8-án reggel utolsó napunkra ébredünk a csodás és kedves Krabiban. Gyors reggeli és pakolás után kiürítjük a szobát. A délután négy órás indulás előtt BKK-ba a lányok/anyukák (Magó, Ibolya, Judit) utolsó bevásárló- és masszázs körútjukra indulnak, én pedig a gyerekekkel –Bogival és Andrissal- megszállottan igyekszem visszatérni a tegnapi island hoping (Chicken island, Tub Island Poda Island, Pra Nang Bay and cave) csodás és izgalmas sziklahasadékok között található fehérhomokos partjaira. Annyira hatása alá kerültem ezeknek a nem mindennapi izgalmas, zegzugos, sziklás, barlangos, mészkőtornyos partszakaszoknak, hogy úgy éreztem mindenképpen vissza kell oda térnem. Ao Nang beach-ig 3-an motoroztunk, majd a kétkerekűt leparkolva rövid séta után a homokos tengerparton sikerült végóül egy kajakkölcsönzőt találnunk. Nagyon profi tengeri kajakokat kínáltak, végre profi lapátokkal (normális jobbos forgatással és normál magasságban), mentőmellényekkel, vízhatlan táskával a kameráknak, ruháknak. Az ár is „profi” volt: 150 THB/óra=900Ft (a motor 200 THB=1200 Ft/ 24 órára ! ), de végül kis alkudozás után a 3 órát megkapom 350 Bahtért, elég kemény alku volt, makacs volt a koma. A túra Pra Nhang Cave-hez így pont 3 óra volt fürdőzéssel, oda-vissza 8 km. barlangászással. A kisebb öblök átszelését leszámítva többnyire a part mellett haladtunk a vízből kinövő sziklatornyok mellett, illetve kellemes árnyékot adsó sziklaereszek alatt, melyeket a hullámok vájtak a mészkőfalba. Egyszerűen csodálatos és leírhatatlan, életem legizgalmasabb partszakaszaival találkoztam itt.

Pontosan visszaértünk a srácokkal a 3 órás találkozóra szálláshelyünkre a Blue Ba You Bungallows-hoz hogy jól megérdemelt ebédünket elfogyaszthassuk, mielőtt a busz felvesz minket. A szállásadó családnál vettük meg a Bangkokba (továbbiakban BKK) utazáshoz a „joint ticketet”, ami full kiszolgálást jelent: a szállástól elvittek platós teherautóval a turista gyűjtőhelyre, ahonnan nagy buszra szálltunk, ami 2 órás út után Surat Thani pályaudvarára szállított minket, hogy ott egy óra várakozás után felszálljunk a BKK-ba tartó éjszakai vonatra. A teljes út így 770 THB-ba kerültfejenként (=4600 Ft) a Krabi szállásunktól BKK-ig másodosztályú hálókocsiban. Kb. 11 óra vonatút után megérkezünk BKK központi pályaudvarára. A vonatút nagyon kellemes volt. A másodosztályú hálókocsi úgy néz ki, hogy a középen hosszanti irányban a közlekedőfolyosó két oldalán helyezkednek el az ágyak két szinten, alul az ülésekből összenyitott ágyak, a fönti ágyakat pedig a plafonból nyitja le az utaskísérő, majd steril, befóliázott ágyneműt oszt szét mindenkinek párnával, lepedővel, takaróval. Ebben a formában az ágyak igazából egy hálóteremre emlékeztetnek, de kis függönyökkel tud magának az ember sötétet és némi privát szférát teremteni. Másik opciónk az éjszakai busz lett volna 500 THB ( =3000 Ft)-ért, de mivel ezt már többször csináltuk, úgy találtuk ez nem annyira pihentető.

A pályaudvarról a 300 THB-s taxi helyett a 7 baht-ba kerülő 53-as public busszal megyünk a Khaosan Roadra, a Barbiék által lefoglalt és már évek óta jól bevált D&D Inn-be. (A Daczi család már 1 nappal előbb felbuszoztak BKK-ba, mert Zsolti és Barnus még nem látták a thai fővárost.) A buszút kicsit hosszúra sikeredett a nagy bangkoki dugóban, így másfél órát van szerencsénk várost nézni 42 Ft-ért és élvezni a buszon utazó helyiek, és a narancs színű ruhába csavart buddhista szerzetesek kedvességét, akiknek a buszokon külön helyeket tartanak fenn, nagy tisztelet övezi őket, jegyvásárlásra sem kötelezi őket a minden buszon utazó kalauz. Imént említett egyenruhába öltözött őrmester szerű kalauz hölgy először nagyon elvágólagos rendet követel a buszon és szigorú, majd a gyerekek hatására megenyhül. Kedvessége odáig ért, hogy kb. fél óra után Boginak nagyon kellett pisilnie, amit ő megértett, mira azonnal ráparancsolt a vezetőkomára, hogy álljon meg, leszállt Bogival és egy csatornafedélnél saját kezűleg megpisiltette. Hiába, ő a busz mindenható ura, így ebben is illetékesnek érezte magát : ) . A buszmegállótól a Khaosan Roadig tartó pár perces séta közben az egyik mellékutcában a csodával határos módon összefutunk a szintén a térségben utazgató Bencével (az ő travel blogját ld. A jobboldali menüben a linkek között), egyik haverunkkal, akivel már régóta próbáltunk egy találkozót összehozni Krabiban, majd e-mailen keresztül BKK-ban, de a véletlen megoldotta és rövidre zárta a dolgot. (A Khaosan Rd. BKK hátizsákos-, fiatal-, hippi turistáktól hemzsegő utcája, itt található rengeteg olcsó szállás és a backpackereket kiszolgáló egyéb intézmény, így utazási irodák sokasága, de nemzetközi diákigazolványt, jogosítványt és nyelvvizsga bizonyítványokat is percek alatt csináltathat magának az ember „utcán át”).  A szálloda halljában összefutunk Barbival is. 1,5 órás várakozás után végre megkapjuk a szobáinkat, majd lányok masszíroztatni, én Bogival és Bencével picit pancsolunk és ejtőzünk a szálloda tetején található medencében és napozóteraszon. Rövid pihi után Bencével elindulunk, hogy kihasználjuk az egyetlen BKK-i délutánunkat egy kis csavargásra, így gyalog célba vesszük a Grand Palace-t (nem megyünk be), majd a mellette levő Wat Po-t, ahol a világ legnagyobb aranyozott fekvő Buddhája található (kb. 50 m hosszú), monumentális és fenséges látvány. Ezután rövid meditálás és elmélyülés a Wat Po egyik szentélyében egy szintén hatalmas ülő Buddha előtt. Annak ellenére, hogy a Sleeping Buddha” BKK egyik fő jelképe és látványossága, egyedül voltunk az őt „elszállásoló” hatalmas csarnokban, lévén, hogy 7 óra körül járt már az idő, míg napközben a látványhoz több száz turistán és hatalmas csoportokon kell magának átküzdenie magát az embernek. A visszafelé utat a Chao Prayán public boat-al tesszük meg. Ennek csakugyan nagy szerepe van a helyi tömegközlekedésben, mert itt dugómentesen lehet eljutni BKK egyik végéből a másikba, ezért a hosszú vízibusz kellőképpen tömött munkából hazafelé utazó helyiekkel, akik szinte kivétel nélkül szemlecsukva utaznak. A hotel lobbyban találkozunk a többiekkel fél nyolckor, majd tuktukba szállunk és irány a Patpong negyed mely az éjszakai piacnak, számos night clubnak, és rengeteg kuplerájnak ad otthont. Előre megfontolt szándékkal be is térünk egy „pingpong show-banana show”-ra. Erről röviden és a kiskorú olvasókra való tekintettel annyit elárulok, hogy a hölgyek a színpadon nem a kezükkel szerválták a pingponglabdákat. (Szerválógép? : )  ). Volt még kólásüvegnyitás –nem sörnyitóval-, gyertyafújás –nem tüdőből-, virágfüzér előhúzás –nem mellényzsebből-, köpőcsővel levegőben levő lufikilövés –nem szájjal- stb, stb. Bővebben szóban : ) A show árát 700 THB-ről csak 400 THB-ig tudtuk lealkudni (=2400 Ft) amiben még egy sör is benne foglaltatott. Egy utolsó banana pencake (ami Thaiföldben számunkra az egyik legnagyobb vonzerő) után nyomás aludni, mert reggel 6:20-kor már taxiban kell lennünk, hogy a 9:20-kor induló Bombayba induló gépünket biztonsággal elérjük.

E sorokat a repülőn írom, a repülőút 4ó 20 p. az indiai Jet Airways gépével. Az út kiváló, a gépen minden ülésbe beépített saját képernyő játékokkal, rengeteg bollywoodi (indiai filmgyártás bombayi fellegvára, erről még később) és hollywoddi filmmel és zenével. Jelenleg egy tradicionális indiai zenével a fülemen próbálok hangolódni Indiára, bár jobban tenném, ha a vaskos Lonely Planet Indiát venném mostmár a kezembe, mert utazásunk indiai része még igencsak kiforratlan, ez erre való tervezésre már nem futotta a csaknem 40 órás felkészülésből, amit az íróasztal és számítógép mellett az út pontos megtervezésére szántam. Röviden a terv: Bombay 1,5 nap, majd Hampi templomváros, Kerala Backwater tour, és a végén 2 napos végső beachelés és lazítás Goa valamelyik kevésbé nyüsgős tengerpartján. Kíváncsi vagyok mi sikerül ebből….. Amint lesz erő, idő, electricity és net folytatom.