Előző este kicsit még bolyongtunk az Argyle street környéki bazársor, csillogó üzletek és éttermek sokasága között, majd mikor a bruttó 24 órás utazás okozta fáradság fölülkerekedett a lelkesedésünkön, nyugovóra tértünk, mert további mozgalmas napok vártak ránk.
A városról általában az útikönyvekben megtalálható információkon túl. Első látásra szemet vakító a rengeteg fényreklám, melyek nemcsak a közvilágítást, de a napfényt is pótolják szinte. Üzlet üzlet hátán. A plázák egymásba érnek. Házakat, irodaépületeket 30 emelet alatt el nem kezdenek el építeni. Barnus szerint – aki többször megjárta már az USA-t- még New Yorkban sincs ennyi felhőkarcoló, mint itt HK-ban. Az utcák szuper tiszták, az emberek feltűnően kis része dohányzik, ugyanakkor nyilvános helyeken –mindenhol- tiltják ezt a mindenki számára kártékony tevékenységet és kb. 100.000 Ft-nyi büntetéssel sújtják a tilalom megszegését. ( sok mindent tanulhatnánk tőlük ). A metrók is szuper tiszták, sőt a végállomáson az utolsó ember után maszkot viselő személyzet ugrik be egyből a szerelvénybe és nem csak a kevés elejtett szemetet szedik össze, hanem minden kapaszkodót és fogantyút lefertőtlenítenek. Ez hihetetlen! Nagyon figyelnek a tisztaságra, minden nyilvános helyen kiírják, még az ingyenes és tiszta nyilvános wc-kben is hogy 1 vagy 2 óránként fertőtlenítik-e a fogantyúkat és egyéb érintendő részeket. Az árak kb. 20-30%-al alacsonyabbak, mint Magyarországon, ez vonatkozik az elektronikai cikkekre és a ruhákra egyránt, míg a fizetések kb magyar szinten mozognak. Az ingatlanárak minden bizonnyal többszöröse a magyarországinak. Egy liter benzin 8-9 HKD= 200-225 Ft, metrójegy rövidebb távra 5 HKD=125 Ft, hosszabb távra, ahol tengeri szoros alatt kell átkelni a metróval, több átszállással max 500 Ft lehet, a napijegy 50 HKD=1250 Ft ( itthon kb. 1700 Ft ). 7 millió ember lakja akik 2 Budapestnyi területű élettéren kell, hogy megosztozzanak. Ez tehát a föld legsűrűbben lakott városa ( nem azért, mert olyan sokan laknák, hanem olyan kis területen ), itt található a világ legnagyobb ülő Buddhája, bár valószínűleg az egyik legújabb is (1993). Személyes benyomásom, hogy nem csak az egy nm-re jutó lakosok számában vezet a város, hanem az 1 nm-re jutó üzletekében is. 3 nagyobb részből és több kisebb szigetből áll ( Kowloon, Hong Kong Island, Lantau Island). 1897-től állt angol fennhatóság alatt, mikor is Nagy Británia 100 évre bérleti díj fejében bérbe vette Kínától. 1997-ben a kínai kormány nem hosszabbította meg a szerződést, így HK visszaszállt Kínára. Jelenleg Kíni zászló lobog a kormányépületeken, Kína része, de kínaiak vízummal léphetik át a HK és az anyaország közötti határokat, HK különleges adminisztrációjú régió, ami azt jelenti, hogy saját pénzneme, kormányzósága és kereskedelme van, de a külügy és a honvédelem az közös Kínával. Az autók rendszámai az angliaiakkal megegyezőek, az autókban a kormány jobb oldalon van, angol típusú a közlekedés. Az utcákon szinte minden busz emeletes busz, Hong Kong szigetén pedig villamosok is vannak ( talán azt hiszem Ázsiában egyedüliként ) , melyek rövidek, egy kocsiból állnak, viszont emeletesek. A hivatalos nyelv a kínai kantoni változata, de minden mindenhol ki van írva angolul is, hiszen az angol fennhatóság miatt az is hivatalos nyelv volt ’97-ig. Ennek ellenére a helyiek angol nyelvtudása igen hiányos, sokan egyáltalán nem beszélik a nyelvet. Ezzel ellentétben mindenki nagyon segítőkész és kedves, bár alapvetően nem olyan mosolygósak, mint a thaiok vagy az indonézek, de mosolygás nélkül is kedvesek.
Magó ösztökélésére adós vagyok még a társaság bemutatásával. 9-en vagyunk, a Lehotzky-Konkoly Család 4 fővel (Magó, Bogi, Ibolya Nagyi és Krisz), Judit és 6 éves kisfia Andris, valamint a Daczi Család 3 fővel ( Barbi, Zsolti ( Barbi párja ) és Barnus (Barbi öccse).
Visszatérve a programunkra, 21-én reggel gyors reggeli után a 7/11-ben ( Seven Eleven -> DK Ázsiában minden városban minden utcasarkon található non-stop kisközért gyors kajákkal kávéval ) a piros metróra szállunk a szállásunknál levő Mong Kok Station-nél. A metró átvisz a tengerszoros alatt Hong Kong szigetre és leszállunk a Central állomáson. Itt tuti nem ugrik senki a metró alá megszivatva ezzel egy fél várost, ugyanis a peront plexifal választja el a sínektől, a szerelvény emögött halad, a plexifalon az ajtók csak akkor nyílnak ki, ha a szerlvény megállt. A szerelvény nem kocsikból áll, hanem olyan, mint egy hosszú hernyó, az egyik végéből ellátsz a másikvégéig a belsejében.
Felmegyünk a 370 m. magas Viktoria Peak-re, ami 360 fokos panorámát biztosít hátul a zöld területekre elöl a város felhőkarcolóira. A kilátóhoz sikló visz fel, a sikló felső állomásán a biztonság kedvéért egy több emeletes plaza, csak ezen áthaladva jutunk fel a sokadik emeleten található panorámateraszra.
A The Peak után a The Bank of China 70 emeletes felhőkarcolójának 43. emeletére megyünk fel – hogy legyünk életünkben először egy normális felhőkarcolóban is-. A belépés ingyenes, csupán a csomagokat kell becsekkolni és egy névre szóló „visitor’s pass”-al szabad az út a 43. emeletig. Jó élmény.
Ezután villamosozunk egy fél órát 2 HK=50 Ft-ért az egyik emeletes villamosjáraton, ami kivisz a sziget Ny-i részére, érdekesség, hogy itt már nem látni fehér turistákat ( amúgy a turistás helyeken is csak meglepően keveset, mert mindenki Thaiföldön van hehe ), és minden kínaiul van kiírva, angolul már szinte semmi. A villamosról leszállva a 6-os buszra szállunk és Óbuda helyett a HK sziget D-i részén fekvő repulse bay-t vesszük célba, ami egy viszonylag nyugodt tengerpart nem is olyan messze a nyüzsgő város zajától. Itt kicsit lepihenünk a homokba, jó magam fél órát alszom (a városnézésnél fárasztóbb dolgot még nem tapasztaltam), addig Bogiék várat építenek és sütkéreznek nemcsak a napon, hanem a pekingi turisták által gerjesztett személyi kultuszban (egy busznyi turistacsoport fényképezkedett vele fél órán keresztül, Magó mondta, hogy amíg aludtam, mellettem (velem ) is fényképezkedtek. ( Végül is ritkán látni alvó orángutánt HK tengerpartjain :) . Az idő melegebb a vártnál, a 26 fokos meleg még póló nélküliséget is enged, de a víz nagyon hideg. A homokos strand mögött már természetesen pár 30 emeletes apartmanház, majd mögöttük hatalmas hegyek. A buszút is vissza a városba nagy szintkülönbségekkel vezet ( kb. 15 perc ). Az idő egyébként HK-ban télen 20 fok körül ingadozik, a helyiek azért kabátban, vana aki csizmában jár, mi azonban az esti 17 fokban is szandálban és rövidújjúban élvezzük az otthoninál és az isztambulinál majdnem 20 fokkal melegebb hőmérsékletet.
Soho és Hollywood road körüli séta következik ( itt van a világ leghosszabb mozgólépcsője fel a dobra, éttermek, pubok, galériák ), majd sötétedés után a Star Ferry-re szállunk. ( Még valamikor a XIX.sz. végén alapították, ez volt az első összeköttetés Kowloon (félsziget) és HK sziget között.) Kemény 2 HKD=50 Ft-ért áthajózunk a Victoria Harbour-ba a kowlooni oldalra, hogy az Avenue of Stars-on végigsétálva este 8-kor megcsodálhassuk a HK sziget oldalából kinőtt felhőkarcolókra vetített fényjátékot, ill. lézer showt. (Minden este va., ingyenes. Én valahogy komolyabb dologra számítottam, de így is egyedi élmény volt.) Az említett sétányon a HK-i filmipar remekeinek kézlenyomatát tekinthetjük meg a földön csillagok közepén a földön, mint pl. Jackie Chan, Chow Jun Fat stb. Minden sztárnak külön dedikált ajándékbolt van, így pl. külön JC-nek, Bruce Leenek stb. Korai lefekvés, holnap vár Disneyland.
