Hatalmas hóesés fogad a mediterrán Törökországban, melynek következtében a repülő 45 percet köröz a Boszporusz felett leszállási engedély híján. Egy órás késéssel 17:00-kor megérkezünk tehát a havas Bizáncba ( = Konstantinápoly = Isztambul ). A reptérről a piros metróvonalon bejutunk a belvárosba mintegy 40 perc utazással. A törökök megsarcolják a kedves odalátogatót, 15 EUR-ra vettek le minket vízumügyileg. 1 EUR=2 TL, a metróra és villamosra piros zsetonokat kell vásárolni dohányboltban, mint a dodgemben otthon. Az Aksaray nevű végállomástól a 38-as villamossal megyünk tovább, hogy megtekintsük az Aya Sofia templomot. ( i.sz. 325-360-ig építették, 1453-ig ortodox templom, majd a török megszállás után iszlám imahellyé alakítják. 1934-ben Atatürk Kemal alakíttatta múzeummá. Érdekessége, hogy olyan anyagból készítették, hogy földrengésbiztos legyen, egyszer már 7,5-es földrengést is kibírt. ) A mellette levő Kék Mecsetre is vetünk egy gyors pillantást, de a 0 fok és a hóvihar a két gyerekkel nem a legideálisabb körülmények a gyalogos városnézéshez. Mindazonáltal picit gyaloglunk visszafelé a grand bazar-ig, ami természetesen szintén zárva van. Egy jó kebab után vissza a meleg metróba, véget ér isztambuli villámlátogatásunk, mely arra volt csak jó, hogy ne várjunk a reptéren 7 órát, kapjunk kis ízelítőt ebből a tiszta és nagyon is európai városból, az emberek kedvességéből és segítőkészségéből. Azt hiszem világosban, 25 fokkal melegebb időben ez egy elég szerethető város lenne, tehát elhatároztuk, hogy optimálisabb körülmények között még visszatérünk ide. Nyelvi érdekességek J : „kücsük”= kicsi , „pogaca”= pogácsa, „elma” = alma, „madzsarisztán” = Mo. ( továbbá török szavaink: sapka, papucs, lámpa, balta stb…. )
A metróállomáson egy török bácsi utánunk kiabált: „Ali Baba, Gyere ide !” J
Mint az összes ázsiai járat Hong Kongba induló gépünk is éjfélkor indul. A Turkish Airlinest egyébként itt és most meg kell dicsérnem kilencünk egybehangzó véleménye és az eddigi Bp. Isztambul út alapján ( personal screen az ülések támlájában, nagyszerű kaja étlappal, kedves személyzet, nem véletlenül adta Kevin Costner is arcát a légitársaság reklámjaihoz.
A gép 23:55-re van kiírva, de beszállás után csak nem akar elindulni, 2,5 órát várunk bent a gépben, mielőtt felszállnánk. Mint később kiderült minden felszálló gép szárnyát és mechanikáját fagymentesíteni kellett, ezért a szokásosnál több időt vett igénybe a gépek felszállása. Az előttünk levő ülés támlájára beszerelt „personal screen” –en keresztül elérhető 30 film, rengeteg zene és játék hamar elmúlatta nem csak a 2,5 órás várakozást, de a 10 órás utazást is. Congratulations Turkish Airlines, good job ! Highly recommended !!!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
prathadi (törölt) 2010.01.20. 17:18:10
Úgy látom, ehhez a blogot nem csak bunkó kajakosok olvassák, úgyhogy most nem írok olyan szavakat, hogy "*%!+" meg "(%/*", hátha megbántok valakit... :-))
A török időjárásnak örülök. ezek szerint olyan mint Pécs: 0 fok és van mecset.
Több bejegyzést (alvás helyett), és tessék feltölteni a sétákat is a garmin-ra! Cső! (egyébként meg jó utat a csapatnak!)
krizso76 2010.01.22. 15:23:29
Hocsi 2010.01.22. 15:43:26
krizso76 2010.01.22. 16:10:34
krizso76 2010.01.22. 16:12:28
krizso76 2010.01.25. 19:37:59
connect.garmin.com/activity/23209973