A kirándulás képei itt találhatók:

1. Hong Kong- Malaysia : https://picasaweb.google.com/lehokrisz/HongKongMacauMalaysia2010

2. Thaiföld : https://picasaweb.google.com/lehokrisz/Thaifold2010

3. India : https://picasaweb.google.com/lehokrisz/India2010

• Mcdonald’s-ban full McChicken menü: 98 Rs = 400 Ft. A McDonald’s-ban nem kapni marhahúst, ez ki is van írva nagy betűkkel (mivel a marha köztudottan szent állat). Nincs is igazából sok McDo Mumbaiban, össz. Talán 2 db-ot láttunk.
• Taxi Mumbai reptérről a városközpontba, ill. onnan ki (Colaba): 450/350 Rs = 1800/1400 Ft (az út napközben 2 óra, éjszaka 35 perc). Az utcán közlekedő autók min. 50%-át adják Mumbaiban, hatalmas forgalmi dugókat és káoszt generálva. A legtöbb autó 1960-as évekből származó indiai piacra gyártott Fiat, mostanában pár kiseb japán autó is megjelenik a taxik között ( pl. szuziku maruti, kis indiai Tata).
• Benzin: 1 liter = 50-55 Rs (200-220 Ft)
• Szállás:  olcsóbb hostel Mumbaiban 500 Rs=2000 Ft/ double (közös fürdő), normálisabb középkategóriás szállás: 1800 Rs = 7200 Ft / double (saját fürdő). Goa-n: 500 Rs-től egyszerű bambusz vagy fakunyhókban saját fürdővel.
• Kaja: Banana milkshake 40 Rs=160 Ft, fresh coconut (egész kókusz) 10-20 Rs =40-80 Ft, pizza 150-250 Rs, spagetti 130 Rs, indiai vega kaják 60-100 Rs, dobozos cola 20 Rs, kávé 20 Rs, naan 20-40 Rs, gyümölcstál 50 Rs
• Utazás: hajó Gate of India-Elephanta Island (1 óra oda, 1 óra vissza, fix ár) 120 Rs (return), sleeper bus Mumbai-Hospet(Hampi) 950 Rs, Hospet-Goa 650 Rs, Goa-Mumbai 650 Rs
• Motorbérlés Goa-n: 250-350 Rs/nap
• Kajakbérlés Goa-n: single 100-200 Rs, double 200-300 Rs/óra
• Ajurvedic massage: 500-800 Rs/óra (általában csak azonos nemű masszőrt kaphatsz)
• Indiai filmek, Bollywood: min. 2,5 órás lírikus filmek, oda nem illő táncos-zenés jelenetekkel teletüzdelve, általában az igaz szerelmet keresik mindegyikben, csók, érintés még csak nem is történik bennük. Bollywoodban (Bombay) készül a legtöbb film a világon, évente 700, azaz minden nap 2 film „gördül le a gyártósorról”. Sok filmbe meghívnak statisztának „fehér” turistákat, akiket a Causeway rd-on vadásznak le (saját tapasztalat is). Több film készül itt, mint Hollywoodban, az indiai filmek felvevőközönsége is kb. 20%-al nagyobb világszerte, mint az amerikai filmiparé. Indiában amerikai filmeket reklámozó moziplakátot nem látsz, csak indiait. 2010 elején az egyik legnagyobb sztár: Sharukh Khan, filmei: Raab ne bana di Jodi (megnéztem a repülőn, elég aranyos), My name is Khan.
• Koldusok: a városokban sok van belőlük, Mumbaiban többnyire a gyerekek és a nők (kisgyerekkel a karjukon) koldulnak, ill. kereszteződésekben pár csonkított ember. Általában az első nemleges válasz után békén hagynak, nem fogdosnak, nem érnek hozzád, így nem volt velük semmi bajunk. Ha adni akarsz, ne pénzt adj a gyerekeknek, mert azt a szüleik vagy a koldusmaffia úgyis elveszik tőlük, célszerűbb gyümölcsöt, apró csokit, édességet, nyers RÍZST adni (ennek örültek a legjobban), de volt, ahol nem is pénzt kértek, hanem csak csokit. Kereszteződésekben azért célszerű a felhúzott ablak az autóban, taxiban.
• Vallás: india döntő többségében hindu vallású, egy állam van –Bihar- ami tiszta buddhista állam. Muzulmánok többnyire Kashmírban élnek, de elvétve India egyéb beléső területein is megtalálhatók, pl. Mumbaiban is sok muzulmán van. Együttélésük az országon belül problémamentes, mumbai-i idegenvezetőnk pl. muzulmán volt és a felesége hindu, azt mondta ez teljesen általános. A feszültséget is csak a vallási vezetők és politikusok gerjesztik. India felosztása a függetlenné válás 1947 aug.óta vallási alapon történt, a muzulmán területeket Pakisztánnak kereesztelték, és ők új államot kaptak. Később kelet és nyugat Pakisztán széttegoltsága miatt K-Pakisztán Bangladesh néven külön ország lett.

Kelés 01:30-kor, a taxit a hotelportásnál 02:00-re rendeljük, ami pontosan vár is minket időben a szálloda előtt. A napközbeni reptérről befelé 2 órás út helyett hajnalban, ill. éjszaka a néptelen és kihalt nagyvárosban az út kifelé a reptérre csak 35 percet vesz igénybe. Sofőrünk egyetlen piros lámpánál nem állt meg ! A repülőút hazafelé sima és kényelmes, bár Bombaybe nem azt a szuper gépet küldte a Turkish, mint Hong Kongba. Kicsit kisebb is volt és nem volt személyes szórakoztató képernyő, csak pár nagy közös. ( megjegyzem, a personal screeneken található rengeteg film, zene, és játék jobban mulasztja a repülés súlyos óráit, ezért ha tehetitek hosszú utatokhoz olyan légitársaságot válasszatok, aki ezt prezentálja, nagyon nem mindegy! Isztambuli átszállással és gyorsan elrepülő 2,5 órás csatlakozással magyar idő szerint 13:00-kor érintjük meg a magyar anyaföldet, mely a hideg ellenére rendkívül kellemes és felemelő érzés. Merthát mindenütt jó, de a legjobb otthon….

…..Egy pár hétig, mert aztán mennénk vissza. De valószínűbb a jövő január……… (folyt.köv)

Reggel 7 körül érkezünk meg Mumbaiba, így a 650 km-es utat kb. 14 óra alatt tesszük meg. A buszpályaudvarról taxival megyünk vissza a White Pearl hotelhez, ahol már sajnos csak egy szoba van, ami ZsoBaBa-éknak (Zsolt, Barbi, Barna) elég éppen, így mi négyen rövid keresgélés után a pár utcára levő Bentley kishotelben húzzuk meg magunkat. ( A rendkívül nagy koloniális stílusú családi szoba 4 ággyal, reggelivel 2300 Rs-be kerül (=9200 Ft), Mumbaiban sajnos Indiai mércével mérve nagyon drágák a szállások. Reggeli után találkozunk ZsoBaBáékkal  és elsétálunk a Gateway of Indiához, ami kikötőnél található és egy hatalmas diadalív tul. Képpen amit 1911-ben a brit György király látogatásának tiszteletére emeltek. Innen indulnak a hajók az Elefánt Szigetre (Elephanta Island), ami arról kapta a nevét, hogy mikor a portugálok megérkeztek a szigetre egy szent elefánt kőszobrát találták ott –amit később a szigetről Bombayba szállítottak-. A szigetre a hajóút egy órás csak oda és a jegy oda-vissza 120 Rs-ba ( =480 Ft) kerül. A hely nagyszerűségét a szigeten található kőbe vájt templomok adják, a terület India 25 Világörökségi területe közül az egyik (így Hampival együtt akkor 2-t látogattunk meg, marad még legközelebbre 23 : )  ). A templomok körül rengeteg szemtelen makákó majom. ( egzotikusságuk ellenére nem túl szerethetők, mert kis termetük ellenére gyakran igen agresszívak, lopnak (napszemüvegeket és bármit ami a zsebekből kilóg), szemétben turkálnak, kukáznak.

Mumbaiba való délutáni visszaérkezésünk után már csak egy estebédre van kapacitásunk energiailag. Vacsi után még egy rövid séta a Causeway rd-on. Itt felkérést kapok egy másnapi bollywoodi forgatáson való statisztaszerepre, amit sajnos nem tudok elvállalni, ugyanis hajnalban már repülünk haza. (Az érdem nem az enyém, a már említett hihetetlen mértékű bollywoodi film emissziónak (évente 8-900, így naponta 2-3 új film) hatalmas statiszta és élőmunka szükséglete van, továbbá mostanában előszeretettel szerepeltetnek a filmekben fehér statisztákat –gondolom, hogy India, ill. a forgatási helyszín kozmopolita mivoltát hangsúlyozzák- , akiket a Causeway rd-on szóllítgatnak le, úgy szerzik őket. Én is egy ilyen ügynökbe futottam bele. Még fizetett is volna, bár sajnos nem kérdeztem meg, mennyit.

A hajnali 2 órás reptérre induláshoz igazítva már este nyolckor ágyba kerülünk.

Reggeli és pakolás után a lányok egy utolsót strandolnak, napoznak, én azonban testközelbe kerülök azokhoz a kajakokhoz, amikkel már napok óta szemezgetek. Az egyes kajak 1 órára 200 (=800 Ft), a páros pedig 300 Rs (=1200 Ft) ami a thaiföldi kajakárakhoz hasonlóan szintén elég borsosnak mondható. Odaát Palolemen a kajakbérlés a felébe kerül, ezért javaslom mindenkinek oda átsétálni vagy áttaxizni 70 Rs-ért ha hosszabb időre akar bérelni. Nos erre hivatkozva az egyes kajak árát sikerül 200-ról 130 Rs-ra nyomni, úgy hogy 3 órára kibérlem 400 Rs-ért. D-i irányba indulok, cél a 2 km-re levő folyó, amin szintén 2 km-t fel is evezek a hídig. Közben kedves vízibivalyokat látok testközelből, hihetetlen, milyen jól úsznak ezek a nagytestű állatok. Visszafelé Patnem mellett elhaladva elevezek a Palolemen túli szirtekig. Elég nagyok a hullámok, ezzel a tengeri kajaknak nevezett teknővel nagyon lassan haladok (10-12 perces kilométerek, versenykajakban nyugodt vízen ez a fele, azaz kétszer gyorsabb). A sportolás végül 2,5 órásra és 12 km-esre sikerül. Utána rendkívül bőséges ebéd, majd gyors bealvás az étterem elfekvő szivacsain. Nem sokáig sziesztázhattam, mert indulnunk kellett az 50 km-re É-ra fekvő Margaoba ahonnan 17:30-kor a Mumbayba tartó sleeper buszunk indult. A jóval olcsóbb, de hosszabb időbe telő tömegközlekedés helyett a taxit választjuk, 4-ünket 600 Rs-ért ( =2400 Ft) visz az 1 órás útra. Épphogy időre beesünk a buszhoz, mert út közben egy halálos kimenetelű (szerencsére nem a miénk) karambol lassította, ill. tette lehetetlenné egy időre a haladásunkat. 

Felszállunk a buszra, ami első látásra igazából rendben van. Középen szűk közlekedőfolyosó, két oldalt alul és felül „dupla” ágyak, melyek két-két embert altatnak. Altatnának, ha ez a soför. ill sofőrök nem lennének szintén hatalmas állatok, így a végig hegyi utakon, szerpentíneken haladás, ki-be vágás, teherautó előzgetés (busszal emelkedőn, kanyarban kamiont folyamatosan !!!!!), hirtelen fékezés-elindulás, és szakadatlan dudálás közben semmit sem alszunk, bár maga a busz viszonylag kényelmes. Egyszer előre is mentem a soförhöz, közvetítve felé az utazóközönség érzéseit, miszerint konkrétan mindenkinek halálfélelme van, ezért vegyen vissza, inkább érjünk Bombayba 2 órával később, de élve. Rövid ideig tart a nyugalom, mert hamar ismét rallysat kezd játszani ragyogó soförünk –busszal, 40 emberrel-.

A nap lazítással, napozással, telik. Mikor a nap delelőre hág, és a széles homoksáv fölött a melegtől már homályos a levegő, elindulunk a „citybe” azaz Palolem beach-re, -ami Patnemnél jóval élénkebb, színesebb- hogy az otthoniaknak apró ajándékokkal kedveskedjünk, és közben pár aprósággal magunkat is meglepjük, ami majd Indiára emlékeztet. A tegnapi 70 rúpiás tuktukra már 150-es ajánlatot kapunk, de két szó után mégiscsak megoldható a 70 : )  . Palolem a tegnapi esti látogatás után világosban más arcát mutatta. Sok olcsó bolt, a parton sok kajak (bérlésük fele annyi, mint Patnemen), motoros csónakok amik delfinlesre viszik az embereket, rengeteg sudár, magas pálmafa a vastag parti homoksáv és a szállás/étteremsor mögött. Itt Patnemmel ellentétben sok szent tehén található a parton, de örömhír, hogy a végtermékük viszont nem ékesíti a part homokját. Elég jólnevelt tehenek : )  Jó ebéd után az egyik part menti olcsó étteremben vissza Patnemre.

Az est közeledtével ismét megjelennek a helyiek a parton és kis társaságokba verődve ki-ki a legfőbb nemzeti sportot – a krikettet- űzi, ki röplabdázik, ki pedig focizik a part homokjában. Én ismét az utóbbi társasághoz csatlakozom és kellemes 1,5 órát kergetjük a labdát a süppedős, finom homokban.

Estére a part menti éttermek ismét kipakolják asztalaikat és székeiket a tengerpart homokjába, az asztalokon gyertyák gyúlnak és a gyertyafények sokaságát látja az ember a csendes nyugodt parton végig a sötétben, amerre csak a szem ellát. Az éttermekből szigorúan csendes chill-out háttérzene szól. (Goa állam kormánya egy ideje keményen fellépett a goai határtalan bulizás és nyaralókat zavaró hangoskodás, hangos zenehallgatás ellen (tüc-tüc), így most este 10 és reggel 9 között tilos a hangos zene. Nagy is a béke és a nyugalom ezen a két déli nyaralóhelyen. Láttunk viszont olyan szórólapot, ami olyan –kifelé csendes- tengerparti discot reklámozott Palolemen, ahol a táncolók saját vezeték nélküli fejhallgatót kapnak, és annak segítségével hallhatják a dübörgő zenét, és pöröghetnek kedvükre anélkül, hogy a „külvilág” ebből bármit is hallana.) Elfogyasztjuk goai és indiai búcsúvacsoránkat. Jellemzően egy vacsora négyünknek (!) általában 1000 Rs ( =4000Ft) alatt maradt mindig.