Itt írják legfrissebb élményeiket (katt a szövegre)

2010.01.27.

Reggel korai kelés és pakolás után kocogok 8km-t. Valami nyavaja lehet bennem, mert fáj a torkom, kis hőemelkedésem van stb. A futást és izzadást régi jól bevált gyógymódomként próbálom alkalmazni. Nagyon lassú és szenvedős volt fizikailag, ez betudható a gyengeségnek, de a betyár klíma ( magas hőmérséklet és páratartalom) is közrejátszik. Igaz, hogy lassan futottam, ámde szupermagas pulzussal ( vigyorjel). A fizikai szenvedésen túl azonban szenzációs élmény az út mentén sétáló helyiekkel találkozni, mindenki rám mosolyog és köszön, errefelé fehér embert se nagyon látnak, azt meg hogy miért rohangál itt fel s alá azt meg pláne nem értik és a mosolyuk mögött némi értetlenség is fellelhető. Kinarut városkába futok be, ahol a reggeli piac melletti elhaladás extra élmény. A kocogás után kis pancsi a medencében, majd utoljára még elgyönyörködünk a nyugodt tenger és a már korábban kajakkal meghódított szemközti szigetek szépségében reggeli közben. Az említett látvány a reggeliző szinte tenger felé nyúló teraszáról tárult elénk.

11:15-kor elhagyjuk a Seaside Travellers Inn-t. Rini a kedves fejkendős recepciós lány előzőleg rendel nekünk egy „Bas Mini”-t ( minibusz, vagyis iránytaxi ), ami 50 RM-ért visz minket (hatunkat) a reptérre (a taxi éjszaka befelé 108 volt).

Kellemes 40 perces repülés után du. 2 körül megérkezünk Sandakanba. Ez volt a legolcsóbb repjegy, 350 km-es út 3500 HUF-ba került fejenként. A 40 perces repüléssel kb. 7 órás kanyargós zötykölődős buszozást váltottunk ki. Sandakan kis belföldi repterén próbáltuk keresni a public bus állomást, hogy az LP instrukcióit követve azzal jussunk el fejenként kb. 400 Ft-ért a 30 km-re levő Sepilokba, ahol az Orangutan Rehabilitation Centre és a szállásunk is volt. El is indultunk csomagokkal felpakolva a főúton a buszmegálló felé, mikor is 100m nehézkes megtétele után megáll mellettünk egy taxi és a sofőrje ajánlatot tesz nekünk, hogy szívesen elvinne Sepilokba. Ellenállhatatlan 30 Ringgites árat szab hatunkra (1650 Ft a 30 km-es út). Bezsúfoljuk a 2 bőröndöt, 2 nagy hátizsákot, 2 kishátizsákot, 4 felnőttet és a két gyereket egy normál Proton típusú személyautóba majd fél óra autózás után megérkezünk Sepilokba a csodálatos Forest Edge Resort-ba, amit még KK-ból foglaltunk interneten az LP ajánlásával. Sofőrünkkel „Yakob”-al sokat beszélgetünk út közben, aki természetesen –mint szinte minden maláj ember- ragyogóan beszél angolul. Sok érdekes dolgot kérdezünk tőle, s ő mesél Malajziáról. Az ország alkotmányos monarchia (mi is az leszünk nemsokára –vigyorjel-), élén a szultánnal, mellette a miniszterelnökkel. Muzulmán bár az államvallás, de a muszlim és egyéb vallások (keresztény, buddhista) ragyogóan megférnek egymással, tiszteletben tartják egymás vallását, a vegyes házasságok elfogadottak és szokásosak egyetlen megkötéssel, hogy a párnak a házasságkötés után egy közös vallást kell választania, ami bármi lehet. (Pár évvel ezelőtti indonéziai utunk során Jakartában meglepődve tapasztaltuk, hogy az ázsiai iszlám, ill. általános vallásfelfogás mennyivel másabb, mint az európai vagy a közel keleti bigottság. Jakartában a világ talán egyik legnagyobb -150.000 főt befogadó- több emeletes mecsettel szemben egyből ott van a katolikus templom, amit a mecset ablakából szemlélve szinte az orrunk előtt van.) Azért eresztettem még a szokásosnál is bőbeszédűbbre az iménti részt, hogy bemutassuk, mennyire kedves és megbízható itt mindenki, akitől Európában és a világon máshol kötelező lenne tartani és gyanakodni itt nyugodtan megbízhatsz benne, nem fog lehúzni (ez még Thaiföldön is másképp van, ott sokkal több a lehúzás).

A szállás tényleg az esőerdő szélén, illetve benne található, a resort körbesétálva 600m, kis dombokkal, tavacskával, trópusi növényekkel, háziállatokkal. 70 RM  ( 3900 Ft ) egy fan-el felszerelt saját fürdős tiszta double szoba 2 főre  reggelivel (!!). Du. a szállás elfoglalása után be Sandakanba, ami egy 370.000 fős város (másfél Debrecen), de mégis parányi kis város benyomását kelti, csupán 1-2 fehér turistával, ezért mindenki az utcán mosolyogva köszönt minket. Végre megveszem maláj feltöltő kártyás mobilszámomat, melynek regisztrációja során jól ott is hagyom a boltban a személyimet ( illetve az alkalmazott elfelejtette visszaadni), ami csak másnap jut eszembe. Nincs kedvem visszamenni érte, mert taxival oda vissza kb. 4000 Ft és több, mint 2 óra, így felhívtam telefonon Yakobot a taxisofőrünket, és megkértem menjen be érte Sandakanba és keresse meg az üzletet, természetesen kifizetem neki a fáradozását, másnap reggel a megbeszéltek szerint úgyis jön értünk a szállásra és visz ki minket a reptérre. Nagyon kedves mindent meg is tesz végig is ját 6 boltot, de sehol nem emlékeznek ránk (talán másik alkalmazott volt szolgálatban, mint előzős este, vagy pont a mi boltunkba nem ment be, aminek az elhelyezkedését térképről próbáltam rekonstruálni. Nem találta, úgyhogy ennek annyi, majd otthon csináltatok másikat.

2010.01.28.

Reggeli után irány a szállástól 1 km-re levő Sepilok Orang Utan Rehabilitációs Központ. Orang Utan szó szerint fordítva malájról „erdei ember”-t jelent ( a binomiális nomenklatúra szerint Pongo Pigmeus). Ez a mókás emberszabású faj kizárólag DK-Ázsiában - Borneon és É-Szumátrán (Indonézia)- él, összesen kb. 35000 db él belőle a földön, Borneo É-i részén Sabah tartományban kb. 11.000 db. Erősen veszélyeztetett és ezért védett faj, az őserdők írtásával az ő számuk is folyamatosan csökken. A sepiloki rehabilitációs központ talán a legnagyobb, és arra létesült, hogy a fogságból kiszabadított-, sérült, vagy elárvult orangutánokat visszaszoktassa a dzsungelbe, megtanítsák őket arra, hogy maguknak szerezzék be a táplálékot. Érdekességük, hogy fák tetején raknak fészket, ott alszanak, és olyan ügyesen közlekednek a fák koronái között, hogy több száz km-t is tudnak a fákon függeszkedve megtenni anélkül, hogy a földet megérintenék. A központ már az esőerdőben van, ami fenséges látványt nyújt, hatalmas ősfákkal, csakugyan buja és áthatolhatatlan növényzettel, nagyon párás levegővel. A belépő a központba 30 RM ( = 1650 Ft/fő) + 10 RM a kameráért. Kiépített fából készült függő sétány vezet a kasszáktól az etetőhelyig. Minden nap 10-kor és 15:00-kor van etetés, amire odagyűlnek a vörös bundájú mókás, görnyedt hátú „erdei emberek” és az „oldalvizükön evező” makákók sokasága. ( Ez egy kis testű, ám elég agresszív majomfaj, látványuk nem különösebben nagy kaland itt, ugyanis Ázsiában még a nagyvárosokban is mindenhol ott vannak, guberálnak a szemetesekben, elég barátságtalan jószágok ). Az etető helynél hatalmas terasszá szélesedik a függő faösvény, amiről a sok turista csodálhatja a tőlük kb 3-5 méterre levő nagy fára épített etetőhelyet. Szerencsére esős évszak lévén elég kevés a turista (kb. 50_70 fő, ami főszezonban 700 is lehet), viszont meglepően fegyelmezetten tartják be a „silence” felirat utasításait, így a kisebb tömeg ellenére síri csend van, csak a dzsungel hangjai hallhatók, madarak, rovarok, majmok hangjai. Így várjuk lélegzetvisszafojtva a majmok megjelenését, akik közül páran már fent ülnek az etetőhelyen, rutinosan hátat fordítva az érdeklődők sokaságának –vigyorjel-. Tízkor a vadőrök kongatással jelzik az állatoknak a kajaidőt, mire elkezdenek mozogni a lombok és a fák tetején megjelennek mindenhol az orangok. Mókásan tornásznak a fákon, produkálják magukat, kattognak a fényképezők. Az orangutanok sajnos nem, csak a szemtelen makákók jönnek le közénk a fákról, nem félnek semmitől, belenyúlnak a nylon szatyrokba, sapkákat lopnának, cipőfűzőket birizgálnak. A turisták őket is lelkesen fotózzák, nem tudják, hogy a városban a parkban több is van belőlük, mint kéne. Fél óra után, mikor jóllaktak a majmok lassan szétszélednek. Nem volt rossz az élmény, de össze sem hasonlítható a 6 évvel ezelőtti indonéziai orangután lessel, mikor is csak mi 4-en sétáltunk az erdőben és karnyújtásnyira jöttek hozzánk a hatalmas majmok. Órákon át néztünk farkasszemet és csodáltuk egymást 1-2 méterről. Az, hogy nem érintettük meg őket, csak jólneveltségünkön és környezettudatosságunkon múlott, ugyanis az O.U. génkészlete 98%-ban egyezik az emberével, csak az immunrendszere sokkal gyengébb, ezért az ember közelsége miatt, az embernél fennálló kis nátha –amit mi akár észre sem veszünk- őket megfertőzve számukra halálos is lehet. Tehát aki autentikusabb Orang Utan élményre vágyik annak a következőket javaslom: Penangról speedboat-al 1 óra alatt átjut Medanba (Indonézia), a hajóállomástól mélg kb. 40 perc a public bus station, onnan indul menetrendszerinti busz Bukitt Lawang-ba (kb. 2 óra buszút). Innen indulnak egy- vagy több napos dzsungeltúrák, itt az őserdőben turistahad nélkül közelről lehet csodálni ezeket a különleges nagymajmokat és alig pár órát kell csak érte utazni a malaysiai Penangról.

Az orangutan élmény után elsétáluk a 2 km-re levő Rainforest Reserve Park-ba, ami tulajdonképpen egy arborétum, tóval, canopy walk-al a fák lombkoronaszintjének magasságában a sűrű esőrdőben. Pár függőhidat és kilátótornyot is építettek. Több száz fa és növényfaj figyelhető itt meg, ki vannak írva a neveik is, de lévén, hogy nem vagyunk biológusok ez a része hidegen hagy, csak csodáljuk az őserdőt. Kb. napi 9 km séta után ( amit a két kisgyerek, a műtött lábú Magó és Judit ill. a Nagyi is hősiesen teljesített visszatérünk a szálásunkra, ki délutáni alvásra (ez én volnék) a többiek meg pancsolni a medencében).

2010.01.29.

Yakob a taxisofőrünk –aki Sandakan repteréhez közel az úton két napja leszólított minket- a megbeszéltek szerint reggel 08:30-kor reggeli után vár a recepciónál, és ismét bezsúfoljuk magunkat és a csomagokat az autójába, hogy Sandakan reptere felé vegyük az irányt. A mindig megbízható Air Asia járat ezúttal 3 órás repülés után a Fővárosba – Kuala Lumpurba (továbbiakban KL) – repít minket. Itt igazából csak egy éjszakás stop overt terveztünk, mivel már kétszer volt szerencsénk a városhoz korábban. KL LCC reptéről (ez a fapados/ belföldi) reptér busszal tesszük meg 8 RM/ fő-ért (440 Ft) a 70 km-es, 1 órás utat KL Sentral vasúti és busz pályaudvarig. No itt nagyváros lévén találkozunk az első levevési kísérlettel, de ez sem vészes, egy indiai taxisofőr 45 RM-ért (2700 Ft) ajánlkozik, hogy elvinne a Jalan Abdul Rahman-on található szállodánkhoz, de valami azt súgja, hogy jobb ajánlatot is kaphatunk ennél, így a csarnokon átbaktatva a taxipultnál előre fizetett fix tarifás taxit veszünk 13 RM (!!)-ért a szállodáig, és mivel ilyen olcsó, ezért megengedjük magunknak a luxust és tékozlást, hogy kivételesen 2 taxival menjünk. (vigyorjel). Az előre lefoglalt Citytel Express csodálatos szálloda, még upgradet is kapunk, így 108 RM/szoba áron ( 6000 Ft) csodálatos 4*-os szállodában találhatjuk magunkat (amúgy KL azért ennyire nem olcsó, ezt a promóciós ajánlatot az Air Asia inflight magazinjában találtam), youth hostel áron. A legközelebbi mono rail megálló – Chow Kit-  2 perc gyalog. A cuccok lepakolása után felkerekedünk, hogy ki-ki kedvéhez és szükségleteihez mérten töltse el a rendelkezésre álló délutánt és estét. Jó magam kellemes gyalogtúrát teszek a tornyokhoz. KL Tower vagy más néven Menara Kuala Lumpur ami 421 m magas, majd pedig a Petronas ikertornyokhoz, ami 451 m, 88 emelet magas és az állami tulajdonban levő Petronas olajtársaság székhelyén kívül sok egyéb irodabérlőnek többek között az Al Jazeera televízió DK-Ázsiai központjának is. Ez utóbbi a Dubai 850 m-es építmény megépüléséig a világ legmagasabb tornya volt. Csodálatos és fennséges látványt nyújtanak így az éjszakában kivilágítva. Ezután a Merdaka Square (itt kiáltották ki 52 éve Malaysia függetlenségét 1957 aug.31-én és csaréálték le az brit Union Jack-et Malaya zászlajára), majd a colonial quarterben csavargok, aztán haza alvás, mert reggel 4:45-kor ébresztő.

Krisztian kicsit pihenteti az ujjait, ezert most en orokitem meg gyorsan az elmult napok torteneseit.

Macaoban 23-an SZOMBATON felszalltunk az este 9 korul Kota Kinabalu-ba indulo Air Asia gepre, mely ropke 4 ora alatt atrepített minket a Dél-kínai-tenger felett Borneó szigetere. Az indonéz szigetvilágban elterülő Borneó Foldunk harmadik legnagyobb szigete, nagysaga kb. 750 ezer km². Teruleten harom ország, Indonézia, Malajzia, valamint Brunei osztozik, a sziget lakossága körülbelül 16 millió fő.

Mi Sabah tartomány fővárosaban, KK-ban (Kota Kinabaluban) terveztunk pihenni kicsit, Krisztiannal ellentetben, aki most is, mint mindig, inkabb kicsit kínozta volna magat a 4000 meteres Mount Kinabalu megmaszasaval napozas, furdes es a hongkongi faradalmak kipihenese helyett. J

Ejfel utan landoltunk, majd elkezdtunk szorgosan penzvaltot keresni, hogy kifizethessuk a taxinkat a korabban mar lefoglalt Seaside traveller’s Inn-hez. Keso volt, minden zarva. Legolcsobb taxi 50%-os felarral 105 MR (malaj ringit), ami kb 5-6000 HUF, marha sok itteni viszonylatban. Nem kellett sem a dollarunk, sem a vacak euronk, így csak szallasadoink joindulataban remenykedhettunk, beszalltunk a taxiba hitelre. J Kb. 20 perc utan megerkeztunk es legnagyobb dobbenetunkre a recepcios kifizette a szamlankat. J

Probaltunk a recen masnap valtani, de ok sem orultek az ismeretlen penznek J, ezert ingyen alhattunk, masnap reggelizhettunk, ebedelhettunk es ami hihetetlen, még buszravalót is kaptunk, hogy bemehessunk este a varosba penzert. En nem akartam elhinni, meg egy utlevelet sem kertek, akartunk otthagyni nemi eurot, azt mondtak, nem kell!!! Kaptunk 25 ringitet, ami a helyi buszra elegendo volt hatunknak es vartak minket vissza sok szeretettel. Ilyet otthon! J . ACH Ladies, a pelda nem kovetendo!!! J Ez tehat a malaj ember: mosolygos, vegtelenul kedves, semmi rosszindulat vagy rosszandek benne es rolad sem feltetelezi a rosszat.

A szallasunkrol fotok mar fent. A varostol kb. 15 km-re talalható, tengerparton, zero nyuzsivel, palmafakkal, jo etteremmel, kicsi medencevel, amit a gyerekek, Andris es Bogi maximalisan ki is hasznalnak azota minden nap.

Elso nap, VASARNAP  tehat  lazítas (napozas, olvasas, medence es kaja), penz nelkuliseg, este busszal varosba be, ahol immar helyi HUF-fal felszerelkezve irany az ejszakai piac. FANTASZTIKUS elmeny!!! Csupa tunder emberke foz es akarja eladni a foztjet. Leultunk vacsizni a helyiek koze,  jo nagy tanyerral kaptuk zoldseges tesztat 1,5 ringitert, ami kb. 80 HUF es meg egy tanyer leves is jart hozza!!!!  Degeszre ettuk-ittuk magunkat, majd busszal vissza a szallasunkra, es alvas.

HETFON hasonloan laza a program,  hevereszes es napozas, a kiolvasott konyvek szama egyre  no. J Krisztian delutan kikolcsonzott egy 2 szemelyes kajakot es miutan Andrist is bepreseltuk magunk ele, elindultunk a szemkozti szigetekre. Nekem - meg kajakos felesegkent is -  kicsit para volt az 5 km-es sziklakkal es tarajos hullamokkal tarkított út, de tuleltuk.  J A nagyobbik sziget, ahol vegul ki is szalltunk, egy tehetos kínai kezeben levo private island, Dinewan, kb. 500 HUF.-os belepesi díjjal, szep homokos parttal, zold vizzel. Korbeneztunk, par fuggoagyas foto, dumcsi a jet ski oktato filippinoval es egy doboz sorrel J, majd indulas vissza. Az ido kicsit morcos lett, így a hullamoknak hala csurom vizesen szalltunk ki a kajakbol a szallasunknal. Kamera epphogy meguszta. J Este busszal KK-ba be, piacon zsenialis halvacsi, majd vissza a szobakba.

KEDDEN, azaz ma, Krisz vegleg letett a hegymaszasrol. J Engedely kellett volna, messze is van, kb. 2 napot vett volna igenybe a tura, tehat felejtos. Szervezett viszont nekunk delutanra egy island hoping-ot. KK kikotojebol indulnak motoros hajok a szemkozti Pulau Manukanra (Pulau = sziget). Egy hong kongi fiatalokkal megtomott csonakkal vittek at minket a szigetre, ami a gyerekek szerint a „tokeletes hely”. Marha szuper kis szigetecske, otkor indultunk vissza a hajonkkal Kota Kinabaluba, majd vissza a Seaside-ba. Judit, Krisz es a gyerekek epp vacsiznak az esti medencezes utan...

Holnap 11 korul utazunk innen tovabb, 13.10-kor indul a gepunk KK-bol Sandakanba. Narancssarga erdei embereket fogunk nezni a Sepilok Orangutan Rehabilitation Centerben. J Vitya, az alfahimet probaljuk nem ott felejteni!!! J

Par adat:

1 MR= 55 HUF

Szallas: 119 MR 4 fonek, azaz kb. 7000 HUF a szobaert, alig 1800/fő reggelivel, free WIFI-vel a tengerparton, Seaside Traveller’s Inn. Hatalmas szobak (vagy csak Hong Kong utan tunnek oriasinak? J), nagy terasz, AC, meleg víz.

Kaja: legolcsobb a 80 Forintos zoldseges teszta a piacon, legdragabb 30 ringit/fő, azaz 1500 forintos halvacsora szinten a piacon. 1, 5 liter asvanyvíz 70 HUF, a sör draga, etteremben nem is ittunk (kb 1000 HUF), dobozban szupermarketben 3 MR azaz 150 HUF. Desszert nem nagyon van ettermekben, csak gyumolcstal, jo fankokat lehet viszont venni varosszerte. Piacon 3 nagyobbacska cukoros fank 55HUF. Rizs, teszta, hal.

Programok: Sziget túra motorcsónakkal kb. 1000 HUF/fő, incl. kikotoi díj, szigetre belepesi dij. Kajakberles 15 MR, kb. 800 HUF.

Helyiek: edespofak, mindenki beszel angolul, segítőkeszek, meg a buszodra is feltesznek. Nem akarnak atverni, lenyulni. Mosolyognak. Keves a feher turista, imadjak a gyerekeket. Mindenki kerdez, gyakorolja a nyelvet.

Kozlekedes: helyi busz kb. 15 km-es utra: 3 MR (150 HUF). Varosi busz 0,5 MR (30 HUF). Surun jarnak, eros meleg menetszel. J KK-ban no metro, no villamos, csak busz, taxi. Taxival egyszer mentunk, K. szerint az is az en egyik „koltsegeses hobortom” volt: 10 MR azaz 100 HUF/fő a kikötőtől a piacig, kb. 5km. J

Idojaras: esos evszak, de nem igazan esett, egyszer probalkozott, de nem volt veszes. Paras, fulledt meleg, kicsit borus eg. 1-2 ora alatt szenne egsz, 1 nap alatt olyan szined lesz, mintha hosszabb ideje itt nyaralnal. Mindenki orrot fúj, valszeg a legkondi miatt.

Tengerpart: szigeteknel nagyon szep, homokos, palmafas, palackszinu víz. Nalunk a parton, kozel a varoshoz palmafas, de szurkes, nem tul tiszta, varosi szemetet kihordja a víz. L Strandröpi nem jellemzo.

Nagyon olcsó, nagyon szerethető hely, nagyon kedves emberekkel, kevés turistaval.

Hosszadalmas szenvedéssel feltöltöttünk pár képet a macaói részhez ( görgessetek lefelé), és a legújjabb malájziai részhjez, de a képkiválasztással, lekicsinyítgetéssel, feltöltögetéssel kb. 2 óránk ment el az alvás rovására, úgyhogy ez azt hiszem felejtős lesz, majd max minden részhez 1 képet fogok feltenni ide, a többit pedig a google picasa webalbumba, amit be fogok linkelni ide majd az aktuális részhez.

Az elmúlt 2 napot mi Malaysiaban töltöttük, Kota Kinabalutól (továbbiakban KK) 20 km-re délre sikerült egy jó szállást az LP (Lonely Planet guide)-ből lefoglalnunk még HK-ból. A szállás a tengerparton van messze a város zajától, 20 percre-re busszal, ami 150 Ft-ba kerül fejenként.  A szállás csodás, pont, ahogy vártuk, kb. 2000 Ft/fő reggelivel, medencehasználattal, idilli környezetben.

relaxálunk, gyerekek fürdenek egésznap a medencében, tegnap 10 km-t futottam, ma Magóval és andrissal kajakkal áteveztünk a szemközti szigetre ( oda-vissza kb. 10 km, a garmin órám pont induláskor merült le, de a futást mindjárt feltöltöm.

Este a városban vagyunk és a hatalmas éjszakai piacon lakmározunk a helyiekkel kb. 700 Ft-ból degeszre ( frissen sütött tonhal, gyümölcs, rízs, kókusztej italnak kókuszdióból.

De ez most nem is igazából az én bejegyzésem akart lenni ( arra majd úgyis írok egy hosszabbat), hanem a Daczi család kommentjét szeretném közzé tenni, akik szétválásunk utánk előszöl Macaóból írtak még, majd most Hanoiból, immár Vietnamból.

=============================================================

zso-ba-ba 2010.01.23. 17:15:32

Roviden: Saigonbol csak du. ment volna gep Hanoiba, igy masnap reggelre foglaltunk es ottmaradtunk egy napot! Nagyon jo szallas, 30-32 fok hoseg, kituno kajak es oruletes varos! Nekunk nagyon bejott!!! Egy nagy ebed + alvas utan, war muzeum, Katedralis, Water Puppet - oriasi volt!!! Megint ejfelkor fekudtunk (sorozes egy pubban :)
Reggel 7.30-kor ment a gep Hanoiba (jetstar) megerkeztunk 11 korul, lefoglaltuk az open buszt, varostneztunk taxival (Mauzoleum, One pillar Pagoda, Lake) majd a local busszal eljottunk Halong Citybe - olyan feeling volt, mint Kambodiaban (csak mi 3-an feherek, a sargak meg kozepen is ultek kis szekeken) ja es 600,-Ft volt. Az utszeli megallotol robogoval hoztak le ide minket, amugy nincs tul hideg, kb. 15 fok. Szallas elfogadhato (5 USD/szoba :) vacsiztunk egy jot, holnap hajoval megnezzuk a bayt - majd berelunk valamit es du. local busz vissza Hanoiba, ahonnan este 7.30kor indulunk tovabb!!!
Ez igy nagyon jol jott ossze, mert Saigonban a hotelben hagytuk a nagy csomagot, csak 1 heti ruhat hoztunk magunkkal, igy konnyebb lesz mozogni, utazni es nem kellett 1 ejszakat Hanoiban aludni - helyette felmelegedtunk a varazslatos Saigonban!!!

9 órás indulás utás taxiba szállunk és 40 HKD=1000 Ft-ért a Tsim Sha Tsui hajóállomásra vitetjük magunkat (kb. 20 perc taxizás, hárman-négyen már megéri taxiba szállni, mert kb. annyira jön ki, mint a metró, csak itt nem kell a csomagokkal gyalogolni.). Máshonnan is megy hajó –kb. 3 helyről, de nekünk ez volt a legközelebb a szálláshoz. A hajóállomás köré is természetesen épült egy pláza. A hajó (speed boat), kb 50 km/h-s sebességgel száguld és 50 perc alatt van Macaun. Az ár egy főnek 140 HKD = 3500 Ft egy útra. Kicsit hullámos a víz, ezt Andris gyomra nemigen bírja, de rettentően ügyesen jó időben tartja maga elé az ülések támlájába erre a célra bekészített steril zacskót, így a mellette ülők is „ép bőrrel” megússzák a balesetet. Amiért ilyen ügyes volt, megígérem neki, hogy séta közben majd ülhet a nyakamba (ó én buta, ő meg majdnem 30 kg). Ez egyébként a városnézések alatt állandó vitatéma volt a két gyerek között, hogy ki mikor üljön a nyakamba, ennek persze én lettem a szenvedő alanya, vagy sport szempontból nézve nyertese, mert egy gyerek – de néha kettő is – mindig jutott plusz cipelendő tömegként (de nem teherként).

Kicsit „zötyögős” út után befutunk Macau kikötőjébe. Sajnos elég borús az idő, de esőt szerencsére nem, 12 fokos friss időt azonban kapunk. Itt nem ágaskodnak égig érő üvegtornyok, bankok és irodaházak, hanem kaszinók és hatalmas, több ezer szobás szállodák,  ugyanis Macao-ra nem üzleti ügyben jönnek az emberek, sőt ellenkezőleg, pont azért, hogy amit a szomszédos városállamban ( és az anyaországban – Kínában- ) megkerestek, azt Macau kaszinóiban verjék el. Macau tehát a „Kelet Las Vegas”-a, a GDP döntő részét a szerencsejátékokból és turizmusból befolyó bevételek adják.  Macao 1557-től Portugál fennhatóság alatt állt, egy darabig bérleti szerződés keretében tartották birtokukban a várost, majd mikor Kína meggyengült a XIX. Sz. végi ópiumháborúban, már nem fizettek tovább, ellenben a bérelt Taipa sziget mellett megszállták Macao félszigeti részét is. 1999- ben viszont Kína használta ki Portugália pár évtizede tartó politikai, nagyhatalmi értelemben vett eljelentéktelenedését és tárgyalások után visszavette a portugáloktól Macao-t, viszont egy kompromisszum keretében 50 évre autonómiát adott Macaonak garantálva politikai és gazdasági függetlenségét, mindössze a védelmi és külügy politikát irányítják Pekingből. Szóval a szitu ugyanaz, mint HK-ban, Macaonak van saját fizetőeszköze, a MOP (Macau Pataca), ami szinte egyenértékű a HKD-vel, amit üzletekben, utcán ugyanúgy elfogadnak, mint a MOP-ot.Ebből következően az árszínvonal is teljesen megegyezik a HK-ival.1999-ig a hivatalos nyelv a portugál is volt. Az 1999 előtt született macaói kínaiak automatikusan portugál állampolgárságot is kaptak, tehát EU polgárok is egyben itt a távol keleten :) .

Megérkeztünk tehát a kaszinóvárosba, az útlevélvizsgálat után az arrival hall-ba érve egyből lerohantak minket különböző ajánlatokkal városnézések, szállások ügyében. Gyanakvóak  voltunk, de aztán hosszas hezitálás után elfogadjuk az egyik ajánlatot, ami logikusnak tünt számunkra és egyben oldotta meg a csomagmegőrzési problémáinkat és az egy napos városnézést szállás nélkül, ugyanis este 20:40-kor indultunk tovább repülővel Malaysia-ba. Nagyon jó választás és jó döntés volt ez a túra. Kilencünknek összesen 900 HKD=900 MOP= 22500 Ft (100 HKD/2500 Ft/fő/nap)-s árat adtak egy egész napos városnézésért minibusszal, soför-idegenvezetővel, aki esete a reptéren tett ki minket. A túra során körbejártuk a félszigeti részt ( St. Paul Templom romja, a mellette lévő dombon levő Monte Fort erődöt, majd sétáltunk egyet a városháza előtti téren és gyönyörű mozaikkövekkel kirakott sétálóutcákban. Macao belvárosa elbűvölő, teljesen más, mint az 50 km-re levő HK. M-n rengeteg koloniális típusú (portugál gyarmati, ill. mediterrán stílusú) épület található, mind ragyogóan karbantartva és tisztán. Szemetet természetesen itt sem találni az utcán. Olyan az érzése néha az embernek, mintha egy mediterrán európai városka sétálóutcáin bolyongana. Az utcanevek kínaiul és portugálul vannak kiírva az utcatáblákra. A félszigeti rész után átkelünk a Taipa szigetre átvezető 3 db 4 km-es híd egyikén. (Macao-n nincs metró, mivel viszonylag kis város, csak fél millió ember lakja). Mario a végtelenül kedves idegenvezetőnk meglepetésként elvisz minket a The Venetian hotel és kaszinó komplexumba. Ez nem pusztán egy hotel és kaszinó, hanem hatalmas bevásárlóközpont is, melynek utcái Velencét nemcsak hogy idézik, de teljes egészében idehozzák a távol keletre. Lehet mondani rá hogy giccsparádé – az is- de nekünk 30 perc erejéig akkor is nagy élményt nyújt, gipszkartonból megcsinálják a Velencei utcácskákat, 4 mesterséges folyó van az utcákon, amiken igazi gondolák is vannak, amiket lehet bérelni. A velencei stílusú házakban valódi felsőkategóriás üzletek vannak. Megcsinálták a Dózse Palotát, a Szent Márk teret (ez az utcáról látható a komplexumon kívül), a Rialto hidat stb. Ez egyébként Las Vegasi franchise, ott ugyanez megtalálható. A valós Velence klón után az alagsorban található kaszinószintre megyünk, ahova 4 különböző mozgólépcső vezet le, több, mint bármelyik bp-i metróállomásra, de leérve meg is értjük miért: ez egy hatalmas hodály, felbecsülhetetlen nagyságú területen, amerre csak a szem ellát, emberek, játékgépek és kártyaasztalok sokasága. Ilyet még filmen sem láttam, egyszerűen hihetetlen látvány. Szerintem több ezer ember is játszhatott odalenn egyszerre, és ez csak egy a sok kaszinószálloda közül… Mennyi pénzt veszítenek itt el az emberek! A terv szerint mi is beültünk volna egy rövid pókerre, hogy stílszerűek legyünk, de a beülő kb. 25.000 Ft lett volna és a pot határozatlan ( cash game, mikor bármennyivel lehet emelni a tétet, ezért a már régóta játszó és nyerőben levő, vagy amúgy is nagyban levő játékosok hamar térdre kényszerítik a minimum beülővel játszókat, mert ők más nagyságrendeket tudnak emelni, ami neki kevésbé fáj, mint nekünk). Kispénzű magyar turisták lévén és a idő rövidsége miatt inkább  úgy döntünk, hogy nem játszunk ( majd otthon 1000-es beülővel J ), inkább felkerekedünk hogy az utolsó érdekességet meglátogassuk ezen a napon. A Venetian mögötti „Old Village”-be megyünk, ahol egykori mediterrán stílusban épített portugál kormányzósági épületeket tekintünk meg.

Mario a sofőrünk ezután a reptérre visz minket, ahol véget ér a túránk, és egy hétre elválunk Zsoltitól, Barbitól, Barnától, mert ők Malajzia helyett inkább Vietnámot néznék meg. Ezért ők az éjszakát egy macaoi hostelben töltik és másnap repülnek Saigonba, majd fel Északra Hanoiba egyből, hogy onnan „csurogjanak” le egy héten keresztül busszal ismét Saigonba ( = Ho Chi Minh City = HCMC), ill. a Mekong-deltához, terveink szerint 02.03-án találkozunk velük ismét Krabiban (Thaiföldön). Még egy sor erejéig visszatérnék a sofőrre: a hajóállomásnál történt leszóllításunk után picit gyanakvóak voltunk végig vártuk az apró negatív meglepetéseket, milyen üzletbe kell majd bemennünk, hogy benzinkupont vagy jutalékot kapjon utánunk ( ahogy ez Thaiföldön a tuktuk sofőröknél és idegenvezetőknél lenni szokott ), melyik kaszinóba tuszkol be minket, hogy ott utánunk jutalékot kapjon, de nem jött a negatív meglepetés, csak a pozitív. Abszolút túlteljesítette a tőle elvártakat, és bár főnökével 16 órás befejezésben állapodtunk meg, ő 2,5 órát még ingyen ráhúzott, nem kért érte plusz pénzt, sőt, a reptér után Barbiékat még a hosteljükbe is elfuvarozta. Kedvességét relatíve bőkezű borravalóval jutalmazzuk. Csak egy példa volt arra, hogy az európai ember menniyre gyanakvó és az ázsiai általában mennyire más gondolkodású (erről majd itt Malájziában is mesélek meglepő dolgokat, ha egyszer odajutok.) Mariórol még anniy érdekesség, hogy Macaon született, de egy éve átköltözött Kínába, és minden reggel Macaora jár át dolgozni, mert a fizetését sokkal jobb vásárlóerővel költheti el a Kínai oldalon, mint Macaon, miközben szerinte mindent megkap Kínában is, amitt Macaon. Egy kapitalista demokratikus országból költözött tehát át egy szocialista országba, a „szögesdrótdrót-kerítés” másik oldalára. Érdekes…..

Ma kicsit hűvösebb van, kb. 17 fok. 08: 30-kor metróra szállunk, hogy a gyerekeknek beígért Disney Land előtt ellátogassunk a Lantau szigeten található Cable Carhoz (kabinos felvonó), ami egy hegycsúcsra visz fel ( Ngong Pong 360 ) melynek tetején ül a világ legnagyobb (ülő) Buddha szobra (mellkasán egy nagy horog kereszttel(!), de ezt ők egy 2000 évvel hamarabb kezdték el használni kicsit más jelentéssel). Andris szerint a hegy tetején ülő Buddha az valójában Mátyás Király szobra J ).  (A hatalmas Buddha tövében megpróbálok Boginak mesélni Buddháról –Gaudhama Siddharta i.e. V.sz.-, aki egy gazdag herceg volt, de látva szegénységet vagyonát szétosztogatta és hosszú meditációba kezdett, hogy elérje a megvilágosodást, majd mikor ez sikerült neki istenné vállt. )  Egy kolostor is van, állítólag shaolin bemutatókat is szoktak itt tartani ( azért nem szabad itt semmi autentikus dolgot elképzelni, az egész komplexumot a ’90-es évek közepén kreálták, turistáknak J ), de erre most nem volt időnk, mert a Buddhához való felsétálás után sietünk vissza, hogy 13:00 óra körül beérjünk az élményparkba. A parknak saját metró vonala van (igazából egy megállónyi leágazás a narancssárga vonalból), ez a rózsaszín Disney Resort line, érdekessége, hogy a szerelvények ablakai Miki egér fej alakúak és a kapaszkodók is, ill. kis vitrinekben különböző D. figurák találhatók a metró kocsiban. A belépő felnőtteknek 330 HKD, gyerekeknek 240 ( = 8250/6000 Ft), ami jóval olcsóbb, bár kicsit kisebb, mint európai testvére Párizs mellett, ami 12.000 Ft/fő, bár igaz, hogy 3 különböző témaparkot is magába foglal, nem csak a D. Landet. 

Kb. 6 órát töltünk el a parkban, ami az európai után másodszorra még nekünk felnőtteknek is hatalmas élmény volt, néha olyan, mint egy hatalmas all inclusive vidámpark (future land section- különböző adrenalinszint emelő eszközökkel – nem kifejezetten gyerekek számára-), néha pedig mintha be lennél lőve és azt halucinálnád, hogy meseországban vagy (fairy land section), egy egész mesevárost építettek fel kastéllyal (ami az összes Disney mesefilm elején szokott szerepelni). Parámat leküzdve a mesevonat, a Micimackós barlangvasút ( olyan mint a Tanú című filmben „aszocialista szellem vasútja” csak itt Bástya Elvtárs helyett Micimackónak és barátainak állítottak személyi kultuszt ) kipróbálása után Magóval beülünk a Space Mountain-ba. Ezt ő már Párizsban kipróbálta, de mivel én nem szeretem az ilyesmi borzongással járó élményeket akkor nem tartottam vele, de most minden bátorságomat összeszedve beültünk, Magó a sorból a Párizsi rossz élmény miatt többször is ki akart állni, de nem engedtem ( a sor végén mielőtt beültünk volna  kilövésre váró űrhajóba, ki volt írva, hogy „ Utolsó esély, hogy kiállj a sorból, szívbántalmakkal, és magas vérnyomással küdőknek nem ajánlott…” ). Amúgy jól sikerült, nagy élmény volt, büszke is vagyok magamra kicsit, hogy be mertem ülni J  . A nap az élményparkban a mesefigurák zenés parádéjával majd az élet nagyságú mesekastélyra vetített fényjátékkal majd elég korrekt tűzijátékkal zárul (hasonlóval, mire patyolattiszta politikusaink 1 milliárdot költenek), és ezt itt minden este lenyomják.

Előző este kicsit még bolyongtunk az Argyle street környéki bazársor, csillogó üzletek és éttermek sokasága között, majd mikor a bruttó 24 órás utazás okozta fáradság fölülkerekedett a lelkesedésünkön, nyugovóra tértünk, mert további mozgalmas napok vártak ránk.

A városról általában az útikönyvekben megtalálható információkon túl. Első látásra szemet vakító a rengeteg fényreklám, melyek nemcsak a közvilágítást, de a napfényt is pótolják szinte. Üzlet üzlet hátán. A plázák egymásba érnek. Házakat, irodaépületeket 30 emelet alatt el nem kezdenek el építeni. Barnus szerint – aki többször megjárta már az USA-t- még New Yorkban sincs ennyi felhőkarcoló, mint itt HK-ban. Az utcák szuper tiszták, az emberek feltűnően kis része dohányzik, ugyanakkor nyilvános helyeken –mindenhol- tiltják ezt a mindenki számára kártékony tevékenységet  és kb. 100.000 Ft-nyi büntetéssel sújtják a tilalom megszegését. ( sok mindent tanulhatnánk tőlük ). A metrók is szuper tiszták, sőt a végállomáson az utolsó ember után maszkot viselő személyzet ugrik be egyből a szerelvénybe és nem csak a kevés elejtett szemetet szedik össze, hanem minden kapaszkodót és fogantyút lefertőtlenítenek. Ez hihetetlen! Nagyon figyelnek a tisztaságra, minden nyilvános helyen kiírják, még az ingyenes és tiszta nyilvános wc-kben is hogy 1 vagy 2 óránként fertőtlenítik-e a fogantyúkat és egyéb érintendő részeket. Az árak kb. 20-30%-al alacsonyabbak, mint Magyarországon, ez vonatkozik az elektronikai cikkekre és a ruhákra egyránt, míg a fizetések kb magyar szinten mozognak. Az ingatlanárak minden bizonnyal többszöröse a magyarországinak. Egy liter benzin 8-9 HKD= 200-225 Ft, metrójegy rövidebb távra 5 HKD=125 Ft, hosszabb távra, ahol tengeri szoros alatt kell átkelni a metróval, több átszállással max 500 Ft lehet, a napijegy 50 HKD=1250 Ft ( itthon kb. 1700 Ft ). 7 millió ember lakja akik 2 Budapestnyi területű élettéren kell, hogy megosztozzanak. Ez tehát a föld legsűrűbben lakott városa ( nem azért, mert olyan sokan laknák, hanem olyan kis területen ), itt található a világ legnagyobb ülő Buddhája, bár valószínűleg az egyik legújabb is (1993). Személyes benyomásom, hogy nem csak az egy nm-re jutó lakosok számában vezet a város, hanem az 1 nm-re jutó üzletekében is. 3 nagyobb részből és több kisebb szigetből áll ( Kowloon, Hong Kong Island, Lantau Island). 1897-től állt angol fennhatóság alatt, mikor is Nagy Británia 100 évre bérleti díj fejében bérbe vette Kínától. 1997-ben a kínai kormány nem hosszabbította meg a szerződést, így HK visszaszállt Kínára. Jelenleg Kíni zászló lobog a kormányépületeken, Kína része, de kínaiak vízummal léphetik át a HK és az anyaország közötti határokat, HK különleges adminisztrációjú régió, ami azt jelenti, hogy saját pénzneme, kormányzósága és kereskedelme van, de a külügy és a honvédelem az közös Kínával.   Az autók rendszámai az angliaiakkal megegyezőek, az autókban a kormány jobb oldalon van, angol típusú a közlekedés. Az utcákon szinte minden busz emeletes busz, Hong Kong szigetén pedig villamosok is vannak ( talán azt hiszem Ázsiában egyedüliként ) , melyek rövidek, egy kocsiból állnak, viszont emeletesek. A hivatalos nyelv a kínai kantoni változata, de minden mindenhol ki van írva angolul is, hiszen az angol fennhatóság miatt az is hivatalos nyelv volt ’97-ig. Ennek ellenére a helyiek angol nyelvtudása igen hiányos, sokan egyáltalán nem beszélik a nyelvet. Ezzel ellentétben mindenki nagyon segítőkész és kedves, bár alapvetően nem olyan mosolygósak, mint a thaiok vagy az indonézek, de mosolygás nélkül is kedvesek.

Magó ösztökélésére adós vagyok még a társaság bemutatásával. 9-en vagyunk, a Lehotzky-Konkoly Család 4 fővel (Magó, Bogi, Ibolya Nagyi és Krisz), Judit és 6 éves kisfia Andris, valamint a Daczi Család 3 fővel ( Barbi, Zsolti ( Barbi párja ) és Barnus (Barbi öccse).

Visszatérve a programunkra, 21-én reggel gyors reggeli után a 7/11-ben ( Seven Eleven -> DK Ázsiában minden városban minden utcasarkon található non-stop kisközért gyors kajákkal kávéval ) a piros metróra szállunk a szállásunknál levő Mong Kok Station-nél. A metró átvisz a tengerszoros alatt Hong Kong szigetre és leszállunk a Central állomáson. Itt tuti nem ugrik senki a metró alá megszivatva ezzel egy fél várost, ugyanis a peront plexifal választja el  a sínektől, a szerelvény emögött halad, a plexifalon az ajtók csak akkor nyílnak ki, ha a szerlvény megállt. A szerelvény nem kocsikból áll, hanem olyan, mint egy hosszú hernyó, az egyik végéből ellátsz a másikvégéig a belsejében.

Felmegyünk a 370 m. magas Viktoria Peak-re, ami 360 fokos panorámát biztosít hátul a zöld területekre elöl a város felhőkarcolóira. A kilátóhoz sikló visz fel, a sikló felső állomásán a biztonság kedvéért egy több emeletes plaza, csak ezen áthaladva jutunk fel a sokadik emeleten található panorámateraszra.

A The Peak után a The Bank of China 70 emeletes felhőkarcolójának 43. emeletére megyünk fel – hogy legyünk életünkben először egy normális felhőkarcolóban is-. A belépés ingyenes, csupán a csomagokat kell becsekkolni és egy névre szóló „visitor’s pass”-al szabad az út a 43. emeletig. Jó élmény.

Ezután villamosozunk egy fél órát 2 HK=50 Ft-ért az egyik emeletes villamosjáraton, ami kivisz a sziget Ny-i részére, érdekesség, hogy itt már nem látni fehér turistákat ( amúgy a turistás helyeken is csak meglepően keveset, mert mindenki Thaiföldön van hehe ), és minden kínaiul van kiírva, angolul már szinte semmi. A villamosról leszállva a 6-os buszra szállunk és Óbuda helyett a HK sziget D-i részén fekvő repulse bay-t vesszük célba, ami egy viszonylag nyugodt tengerpart nem is olyan messze a nyüzsgő város zajától. Itt kicsit lepihenünk a homokba, jó magam fél órát alszom (a városnézésnél fárasztóbb dolgot még nem tapasztaltam), addig Bogiék várat építenek és sütkéreznek nemcsak a napon, hanem a pekingi turisták által gerjesztett személyi kultuszban (egy busznyi turistacsoport fényképezkedett vele fél órán keresztül, Magó mondta, hogy amíg aludtam, mellettem (velem ) is fényképezkedtek. ( Végül is ritkán látni alvó orángutánt HK tengerpartjain :)  . Az idő melegebb a vártnál, a 26 fokos meleg még póló nélküliséget is enged, de a víz nagyon hideg. A homokos strand mögött már természetesen pár 30 emeletes apartmanház, majd mögöttük hatalmas hegyek. A buszút is vissza a városba nagy szintkülönbségekkel vezet ( kb. 15 perc ). Az idő egyébként HK-ban télen 20 fok körül ingadozik, a helyiek azért kabátban, vana aki csizmában jár, mi azonban az esti 17 fokban is szandálban és  rövidújjúban élvezzük az otthoninál és az isztambulinál majdnem 20 fokkal melegebb hőmérsékletet.

Soho és Hollywood road körüli séta következik ( itt van a világ leghosszabb mozgólépcsője fel a dobra, éttermek, pubok, galériák ), majd sötétedés után  a Star Ferry-re szállunk. ( Még valamikor a XIX.sz. végén alapították, ez volt az első összeköttetés Kowloon (félsziget) és HK sziget között.) Kemény 2 HKD=50 Ft-ért áthajózunk a Victoria Harbour-ba a kowlooni oldalra, hogy az Avenue of Stars-on végigsétálva este 8-kor megcsodálhassuk a HK sziget oldalából kinőtt felhőkarcolókra vetített fényjátékot, ill. lézer showt. (Minden este va., ingyenes. Én valahogy komolyabb dologra számítottam, de így is egyedi élmény volt.) Az említett sétányon a HK-i filmipar remekeinek kézlenyomatát tekinthetjük meg a földön csillagok közepén a földön, mint pl. Jackie Chan, Chow Jun Fat stb. Minden sztárnak külön dedikált ajándékbolt van, így pl. külön JC-nek, Bruce Leenek stb.  Korai lefekvés, holnap vár Disneyland.

Hong Kongi név statisztika: 6 színészből 3 CHEN, 2 WONG, egy pedig szabadonválasztott. ( Hocsinak ). Vagy megvettek egy híres magyar családregény hangjátékát ( "Szabócsalád" ), amit most filmvászonra írtak és ez a reklámkampánya?

 _________________________________________________________________

Absztrakt Buddhista felirat Repulse Bay tengerpartján ( fejeket lehúzni ! )

Head Your mind ! - Fejeld le a tudatod !! ( ???? ) - kínaiul is  :)

___________________________________________________________________________

Miért ne futkározz a metróban Hong Kongiak szerint? Hogy nehogy megsérülj? Dehogy az csak a kisebb baj. A nagyobb baj, hogy a sérüléseddel járatkéséseket okozhatsz. :)

 .....csak tesztelem, hogy menniyre gyors a képfeltöltés, szeretnélek ugyanis majd kicsit jobban szórakoztatni titeket. Most tesztelek, gyűjtöm a gondolatokat és holnap a hajón Macao felé, ill. a reptéren Macao-n írok és mihamarabb feltöltöm. Hong Kong: PIPA :)  nagyon nyüzsgő, rengeteg felhőkarcoló, rendeteg shop, rengeteg ember, de csak egy óriás Buddha. Részleteket holnap vagy holnapután hosszabban. Holnapi program: hajóval át Macaora, nap közben városnézés, esetleg kis kaszinózás a "Kelet Las Vegasában", majd este repülünk Borneora Kota Kinabalu városába ( Malájzia ).

18 óra körül megérkezünk Hong Kong repterére. Az új reptér területét feltöltéssel a tengertől hódították el. Nagy, kígyózó sor a belépésnél. A hosteltől kapott akkurátus infok alapján egyből az A21-es számú airport buszra szállunk ( 33 HKD/fő, 1 HKD = 25 HUF ) és 40 perc alatt berepít minket a felhőkarcolóktól és fényreklámoktól szegélyezett Nathan Road-ra. Rövid kitérő után elérjük a hostelt ( 5 perces séta helyett kb. 30 perc alatt jutunk el a célhoz hátizsákoktól felmálházva, hála a balfék idveznek ( azaz nekem ), de legalább jól belevetettük magunkat az esti forgatagba, bár igaz fejenként 30 kg. Csomaggal J . Jelenleg a szállásra érkezés és aprócska szoba elfoglalásának örömét éljük át az A-Inn nevű hostelben, ahol egy főnek a szállás kb. 3000 Ft-ra jön ki/éj, ennél olcsóbban HK-ban nem lehet megszállni sajnos. Gyors zuhany után bevetjük magunkat a város fénylő, színes forgatagába, immárom csomagok nélkül :) .

Hatalmas hóesés fogad a mediterrán Törökországban, melynek következtében a repülő 45 percet köröz a Boszporusz felett leszállási engedély híján. Egy órás késéssel 17:00-kor megérkezünk tehát a havas Bizáncba ( = Konstantinápoly = Isztambul ). A reptérről a piros metróvonalon bejutunk a belvárosba mintegy 40 perc utazással. A törökök megsarcolják a kedves odalátogatót, 15 EUR-ra vettek le minket vízumügyileg. 1 EUR=2 TL, a metróra és villamosra piros zsetonokat kell vásárolni dohányboltban, mint a dodgemben otthon. Az Aksaray nevű végállomástól a 38-as villamossal megyünk tovább, hogy megtekintsük az Aya Sofia templomot. ( i.sz. 325-360-ig építették, 1453-ig ortodox templom, majd a török megszállás után iszlám imahellyé alakítják. 1934-ben Atatürk Kemal alakíttatta múzeummá. Érdekessége, hogy olyan anyagból készítették, hogy földrengésbiztos legyen, egyszer már 7,5-es földrengést is kibírt. ) A mellette levő Kék Mecsetre is vetünk egy gyors pillantást, de a 0 fok és a hóvihar a két gyerekkel nem a legideálisabb körülmények a gyalogos városnézéshez. Mindazonáltal picit gyaloglunk visszafelé a grand bazar-ig, ami természetesen szintén zárva van. Egy jó kebab után vissza a meleg metróba, véget ér isztambuli villámlátogatásunk, mely arra volt csak jó, hogy ne várjunk a reptéren 7 órát, kapjunk kis ízelítőt ebből a tiszta és nagyon is európai városból, az emberek kedvességéből és segítőkészségéből. Azt hiszem világosban, 25 fokkal melegebb időben ez egy elég szerethető város lenne, tehát elhatároztuk, hogy optimálisabb körülmények között még visszatérünk ide.  Nyelvi érdekességek J :  „kücsük”= kicsi  , „pogaca”= pogácsa, „elma” = alma, „madzsarisztán” = Mo. ( továbbá török szavaink: sapka, papucs, lámpa, balta stb…. )

A metróállomáson egy török bácsi utánunk kiabált: „Ali Baba, Gyere ide !”  J

Mint az összes ázsiai járat Hong Kongba induló gépünk is éjfélkor indul. A Turkish Airlinest egyébként itt és most meg kell dicsérnem kilencünk egybehangzó véleménye és az eddigi Bp. Isztambul út alapján ( personal screen az ülések támlájában, nagyszerű kaja étlappal, kedves személyzet, nem véletlenül adta Kevin Costner is arcát a légitársaság reklámjaihoz. 

A gép 23:55-re van kiírva, de beszállás után csak nem akar elindulni, 2,5 órát várunk bent a gépben, mielőtt felszállnánk. Mint később kiderült minden felszálló gép szárnyát és mechanikáját fagymentesíteni kellett, ezért a szokásosnál több időt vett igénybe a gépek felszállása. Az előttünk levő ülés támlájára beszerelt „personal screen” –en keresztül elérhető 30 film, rengeteg zene és játék hamar elmúlatta nem csak a 2,5 órás várakozást, de a 10 órás utazást is. Congratulations Turkish Airlines, good job ! Highly recommended !!!

Magó ma befejezte a vízumok beszerzésével kapcsolatos ügyintézési procedúrát. Hong Kongba, Macaóra, és Malayziába magyar állampolgároknak nem kell vízum, ezért a Thai és az Indiai nagykövettségeken kellett csak ügyet intézni, a thai vízum valami akció folytán ingyenes ebben az évben, de útleveleket ettől függetlenül ott kellett hagyni 2 napra. Ma Magó az Indiai Követtségen van délelőtt, hogy beüttesse a pecséteket és kicsengesse a potom 16.000 Ft-os fejenkénti vízumdíjat. Lassan összeáll és teljes lesz a kép, a szállások közül csak azokat foglaljuk le itthonról, ahova későn érkezünk meg, ill. csak egy éjszakát leszünk és kevés lesz az időnk ezért azt nem akarjuk majd szálláskereséssel tölteni, egy éjszakára csak egy ágy kell, meg egy tiszta fürdőszoba. A hongkongi szállásokkal már most látom, hogy bajunk lesz, mert az olcsóbb kategóriák a tripadvisoron és egyéb szállásfoglaló oldalakon elég rossz értékeléseket kapnak az utazóktól. Itt majd úgy látom erős kompromisszumokra kényszerülünk.

Ez az útiterv. Pár éjszakába belekerült, mire összeállt. A fő repülési útvonalakra a jegyet a Vista Allé irodában vettük ( olcsóbb volt, mint a légitársaság saját irodájában ), ami a következő: Turkish Airlines Bp-Hong Kong Istanbuli átszállással majd Bombay-ból vissza Budapestre. Ez így kemény 132.000 Magyar Forintba került, szerintem a földkerekség legjobb ára, reméljük a repülés is sima lesz. A helyközi repüléseket többnyire az Air Asia varázslatos árú járataival oldjuk meg és foglaltuk még itthonról a karosszékből ( a legolcsóbb járat 3.500 FT-ba került !! :).  Az India rész még nincs pontosan kidolgozva, mivel az az utolsó egy hétben kerül sorra, még lesz időnk rajta dolgozni.

Javában folynak az előkészületek. Hasznos információforrásokat jelentenek a Lonelyplanet útikönyvek, a Lonelyplanet on-line világ útikalauza, a Lonelyplanet utazási fóruma, szálláskeresés ügyében a Tripadvisor-on postoló utazótársak véleményei egyes desztinációkról és szálláshelyekről. Rá lehet még nézni továbbá a magyar nyelvű utazas.com világutazói fórumra, de a feljebb említett angol nyelvű oldalon célratörőbbek a kérdések is és a válaszok is egyaránt.  Igyekeztük a -megszokottól eltérően- az utazást a lehető legprecízebben megszervezni, mivel most egy 5 éves és egy 6 éves gyermeket is magunkkal viszünk, most nem működőképesek az adhoc érkezések, szálláskeresések stb.