9 órás indulás utás taxiba szállunk és 40 HKD=1000 Ft-ért a Tsim Sha Tsui hajóállomásra vitetjük magunkat (kb. 20 perc taxizás, hárman-négyen már megéri taxiba szállni, mert kb. annyira jön ki, mint a metró, csak itt nem kell a csomagokkal gyalogolni.). Máshonnan is megy hajó –kb. 3 helyről, de nekünk ez volt a legközelebb a szálláshoz. A hajóállomás köré is természetesen épült egy pláza. A hajó (speed boat), kb 50 km/h-s sebességgel száguld és 50 perc alatt van Macaun. Az ár egy főnek 140 HKD = 3500 Ft egy útra. Kicsit hullámos a víz, ezt Andris gyomra nemigen bírja, de rettentően ügyesen jó időben tartja maga elé az ülések támlájába erre a célra bekészített steril zacskót, így a mellette ülők is „ép bőrrel” megússzák a balesetet. Amiért ilyen ügyes volt, megígérem neki, hogy séta közben majd ülhet a nyakamba (ó én buta, ő meg majdnem 30 kg). Ez egyébként a városnézések alatt állandó vitatéma volt a két gyerek között, hogy ki mikor üljön a nyakamba, ennek persze én lettem a szenvedő alanya, vagy sport szempontból nézve nyertese, mert egy gyerek – de néha kettő is – mindig jutott plusz cipelendő tömegként (de nem teherként).

Kicsit „zötyögős” út után befutunk Macau kikötőjébe. Sajnos elég borús az idő, de esőt szerencsére nem, 12 fokos friss időt azonban kapunk. Itt nem ágaskodnak égig érő üvegtornyok, bankok és irodaházak, hanem kaszinók és hatalmas, több ezer szobás szállodák,  ugyanis Macao-ra nem üzleti ügyben jönnek az emberek, sőt ellenkezőleg, pont azért, hogy amit a szomszédos városállamban ( és az anyaországban – Kínában- ) megkerestek, azt Macau kaszinóiban verjék el. Macau tehát a „Kelet Las Vegas”-a, a GDP döntő részét a szerencsejátékokból és turizmusból befolyó bevételek adják.  Macao 1557-től Portugál fennhatóság alatt állt, egy darabig bérleti szerződés keretében tartották birtokukban a várost, majd mikor Kína meggyengült a XIX. Sz. végi ópiumháborúban, már nem fizettek tovább, ellenben a bérelt Taipa sziget mellett megszállták Macao félszigeti részét is. 1999- ben viszont Kína használta ki Portugália pár évtizede tartó politikai, nagyhatalmi értelemben vett eljelentéktelenedését és tárgyalások után visszavette a portugáloktól Macao-t, viszont egy kompromisszum keretében 50 évre autonómiát adott Macaonak garantálva politikai és gazdasági függetlenségét, mindössze a védelmi és külügy politikát irányítják Pekingből. Szóval a szitu ugyanaz, mint HK-ban, Macaonak van saját fizetőeszköze, a MOP (Macau Pataca), ami szinte egyenértékű a HKD-vel, amit üzletekben, utcán ugyanúgy elfogadnak, mint a MOP-ot.Ebből következően az árszínvonal is teljesen megegyezik a HK-ival.1999-ig a hivatalos nyelv a portugál is volt. Az 1999 előtt született macaói kínaiak automatikusan portugál állampolgárságot is kaptak, tehát EU polgárok is egyben itt a távol keleten :) .

Megérkeztünk tehát a kaszinóvárosba, az útlevélvizsgálat után az arrival hall-ba érve egyből lerohantak minket különböző ajánlatokkal városnézések, szállások ügyében. Gyanakvóak  voltunk, de aztán hosszas hezitálás után elfogadjuk az egyik ajánlatot, ami logikusnak tünt számunkra és egyben oldotta meg a csomagmegőrzési problémáinkat és az egy napos városnézést szállás nélkül, ugyanis este 20:40-kor indultunk tovább repülővel Malaysia-ba. Nagyon jó választás és jó döntés volt ez a túra. Kilencünknek összesen 900 HKD=900 MOP= 22500 Ft (100 HKD/2500 Ft/fő/nap)-s árat adtak egy egész napos városnézésért minibusszal, soför-idegenvezetővel, aki esete a reptéren tett ki minket. A túra során körbejártuk a félszigeti részt ( St. Paul Templom romja, a mellette lévő dombon levő Monte Fort erődöt, majd sétáltunk egyet a városháza előtti téren és gyönyörű mozaikkövekkel kirakott sétálóutcákban. Macao belvárosa elbűvölő, teljesen más, mint az 50 km-re levő HK. M-n rengeteg koloniális típusú (portugál gyarmati, ill. mediterrán stílusú) épület található, mind ragyogóan karbantartva és tisztán. Szemetet természetesen itt sem találni az utcán. Olyan az érzése néha az embernek, mintha egy mediterrán európai városka sétálóutcáin bolyongana. Az utcanevek kínaiul és portugálul vannak kiírva az utcatáblákra. A félszigeti rész után átkelünk a Taipa szigetre átvezető 3 db 4 km-es híd egyikén. (Macao-n nincs metró, mivel viszonylag kis város, csak fél millió ember lakja). Mario a végtelenül kedves idegenvezetőnk meglepetésként elvisz minket a The Venetian hotel és kaszinó komplexumba. Ez nem pusztán egy hotel és kaszinó, hanem hatalmas bevásárlóközpont is, melynek utcái Velencét nemcsak hogy idézik, de teljes egészében idehozzák a távol keletre. Lehet mondani rá hogy giccsparádé – az is- de nekünk 30 perc erejéig akkor is nagy élményt nyújt, gipszkartonból megcsinálják a Velencei utcácskákat, 4 mesterséges folyó van az utcákon, amiken igazi gondolák is vannak, amiket lehet bérelni. A velencei stílusú házakban valódi felsőkategóriás üzletek vannak. Megcsinálták a Dózse Palotát, a Szent Márk teret (ez az utcáról látható a komplexumon kívül), a Rialto hidat stb. Ez egyébként Las Vegasi franchise, ott ugyanez megtalálható. A valós Velence klón után az alagsorban található kaszinószintre megyünk, ahova 4 különböző mozgólépcső vezet le, több, mint bármelyik bp-i metróállomásra, de leérve meg is értjük miért: ez egy hatalmas hodály, felbecsülhetetlen nagyságú területen, amerre csak a szem ellát, emberek, játékgépek és kártyaasztalok sokasága. Ilyet még filmen sem láttam, egyszerűen hihetetlen látvány. Szerintem több ezer ember is játszhatott odalenn egyszerre, és ez csak egy a sok kaszinószálloda közül… Mennyi pénzt veszítenek itt el az emberek! A terv szerint mi is beültünk volna egy rövid pókerre, hogy stílszerűek legyünk, de a beülő kb. 25.000 Ft lett volna és a pot határozatlan ( cash game, mikor bármennyivel lehet emelni a tétet, ezért a már régóta játszó és nyerőben levő, vagy amúgy is nagyban levő játékosok hamar térdre kényszerítik a minimum beülővel játszókat, mert ők más nagyságrendeket tudnak emelni, ami neki kevésbé fáj, mint nekünk). Kispénzű magyar turisták lévén és a idő rövidsége miatt inkább  úgy döntünk, hogy nem játszunk ( majd otthon 1000-es beülővel J ), inkább felkerekedünk hogy az utolsó érdekességet meglátogassuk ezen a napon. A Venetian mögötti „Old Village”-be megyünk, ahol egykori mediterrán stílusban épített portugál kormányzósági épületeket tekintünk meg.

Mario a sofőrünk ezután a reptérre visz minket, ahol véget ér a túránk, és egy hétre elválunk Zsoltitól, Barbitól, Barnától, mert ők Malajzia helyett inkább Vietnámot néznék meg. Ezért ők az éjszakát egy macaoi hostelben töltik és másnap repülnek Saigonba, majd fel Északra Hanoiba egyből, hogy onnan „csurogjanak” le egy héten keresztül busszal ismét Saigonba ( = Ho Chi Minh City = HCMC), ill. a Mekong-deltához, terveink szerint 02.03-án találkozunk velük ismét Krabiban (Thaiföldön). Még egy sor erejéig visszatérnék a sofőrre: a hajóállomásnál történt leszóllításunk után picit gyanakvóak voltunk végig vártuk az apró negatív meglepetéseket, milyen üzletbe kell majd bemennünk, hogy benzinkupont vagy jutalékot kapjon utánunk ( ahogy ez Thaiföldön a tuktuk sofőröknél és idegenvezetőknél lenni szokott ), melyik kaszinóba tuszkol be minket, hogy ott utánunk jutalékot kapjon, de nem jött a negatív meglepetés, csak a pozitív. Abszolút túlteljesítette a tőle elvártakat, és bár főnökével 16 órás befejezésben állapodtunk meg, ő 2,5 órát még ingyen ráhúzott, nem kért érte plusz pénzt, sőt, a reptér után Barbiékat még a hosteljükbe is elfuvarozta. Kedvességét relatíve bőkezű borravalóval jutalmazzuk. Csak egy példa volt arra, hogy az európai ember menniyre gyanakvó és az ázsiai általában mennyire más gondolkodású (erről majd itt Malájziában is mesélek meglepő dolgokat, ha egyszer odajutok.) Mariórol még anniy érdekesség, hogy Macaon született, de egy éve átköltözött Kínába, és minden reggel Macaora jár át dolgozni, mert a fizetését sokkal jobb vásárlóerővel költheti el a Kínai oldalon, mint Macaon, miközben szerinte mindent megkap Kínában is, amitt Macaon. Egy kapitalista demokratikus országból költözött tehát át egy szocialista országba, a „szögesdrótdrót-kerítés” másik oldalára. Érdekes…..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.