, mint amilyennek eloszor tunt, mert a kotelezo „hello” utan elobukkant a par vizitaxisa is, Mr. Amin, akivel mar nekunk is volt alkalmunk csonakazni kicsit erkezesunk napjan es akinek csaladjanal minden nap  bosegesen etkeztunk ( a motorcsonak biznisz mellett ettermet is uzemeltettek a parton, valahogy nagyon odaszoktunk).

Mr. Amin Kriszt a parral egyutt visszacsonakazta a helyunkre 10 vacakert, így meguszta a visszafele szokdelest 2 bananos palacsinta arabol. : )

A delutan csendesen telt: gyerekekkel a parton hatalmas hullamlovaglas – szigoruan partrkozelben!!!! , a szokasos fincsi kaja Mr. Aminek tengerparti kunyhojaban, majd Judit, Anyu gyerekek vissza Long Beachre egy utolsot pancsizni, mi pedig naplementeztunk egy nemsitudomhanyadik beachen. : ) Szep volt. 

2010. 02.01

Februar elso napja. Kivancsiak voltunk, mi valtozik az uj honap bekoszontevel Perhentianon, hiszen – Krisz mar talan írta – innentol szamítjak errefele a monszun idoszak veget. Kinyitnak a szallodak, az arak az egig szoknek, talan a turistak is megerkeznek.

Reggel feltunoen sokaig volt aram ( normal esetben este 7-tol reggel 7-ig tudsz barmit csinalni, amihez villany kell – tolteni az elektromos holmikat, legkondit, fant hasznalni, villanyt kapcsolni), ezen a napon meg ebredes utan is zummogott a klima. Rossz eloerzettel mentunk reggelizni, remeltuk, hogy a kialkudott 50 MR-es szobaarunk nem lesz a negyszerese az utolso itt toltendo ejszakara. : ) De semmi nem valtozott, csak valami szallodai munkahoz kellett az aram ( egyebkent kartyaval csak 7 utan fizethetsz, nincs internet, nem is tudom, hogy tudnak igy uzemeltetni egy ekkora resortot). Megkonnyebbultunk. :)

Mr. A-nal  kozos reggeli csaladdal es Juditekkal, aztan Krisz es en elindultunk az elozo nap  befizetett SNORKELING TURAra. (40 MR/fő, kb. 2000 HUF az egesz napra, reggelivel)

A tura kereteben 5 gyonyoru merulohelyre vittek el, ebbol az egyik helyen capakat, egy masikon teknosoket kellett keresnunk – es talaltunk is. : ) A csonakunkban ult meg rajtunk kívul 3 malaj srac, akik talan meg uszni sem tudtak, vegig mentomellenyben ucsorogtek es alig szalltak ki a hajobol (fene sem erti ezeket )  es egy korosodo amerikai par Howard es Kaya, akik 5. honapja jarjak a d-k-azsiai terseget.

10.30 indulas, az elso stop a parttol alig 500 meterre egy vilagitotoronynal.  En demonjaimmal szembenezve belecsobbantam a vizbe es elindultam korall-lesre, Krisz megcelozta a tornyot, ahonnan bekatalpban ugrandozott kb. 3 m magasrol. A víz itt kicsit zavaros volt, de meg így is pazar volt a latvany. Rengeteg színes korall, korulotted bamba szívárványszínű halacskak.

Kovetkezo csobbanas a capa-les. Azon gondolkoztam, mennyire bugyuta az ember: Capa 1-2-3, Baywatch es Deep Blue Sea  ide vagy oda, ha szol a malaj csonakos, hogy „ Erre, gyorsan, ott van egy”, mi felgyorsítjuk a bekatalpainkat, hogy lathassuk testkozelbol a verszomjas allatot. : ) Ok, ez spec. valoszinuleg nem volt verszomjas, csak olyan jol hangzik. Kb. 1,5 meter hosszú, szurke halrol beszelunk, amely ahogy megpillantott minket, gyorsan el is huzott. ; )

Tovabb a teknosokhoz. Felulrol kellett neznunk az attetszo vizet a ket sziget kozotti szorosban es mozgo arnyekra kellett volna vadasznunk. De semmi. Az amerikai no mar kvazi perrel fenyegetozott.  :)  Megbeszeltuk hat, hogy kikotunk ebedelni a kozeli halaszfaluban, talan addigra felebrednek ezek a vizi oriasok is. A falu pici, a sziget 2000-2500 fos lakossaganak nagyja itt el. Ebed helyett besetaltunk a „kozpontba” (na, ez tenyleg tulzas!!!  ), az iskolabol epp jottek ki a gyonyoru malaj gyerekek, vettunk nekik edesseget, fotozkodtunk, integettunk, nagy elmeny volt! Bar a szegenyseg kvazi kezzel foghato, valahogy jo volt ott lenni. Csupa kedves ember, csupa mosoly, a gyengem. Na de tovabb, gyors tonhalas szendvics, majd teknoc-vadaszat.

Ismet vizen. Ismet arnyek-les. Es IGEN! Hatalmas sotet folt suhan el a csonakunk alatt. Amcsik mar a vízben, Krisz is, en benazok a talpammal, de meg igy sem sikerul lekesnem a hatalmas Oreget.  WOW, ahogy Kaya es Howard mondanak!  : ) Nem tudom, mekkora volt, talan kb. 1,5 meter hosszu az elso teknos. A tengerfeneken uszott. Sajna nalam kicsit gyorsabb volt, nem tudtam kovetni, de talan a tobbiek igen. Csonakba vissza. Ahogy Mr. A. szolt, hogy „Ott” vagy „Itt”, mi, mint vmi megszallottak ugrottunk ujra es ujra a vízbe. Neha mar olyan erzesem volt, hogy direkt szivat minket es elvezi, ahogy egy fel szavara vízbe vetjuk magunkat. : ) De megerte. En szemely szerint 2 teknocot lattam, nagyok voltak, valoszinuleg  meglehetosen oregek. Krisztian allitolag az egyiket meg is erintette.

4. stop: coral reef, itt annyi hal volt, hogy en el sem jutottam a zatonyig. A mar sokszor emlegetett kicsi, fekete Mr. A. ugyanis azzal szorakozott, hogy kenyer darabkakat dobott oda, ahol voltam, a halak szinte ram masztak. Csipkedtek. Brrr..  : ) En hangosan sikítoztam egy darabig – marha ego volt – Krisz rohogott rajtam, aztan jobbnak lattam kimenekulni a biztonsagot nyujto ladikba. Egyszer probaltam visszaszokni, de ismet telibedobott toast kenyerrel, eselyem sem volt. Ha mar kint, kertem tole en is kenyeret es az erkezo Krisztiant is megcsípettem a kicsi csíkos szornyekkel. : )

Vegul a mar tegnapi napnal emlegetett Romantic Beach-en ejtoztunk kicsit, mielott visszatertunk szallasunkhoz delutan 5 korul. Jol elfaradtunk.

Krisz meg berelt egy kajakot es eleveztunk a kozeli Mira obolbe, amely szinten nem latott embert talan a monszun kezdete ota. Teljesen kihalt partszakasz. Majd sotetedesre vissza a szallashoz, kozos vacsora egy újonnan ( februar 1-en! ) nyitott etteremben a parton, majd pihi, hisz masnap indulas 8-kor Thaifoldre.

Barbi, Zsolti, Barnus legújjabb kalandjairól röviden itt olvashattok.

Itt írják legfrissebb élményeiket (katt a szövegre)

 

2010.01.27.

Reggel korai kelés és pakolás után kocogok 8km-t. Valami nyavaja lehet bennem, mert fáj a torkom, kis hőemelkedésem van stb. A futást és izzadást régi jól bevált gyógymódomként próbálom alkalmazni. Nagyon lassú és szenvedős volt fizikailag, ez betudható a gyengeségnek, de a betyár klíma ( magas hőmérséklet és páratartalom) is közrejátszik. Igaz, hogy lassan futottam, ámde szupermagas pulzussal ( vigyorjel). A fizikai szenvedésen túl azonban szenzációs élmény az út mentén sétáló helyiekkel találkozni, mindenki rám mosolyog és köszön, errefelé fehér embert se nagyon látnak, azt meg hogy miért rohangál itt fel s alá azt meg pláne nem értik és a mosolyuk mögött némi értetlenség is fellelhető. Kinarut városkába futok be, ahol a reggeli piac melletti elhaladás extra élmény. A kocogás után kis pancsi a medencében, majd utoljára még elgyönyörködünk a nyugodt tenger és a már korábban kajakkal meghódított szemközti szigetek szépségében reggeli közben. Az említett látvány a reggeliző szinte tenger felé nyúló teraszáról tárult elénk.


11:15-kor elhagyjuk a Seaside Travellers Inn-t. Rini a kedves fejkendős recepciós lány előzőleg rendel nekünk egy „Bas Mini”-t ( minibusz, vagyis iránytaxi ), ami 50 RM-ért visz minket (hatunkat) a reptérre (a taxi éjszaka befelé 108 volt).

Kellemes 40 perces repülés után du. 2 körül megérkezünk Sandakanba. Ez volt a legolcsóbb repjegy, 350 km-es út 3500 HUF-ba került fejenként. A 40 perces repüléssel kb. 7 órás kanyargós zötykölődős buszozást váltottunk ki. Sandakan kis belföldi repterén próbáltuk keresni a public bus állomást, hogy az LP instrukcióit követve azzal jussunk el fejenként kb. 400 Ft-ért a 30 km-re levő Sepilokba, ahol az Orangutan Rehabilitation Centre és a szállásunk is volt. El is indultunk csomagokkal felpakolva a főúton a buszmegálló felé, mikor is 100m nehézkes megtétele után megáll mellettünk egy taxi és a sofőrje ajánlatot tesz nekünk, hogy szívesen elvinne Sepilokba. Ellenállhatatlan 30 Ringgites árat szab hatunkra (1650 Ft a 30 km-es út). Bezsúfoljuk a 2 bőröndöt, 2 nagy hátizsákot, 2 kishátizsákot, 4 felnőttet és a két gyereket egy normál Proton típusú személyautóba majd fél óra autózás után megérkezünk Sepilokba a csodálatos Forest Edge Resort-ba, amit még KK-ból foglaltunk interneten az LP ajánlásával. Sofőrünkkel „Yakob”-al sokat beszélgetünk út közben, aki természetesen –mint szinte minden maláj ember- ragyogóan beszél angolul. Sok érdekes dolgot kérdezünk tőle, s ő mesél Malajziáról. Az ország alkotmányos monarchia (mi is az leszünk nemsokára –vigyorjel-), élén a szultánnal, mellette a miniszterelnökkel. Muzulmán bár az államvallás, de a muszlim és egyéb vallások (keresztény, buddhista) ragyogóan megférnek egymással, tiszteletben tartják egymás vallását, a vegyes házasságok elfogadottak és szokásosak egyetlen megkötéssel, hogy a párnak a házasságkötés után egy közös vallást kell választania, ami bármi lehet. (Pár évvel ezelőtti indonéziai utunk során Jakartában meglepődve tapasztaltuk, hogy az ázsiai iszlám, ill. általános vallásfelfogás mennyivel másabb, mint az európai vagy a közel keleti bigottság. Jakartában a világ talán egyik legnagyobb -150.000 főt befogadó- több emeletes mecsettel szemben egyből ott van a katolikus templom, amit a mecset ablakából szemlélve szinte az orrunk előtt van.) Azért eresztettem még a szokásosnál is bőbeszédűbbre az iménti részt, hogy bemutassuk, mennyire kedves és megbízható itt mindenki, akitől Európában és a világon máshol kötelező lenne tartani és gyanakodni itt nyugodtan megbízhatsz benne, nem fog lehúzni (ez még Thaiföldön is másképp van, ott sokkal több a lehúzás).


A szállás tényleg az esőerdő szélén, illetve benne található, a resort körbesétálva 600m, kis dombokkal, tavacskával, trópusi növényekkel, háziállatokkal. 70 RM  ( 3900 Ft ) egy fan-el felszerelt saját fürdős tiszta double szoba 2 főre  reggelivel (!!). Du. a szállás elfoglalása után be Sandakanba, ami egy 370.000 fős város (másfél Debrecen), de mégis parányi kis város benyomását kelti, csupán 1-2 fehér turistával, ezért mindenki az utcán mosolyogva köszönt minket. Végre megveszem maláj feltöltő kártyás mobilszámomat, melynek regisztrációja során jól ott is hagyom a boltban a személyimet ( illetve az alkalmazott elfelejtette visszaadni), ami csak másnap jut eszembe. Nincs kedvem visszamenni érte, mert taxival oda vissza kb. 4000 Ft és több, mint 2 óra, így felhívtam telefonon Yakobot a taxisofőrünket, és megkértem menjen be érte Sandakanba és keresse meg az üzletet, természetesen kifizetem neki a fáradozását, másnap reggel a megbeszéltek szerint úgyis jön értünk a szállásra és visz ki minket a reptérre. Nagyon kedves mindent meg is tesz végig is ját 6 boltot, de sehol nem emlékeznek ránk (talán másik alkalmazott volt szolgálatban, mint előzős este, vagy pont a mi boltunkba nem ment be, aminek az elhelyezkedését térképről próbáltam rekonstruálni. Nem találta, úgyhogy ennek annyi, majd otthon csináltatok másikat.


2010.01.28.


Reggeli után irány a szállástól 1 km-re levő Sepilok Orang Utan Rehabilitációs Központ. Orang Utan szó szerint fordítva malájról „erdei ember”-t jelent ( a binomiális nomenklatúra szerint Pongo Pigmeus). Ez a mókás emberszabású faj kizárólag DK-Ázsiában - Borneon és É-Szumátrán (Indonézia)- él, összesen kb. 35000 db él belőle a földön, Borneo É-i részén Sabah tartományban kb. 11.000 db. Erősen veszélyeztetett és ezért védett faj, az őserdők írtásával az ő számuk is folyamatosan csökken. A sepiloki rehabilitációs központ talán a legnagyobb, és arra létesült, hogy a fogságból kiszabadított-, sérült, vagy elárvult orangutánokat visszaszoktassa a dzsungelbe, megtanítsák őket arra, hogy maguknak szerezzék be a táplálékot. Érdekességük, hogy fák tetején raknak fészket, ott alszanak, és olyan ügyesen közlekednek a fák koronái között, hogy több száz km-t is tudnak a fákon függeszkedve megtenni anélkül, hogy a földet megérintenék. A központ már az esőerdőben van, ami fenséges látványt nyújt, hatalmas ősfákkal, csakugyan buja és áthatolhatatlan növényzettel, nagyon párás levegővel. A belépő a központba 30 RM ( = 1650 Ft/fő) + 10 RM a kameráért. Kiépített fából készült függő sétány vezet a kasszáktól az etetőhelyig. Minden nap 10-kor és 15:00-kor van etetés, amire odagyűlnek a vörös bundájú mókás, görnyedt hátú „erdei emberek” és az „oldalvizükön evező” makákók sokasága. ( Ez egy kis testű, ám elég agresszív majomfaj, látványuk nem különösebben nagy kaland itt, ugyanis Ázsiában még a nagyvárosokban is mindenhol ott vannak, guberálnak a szemetesekben, elég barátságtalan jószágok ). Az etető helynél hatalmas terasszá szélesedik a függő faösvény, amiről a sok turista csodálhatja a tőlük kb 3-5 méterre levő nagy fára épített etetőhelyet. Szerencsére esős évszak lévén elég kevés a turista (kb. 50_70 fő, ami főszezonban 700 is lehet), viszont meglepően fegyelmezetten tartják be a „silence” felirat utasításait, így a kisebb tömeg ellenére síri csend van, csak a dzsungel hangjai hallhatók, madarak, rovarok, majmok hangjai. Így várjuk lélegzetvisszafojtva a majmok megjelenését, akik közül páran már fent ülnek az etetőhelyen, rutinosan hátat fordítva az érdeklődők sokaságának –vigyorjel-. Tízkor a vadőrök kongatással jelzik az állatoknak a kajaidőt, mire elkezdenek mozogni a lombok és a fák tetején megjelennek mindenhol az orangok. Mókásan tornásznak a fákon, produkálják magukat, kattognak a fényképezők. Az orangutanok sajnos nem, csak a szemtelen makákók jönnek le közénk a fákról, nem félnek semmitől, belenyúlnak a nylon szatyrokba, sapkákat lopnának, cipőfűzőket birizgálnak. A turisták őket is lelkesen fotózzák, nem tudják, hogy a városban a parkban több is van belőlük, mint kéne. Fél óra után, mikor jóllaktak a majmok lassan szétszélednek. Nem volt rossz az élmény, de össze sem hasonlítható a 6 évvel ezelőtti indonéziai orangután lessel, mikor is csak mi 4-en sétáltunk az erdőben és karnyújtásnyira jöttek hozzánk a hatalmas majmok. Órákon át néztünk farkasszemet és csodáltuk egymást 1-2 méterről. Az, hogy nem érintettük meg őket, csak jólneveltségünkön és környezettudatosságunkon múlott, ugyanis az O.U. génkészlete 98%-ban egyezik az emberével, csak az immunrendszere sokkal gyengébb, ezért az ember közelsége miatt, az embernél fennálló kis nátha –amit mi akár észre sem veszünk- őket megfertőzve számukra halálos is lehet. Tehát aki autentikusabb Orang Utan élményre vágyik annak a következőket javaslom: Penangról speedboat-al 1 óra alatt átjut Medanba (Indonézia), a hajóállomástól mélg kb. 40 perc a public bus station, onnan indul menetrendszerinti busz Bukitt Lawang-ba (kb. 2 óra buszút). Innen indulnak egy- vagy több napos dzsungeltúrák, itt az őserdőben turistahad nélkül közelről lehet csodálni ezeket a különleges nagymajmokat és alig pár órát kell csak érte utazni a malaysiai Penangról.

Az orangutan élmény után elsétáluk a 2 km-re levő Rainforest Reserve Park-ba, ami tulajdonképpen egy arborétum, tóval, canopy walk-al a fák lombkoronaszintjének magasságában a sűrű esőrdőben. Pár függőhidat és kilátótornyot is építettek. Több száz fa és növényfaj figyelhető itt meg, ki vannak írva a neveik is, de lévén, hogy nem vagyunk biológusok ez a része hidegen hagy, csak csodáljuk az őserdőt. Kb. napi 9 km séta után ( amit a két kisgyerek, a műtött lábú Magó és Judit ill. a Nagyi is hősiesen teljesített visszatérünk a szálásunkra, ki délutáni alvásra (ez én volnék) a többiek meg pancsolni a medencében).

 

2010.01.29.

Yakob a taxisofőrünk –aki Sandakan repteréhez közel az úton két napja leszólított minket- a megbeszéltek szerint reggel 08:30-kor reggeli után vár a recepciónál, és ismét bezsúfoljuk magunkat és a csomagokat az autójába, hogy Sandakan reptere felé vegyük az irányt. A mindig megbízható Air Asia járat ezúttal 3 órás repülés után a Fővárosba – Kuala Lumpurba (továbbiakban KL) – repít minket. Itt igazából csak egy éjszakás stop overt terveztünk, mivel már kétszer volt szerencsénk a városhoz korábban. KL LCC reptéről (ez a fapados/ belföldi) reptér busszal tesszük meg 8 RM/ fő-ért (440 Ft) a 70 km-es, 1 órás utat KL Sentral vasúti és busz pályaudvarig. No itt nagyváros lévén találkozunk az első levevési kísérlettel, de ez sem vészes, egy indiai taxisofőr 45 RM-ért (2700 Ft) ajánlkozik, hogy elvinne a Jalan Abdul Rahman-on található szállodánkhoz, de valami azt súgja, hogy jobb ajánlatot is kaphatunk ennél, így a csarnokon átbaktatva a taxipultnál előre fizetett fix tarifás taxit veszünk 13 RM (!!)-ért a szállodáig, és mivel ilyen olcsó, ezért megengedjük magunknak a luxust és tékozlást, hogy kivételesen 2 taxival menjünk. (vigyorjel). Az előre lefoglalt Citytel Express csodálatos szálloda, még upgradet is kapunk, így 108 RM/szoba áron ( 6000 Ft) csodálatos 4*-os szállodában találhatjuk magunkat (amúgy KL azért ennyire nem olcsó, ezt a promóciós ajánlatot az Air Asia inflight magazinjában találtam), youth hostel áron. A legközelebbi mono rail megálló – Chow Kit-  2 perc gyalog. A cuccok lepakolása után felkerekedünk, hogy ki-ki kedvéhez és szükségleteihez mérten töltse el a rendelkezésre álló délutánt és estét. Jó magam kellemes gyalogtúrát teszek a tornyokhoz. KL Tower vagy más néven Menara Kuala Lumpur ami 421 m magas, majd pedig a Petronas ikertornyokhoz, ami 451 m, 88 emelet magas és az állami tulajdonban levő Petronas olajtársaság székhelyén kívül sok egyéb irodabérlőnek többek között az Al Jazeera televízió DK-Ázsiai központjának is. Ez utóbbi a Dubai 850 m-es építmény megépüléséig a világ legmagasabb tornya volt. Csodálatos és fennséges látványt nyújtanak így az éjszakában kivilágítva. Ezután a Merdaka Square (itt kiáltották ki 52 éve Malaysia függetlenségét 1957 aug.31-én és csaréálték le az brit Union Jack-et Malaya zászlajára), majd a colonial quarterben csavargok, aztán haza alvás, mert reggel 4:45-kor ébresztő.

Krisztian kicsit pihenteti az ujjait, ezert most en orokitem meg gyorsan az elmult napok torteneseit.

Macaoban 23-an SZOMBATON felszalltunk az este 9 korul Kota Kinabalu-ba indulo Air Asia gepre, mely ropke 4 ora alatt atrepített minket a Dél-kínai-tenger felett Borneó szigetere. Az indonéz szigetvilágban elterülő Borneó Foldunk harmadik legnagyobb szigete, nagysaga kb. 750 ezer km². Teruleten harom ország, Indonézia, Malajzia, valamint Brunei osztozik, a sziget lakossága körülbelül 16 millió fő.


Nagyobb térképre váltás

Mi Sabah tartomány fővárosaban, KK-ban (Kota Kinabaluban) terveztunk pihenni kicsit, Krisztiannal ellentetben, aki most is, mint mindig, inkabb kicsit kínozta volna magat a 4000 meteres Mount Kinabalu megmaszasaval napozas, furdes es a hongkongi faradalmak kipihenese helyett. J

Ejfel utan landoltunk, majd elkezdtunk szorgosan penzvaltot keresni, hogy kifizethessuk a taxinkat a korabban mar lefoglalt Seaside traveller’s Inn-hez. Keso volt, minden zarva. Legolcsobb taxi 50%-os felarral 105 MR (malaj ringit), ami kb 5-6000 HUF, marha sok itteni viszonylatban. Nem kellett sem a dollarunk, sem a vacak euronk, így csak szallasadoink joindulataban remenykedhettunk, beszalltunk a taxiba hitelre. J Kb. 20 perc utan megerkeztunk es legnagyobb dobbenetunkre a recepcios kifizette a szamlankat. J

 

Probaltunk a recen masnap valtani, de ok sem orultek az ismeretlen penznek J, ezert ingyen alhattunk, masnap reggelizhettunk, ebedelhettunk es ami hihetetlen, még buszravalót is kaptunk, hogy bemehessunk este a varosba penzert. En nem akartam elhinni, meg egy utlevelet sem kertek, akartunk otthagyni nemi eurot, azt mondtak, nem kell!!! Kaptunk 25 ringitet, ami a helyi buszra elegendo volt hatunknak es vartak minket vissza sok szeretettel. Ilyet otthon! J . ACH Ladies, a pelda nem kovetendo!!! J Ez tehat a malaj ember: mosolygos, vegtelenul kedves, semmi rosszindulat vagy rosszandek benne es rolad sem feltetelezi a rosszat.

 

A szallasunkrol fotok mar fent. A varostol kb. 15 km-re talalható, tengerparton, zero nyuzsivel, palmafakkal, jo etteremmel, kicsi medencevel, amit a gyerekek, Andris es Bogi maximalisan ki is hasznalnak azota minden nap.

 

Elso nap, VASARNAP  tehat  lazítas (napozas, olvasas, medence es kaja), penz nelkuliseg, este busszal varosba be, ahol immar helyi HUF-fal felszerelkezve irany az ejszakai piac. FANTASZTIKUS elmeny!!! Csupa tunder emberke foz es akarja eladni a foztjet. Leultunk vacsizni a helyiek koze,  jo nagy tanyerral kaptuk zoldseges tesztat 1,5 ringitert, ami kb. 80 HUF es meg egy tanyer leves is jart hozza!!!!  Degeszre ettuk-ittuk magunkat, majd busszal vissza a szallasunkra, es alvas.

 

HETFON hasonloan laza a program,  hevereszes es napozas, a kiolvasott konyvek szama egyre  no. J Krisztian delutan kikolcsonzott egy 2 szemelyes kajakot es miutan Andrist is bepreseltuk magunk ele, elindultunk a szemkozti szigetekre. Nekem - meg kajakos felesegkent is -  kicsit para volt az 5 km-es sziklakkal es tarajos hullamokkal tarkított út, de tuleltuk.  J A nagyobbik sziget, ahol vegul ki is szalltunk, egy tehetos kínai kezeben levo private island, Dinewan, kb. 500 HUF.-os belepesi díjjal, szep homokos parttal, zold vizzel. Korbeneztunk, par fuggoagyas foto, dumcsi a jet ski oktato filippinoval es egy doboz sorrel J, majd indulas vissza. Az ido kicsit morcos lett, így a hullamoknak hala csurom vizesen szalltunk ki a kajakbol a szallasunknal. Kamera epphogy meguszta. J Este busszal KK-ba be, piacon zsenialis halvacsi, majd vissza a szobakba.

 

KEDDEN, azaz ma, Krisz vegleg letett a hegymaszasrol. J Engedely kellett volna, messze is van, kb. 2 napot vett volna igenybe a tura, tehat felejtos. Szervezett viszont nekunk delutanra egy island hoping-ot. KK kikotojebol indulnak motoros hajok a szemkozti Pulau Manukanra (Pulau = sziget). Egy hong kongi fiatalokkal megtomott csonakkal vittek at minket a szigetre, ami a gyerekek szerint a „tokeletes hely”. Marha szuper kis szigetecske, otkor indultunk vissza a hajonkkal Kota Kinabaluba, majd vissza a Seaside-ba. Judit, Krisz es a gyerekek epp vacsiznak az esti medencezes utan...

 

Holnap 11 korul utazunk innen tovabb, 13.10-kor indul a gepunk KK-bol Sandakanba. Narancssarga erdei embereket fogunk nezni a Sepilok Orangutan Rehabilitation Centerben. J Vitya, az alfahimet probaljuk nem ott felejteni!!! J

 

Par adat:

1 MR= 55 HUF

Szallas: 119 MR 4 fonek, azaz kb. 7000 HUF a szobaert, alig 1800/fő reggelivel, free WIFI-vel a tengerparton, Seaside Traveller’s Inn. Hatalmas szobak (vagy csak Hong Kong utan tunnek oriasinak? J), nagy terasz, AC, meleg víz.

Kaja: legolcsobb a 80 Forintos zoldseges teszta a piacon, legdragabb 30 ringit/fő, azaz 1500 forintos halvacsora szinten a piacon. 1, 5 liter asvanyvíz 70 HUF, a sör draga, etteremben nem is ittunk (kb 1000 HUF), dobozban szupermarketben 3 MR azaz 150 HUF. Desszert nem nagyon van ettermekben, csak gyumolcstal, jo fankokat lehet viszont venni varosszerte. Piacon 3 nagyobbacska cukoros fank 55HUF. Rizs, teszta, hal.

Programok: Sziget túra motorcsónakkal kb. 1000 HUF/fő, incl. kikotoi díj, szigetre belepesi dij. Kajakberles 15 MR, kb. 800 HUF.

Helyiek: edespofak, mindenki beszel angolul, segítőkeszek, meg a buszodra is feltesznek. Nem akarnak atverni, lenyulni. Mosolyognak. Keves a feher turista, imadjak a gyerekeket. Mindenki kerdez, gyakorolja a nyelvet.

Kozlekedes: helyi busz kb. 15 km-es utra: 3 MR (150 HUF). Varosi busz 0,5 MR (30 HUF). Surun jarnak, eros meleg menetszel. J KK-ban no metro, no villamos, csak busz, taxi. Taxival egyszer mentunk, K. szerint az is az en egyik „koltsegeses hobortom” volt: 10 MR azaz 100 HUF/fő a kikötőtől a piacig, kb. 5km. J

Idojaras: esos evszak, de nem igazan esett, egyszer probalkozott, de nem volt veszes. Paras, fulledt meleg, kicsit borus eg. 1-2 ora alatt szenne egsz, 1 nap alatt olyan szined lesz, mintha hosszabb ideje itt nyaralnal. Mindenki orrot fúj, valszeg a legkondi miatt.

Tengerpart: szigeteknel nagyon szep, homokos, palmafas, palackszinu víz. Nalunk a parton, kozel a varoshoz palmafas, de szurkes, nem tul tiszta, varosi szemetet kihordja a víz. L Strandröpi nem jellemzo.

 

Nagyon olcsó, nagyon szerethető hely, nagyon kedves emberekkel, kevés turistaval.

 

 

KÉPEK

2010.01.25. 18:51

Hosszadalmas szenvedéssel feltöltöttünk pár képet a macaói részhez ( görgessetek lefelé), és a legújjabb malájziai részhjez, de a képkiválasztással, lekicsinyítgetéssel, feltöltögetéssel kb. 2 óránk ment el az alvás rovására, úgyhogy ez azt hiszem felejtős lesz, majd max minden részhez 1 képet fogok feltenni ide, a többit pedig a google picasa webalbumba, amit be fogok linkelni ide majd az aktuális részhez.

Az elmúlt 2 napot mi Malaysiaban töltöttük, Kota Kinabalutól (továbbiakban KK) 20 km-re délre sikerült egy jó szállást az LP (Lonely Planet guide)-ből lefoglalnunk még HK-ból. A szállás a tengerparton van messze a város zajától, 20 percre-re busszal, ami 150 Ft-ba kerül fejenként.  A szállás csodás, pont, ahogy vártuk, kb. 2000 Ft/fő reggelivel, medencehasználattal, idilli környezetben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

relaxálunk, gyerekek fürdenek egésznap a medencében, tegnap 10 km-t futottam, ma Magóval és andrissal kajakkal áteveztünk a szemközti szigetre ( oda-vissza kb. 10 km, a garmin órám pont induláskor merült le, de a futást mindjárt feltöltöm.

Este a városban vagyunk és a hatalmas éjszakai piacon lakmározunk a helyiekkel kb. 700 Ft-ból degeszre ( frissen sütött tonhal, gyümölcs, rízs, kókusztej italnak kókuszdióból.

De ez most nem is igazából az én bejegyzésem akart lenni ( arra majd úgyis írok egy hosszabbat), hanem a Daczi család kommentjét szeretném közzé tenni, akik szétválásunk utánk előszöl Macaóból írtak még, majd most Hanoiból, immár Vietnamból.

=============================================================

zso-ba-ba 2010.01.23. 17:15:32

 
Hello Mindenki!

Itt ZSOlt-BArbi-BArnus jelentkezik Makaobol. Varosnezes meg egyutt (errol majd Krisztian bovebben) nagyon kedves idegenvezetonk-soforunk Oket a repteren, minket egy autentikus hostelban tett ki, ami a citytol 5 perc seta es meg a recepcios sem beszel angolul... aztan bevettuk magunkat a tavol kelet kaszinovarosaba. Makao olyan, mint Las Vegas, Lisszabon es New York otvozete a sarga hoditas utan 100 evvel :))) - felhokarcolok, hotelek, kaszinokomplexumok, melyeken este neonfenyek futnak ezer fele, ezer szinben.... a turistat onnan ismerni meg, hogy mindig felfele nez...a feher turistat pedig, hogy felfele nez es wishkyt iszik minden eves elott es utan....bar az utcakat itt nem lengi be a hongkongban jol megszokott kajaszag (vagy inkabb buz). Joizzel es bosegesen meg tudtunk vacsizni 3-an atszamitva 3.100,-Ft-ert olyan kinai kajat, amit Pesten nem ehet az ember fia. Utana felfedeztuk az ejszakai Makaot, a portugalok altal epitett diszburkolatos foter inkabb europaias, mint keleties. Makao egyik szimbolumanak tartott Hotel Lisboa aranyozott es lotusz alaku (?) felhokarcolojanak kaszinojaban tobb ezer m2-en gigaszi meretekben folyik a szerencsejatek. A felsobb emeletekrol a kilatas pazar, melyet minden latogato, akar casual cuccban is megtekinthet.
Holnap reggel 7kor irany repcsivel Saigon, majd onnan egybol Hanoi....
=================================================================

Roviden: Saigonbol csak du. ment volna gep Hanoiba, igy masnap reggelre foglaltunk es ottmaradtunk egy napot! Nagyon jo szallas, 30-32 fok hoseg, kituno kajak es oruletes varos! Nekunk nagyon bejott!!! Egy nagy ebed + alvas utan, war muzeum, Katedralis, Water Puppet - oriasi volt!!! Megint ejfelkor fekudtunk (sorozes egy pubban :)
Reggel 7.30-kor ment a gep Hanoiba (jetstar) megerkeztunk 11 korul, lefoglaltuk az open buszt, varostneztunk taxival (Mauzoleum, One pillar Pagoda, Lake) majd a local busszal eljottunk Halong Citybe - olyan feeling volt, mint Kambodiaban (csak mi 3-an feherek, a sargak meg kozepen is ultek kis szekeken) ja es 600,-Ft volt. Az utszeli megallotol robogoval hoztak le ide minket, amugy nincs tul hideg, kb. 15 fok. Szallas elfogadhato (5 USD/szoba :) vacsiztunk egy jot, holnap hajoval megnezzuk a bayt - majd berelunk valamit es du. local busz vissza Hanoiba, ahonnan este 7.30kor indulunk tovabb!!!
Ez igy nagyon jol jott ossze, mert Saigonban a hotelben hagytuk a nagy csomagot, csak 1 heti ruhat hoztunk magunkkal, igy konnyebb lesz mozogni, utazni es nem kellett 1 ejszakat Hanoiban aludni - helyette felmelegedtunk a varazslatos Saigonban!!!

 

süti beállítások módosítása