Ma kicsit hűvösebb van, kb. 17 fok. 08: 30-kor metróra szállunk, hogy a gyerekeknek beígért Disney Land előtt ellátogassunk a Lantau szigeten található Cable Carhoz (kabinos felvonó), ami egy hegycsúcsra visz fel ( Ngong Pong 360 ) melynek tetején ül a világ legnagyobb (ülő) Buddha szobra (mellkasán egy nagy horog kereszttel(!), de ezt ők egy 2000 évvel hamarabb kezdték el használni kicsit más jelentéssel). Andris szerint a hegy tetején ülő Buddha az valójában Mátyás Király szobra J ).  (A hatalmas Buddha tövében megpróbálok Boginak mesélni Buddháról –Gaudhama Siddharta i.e. V.sz.-, aki egy gazdag herceg volt, de látva szegénységet vagyonát szétosztogatta és hosszú meditációba kezdett, hogy elérje a megvilágosodást, majd mikor ez sikerült neki istenné vállt. )  Egy kolostor is van, állítólag shaolin bemutatókat is szoktak itt tartani ( azért nem szabad itt semmi autentikus dolgot elképzelni, az egész komplexumot a ’90-es évek közepén kreálták, turistáknak J ), de erre most nem volt időnk, mert a Buddhához való felsétálás után sietünk vissza, hogy 13:00 óra körül beérjünk az élményparkba. A parknak saját metró vonala van (igazából egy megállónyi leágazás a narancssárga vonalból), ez a rózsaszín Disney Resort line, érdekessége, hogy a szerelvények ablakai Miki egér fej alakúak és a kapaszkodók is, ill. kis vitrinekben különböző D. figurák találhatók a metró kocsiban. A belépő felnőtteknek 330 HKD, gyerekeknek 240 ( = 8250/6000 Ft), ami jóval olcsóbb, bár kicsit kisebb, mint európai testvére Párizs mellett, ami 12.000 Ft/fő, bár igaz, hogy 3 különböző témaparkot is magába foglal, nem csak a D. Landet. 

Kb. 6 órát töltünk el a parkban, ami az európai után másodszorra még nekünk felnőtteknek is hatalmas élmény volt, néha olyan, mint egy hatalmas all inclusive vidámpark (future land section- különböző adrenalinszint emelő eszközökkel – nem kifejezetten gyerekek számára-), néha pedig mintha be lennél lőve és azt halucinálnád, hogy meseországban vagy (fairy land section), egy egész mesevárost építettek fel kastéllyal (ami az összes Disney mesefilm elején szokott szerepelni). Parámat leküzdve a mesevonat, a Micimackós barlangvasút ( olyan mint a Tanú című filmben „aszocialista szellem vasútja” csak itt Bástya Elvtárs helyett Micimackónak és barátainak állítottak személyi kultuszt ) kipróbálása után Magóval beülünk a Space Mountain-ba. Ezt ő már Párizsban kipróbálta, de mivel én nem szeretem az ilyesmi borzongással járó élményeket akkor nem tartottam vele, de most minden bátorságomat összeszedve beültünk, Magó a sorból a Párizsi rossz élmény miatt többször is ki akart állni, de nem engedtem ( a sor végén mielőtt beültünk volna  kilövésre váró űrhajóba, ki volt írva, hogy „ Utolsó esély, hogy kiállj a sorból, szívbántalmakkal, és magas vérnyomással küdőknek nem ajánlott…” ). Amúgy jól sikerült, nagy élmény volt, büszke is vagyok magamra kicsit, hogy be mertem ülni J  . A nap az élményparkban a mesefigurák zenés parádéjával majd az élet nagyságú mesekastélyra vetített fényjátékkal majd elég korrekt tűzijátékkal zárul (hasonlóval, mire patyolattiszta politikusaink 1 milliárdot költenek), és ezt itt minden este lenyomják.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.