9 órás indulás utás taxiba szállunk és 40 HKD=1000 Ft-ért a Tsim Sha Tsui hajóállomásra vitetjük magunkat (kb. 20 perc taxizás, hárman-négyen már megéri taxiba szállni, mert kb. annyira jön ki, mint a metró, csak itt nem kell a csomagokkal gyalogolni.). Máshonnan is megy hajó –kb. 3 helyről, de nekünk ez volt a legközelebb a szálláshoz. A hajóállomás köré is természetesen épült egy pláza. A hajó (speed boat), kb 50 km/h-s sebességgel száguld és 50 perc alatt van Macaun. Az ár egy főnek 140 HKD = 3500 Ft egy útra. Kicsit hullámos a víz, ezt Andris gyomra nemigen bírja, de rettentően ügyesen jó időben tartja maga elé az ülések támlájába erre a célra bekészített steril zacskót, így a mellette ülők is „ép bőrrel” megússzák a balesetet. Amiért ilyen ügyes volt, megígérem neki, hogy séta közben majd ülhet a nyakamba (ó én buta, ő meg majdnem 30 kg). Ez egyébként a városnézések alatt állandó vitatéma volt a két gyerek között, hogy ki mikor üljön a nyakamba, ennek persze én lettem a szenvedő alanya, vagy sport szempontból nézve nyertese, mert egy gyerek – de néha kettő is – mindig jutott plusz cipelendő tömegként (de nem teherként).

Kicsit „zötyögős” út után befutunk Macau kikötőjébe. Sajnos elég borús az idő, de esőt szerencsére nem, 12 fokos friss időt azonban kapunk. Itt nem ágaskodnak égig érő üvegtornyok, bankok és irodaházak, hanem kaszinók és hatalmas, több ezer szobás szállodák,  ugyanis Macao-ra nem üzleti ügyben jönnek az emberek, sőt ellenkezőleg, pont azért, hogy amit a szomszédos városállamban ( és az anyaországban – Kínában- ) megkerestek, azt Macau kaszinóiban verjék el. Macau tehát a „Kelet Las Vegas”-a, a GDP döntő részét a szerencsejátékokból és turizmusból befolyó bevételek adják.  Macao 1557-től Portugál fennhatóság alatt állt, egy darabig bérleti szerződés keretében tartották birtokukban a várost, majd mikor Kína meggyengült a XIX. Sz. végi ópiumháborúban, már nem fizettek tovább, ellenben a bérelt Taipa sziget mellett megszállták Macao félszigeti részét is. 1999- ben viszont Kína használta ki Portugália pár évtizede tartó politikai, nagyhatalmi értelemben vett eljelentéktelenedését és tárgyalások után visszavette a portugáloktól Macao-t, viszont egy kompromisszum keretében 50 évre autonómiát adott Macaonak garantálva politikai és gazdasági függetlenségét, mindössze a védelmi és külügy politikát irányítják Pekingből. Szóval a szitu ugyanaz, mint HK-ban, Macaonak van saját fizetőeszköze, a MOP (Macau Pataca), ami szinte egyenértékű a HKD-vel, amit üzletekben, utcán ugyanúgy elfogadnak, mint a MOP-ot.Ebből következően az árszínvonal is teljesen megegyezik a HK-ival.1999-ig a hivatalos nyelv a portugál is volt. Az 1999 előtt született macaói kínaiak automatikusan portugál állampolgárságot is kaptak, tehát EU polgárok is egyben itt a távol keleten :) .

Megérkeztünk tehát a kaszinóvárosba, az útlevélvizsgálat után az arrival hall-ba érve egyből lerohantak minket különböző ajánlatokkal városnézések, szállások ügyében. Gyanakvóak  voltunk, de aztán hosszas hezitálás után elfogadjuk az egyik ajánlatot, ami logikusnak tünt számunkra és egyben oldotta meg a csomagmegőrzési problémáinkat és az egy napos városnézést szállás nélkül, ugyanis este 20:40-kor indultunk tovább repülővel Malaysia-ba. Nagyon jó választás és jó döntés volt ez a túra. Kilencünknek összesen 900 HKD=900 MOP= 22500 Ft (100 HKD/2500 Ft/fő/nap)-s árat adtak egy egész napos városnézésért minibusszal, soför-idegenvezetővel, aki esete a reptéren tett ki minket. A túra során körbejártuk a félszigeti részt ( St. Paul Templom romja, a mellette lévő dombon levő Monte Fort erődöt, majd sétáltunk egyet a városháza előtti téren és gyönyörű mozaikkövekkel kirakott sétálóutcákban. Macao belvárosa elbűvölő, teljesen más, mint az 50 km-re levő HK. M-n rengeteg koloniális típusú (portugál gyarmati, ill. mediterrán stílusú) épület található, mind ragyogóan karbantartva és tisztán. Szemetet természetesen itt sem találni az utcán. Olyan az érzése néha az embernek, mintha egy mediterrán európai városka sétálóutcáin bolyongana. Az utcanevek kínaiul és portugálul vannak kiírva az utcatáblákra. A félszigeti rész után átkelünk a Taipa szigetre átvezető 3 db 4 km-es híd egyikén. (Macao-n nincs metró, mivel viszonylag kis város, csak fél millió ember lakja). Mario a végtelenül kedves idegenvezetőnk meglepetésként elvisz minket a The Venetian hotel és kaszinó komplexumba. Ez nem pusztán egy hotel és kaszinó, hanem hatalmas bevásárlóközpont is, melynek utcái Velencét nemcsak hogy idézik, de teljes egészében idehozzák a távol keletre. Lehet mondani rá hogy giccsparádé – az is- de nekünk 30 perc erejéig akkor is nagy élményt nyújt, gipszkartonból megcsinálják a Velencei utcácskákat, 4 mesterséges folyó van az utcákon, amiken igazi gondolák is vannak, amiket lehet bérelni. A velencei stílusú házakban valódi felsőkategóriás üzletek vannak. Megcsinálták a Dózse Palotát, a Szent Márk teret (ez az utcáról látható a komplexumon kívül), a Rialto hidat stb. Ez egyébként Las Vegasi franchise, ott ugyanez megtalálható. A valós Velence klón után az alagsorban található kaszinószintre megyünk, ahova 4 különböző mozgólépcső vezet le, több, mint bármelyik bp-i metróállomásra, de leérve meg is értjük miért: ez egy hatalmas hodály, felbecsülhetetlen nagyságú területen, amerre csak a szem ellát, emberek, játékgépek és kártyaasztalok sokasága. Ilyet még filmen sem láttam, egyszerűen hihetetlen látvány. Szerintem több ezer ember is játszhatott odalenn egyszerre, és ez csak egy a sok kaszinószálloda közül… Mennyi pénzt veszítenek itt el az emberek! A terv szerint mi is beültünk volna egy rövid pókerre, hogy stílszerűek legyünk, de a beülő kb. 25.000 Ft lett volna és a pot határozatlan ( cash game, mikor bármennyivel lehet emelni a tétet, ezért a már régóta játszó és nyerőben levő, vagy amúgy is nagyban levő játékosok hamar térdre kényszerítik a minimum beülővel játszókat, mert ők más nagyságrendeket tudnak emelni, ami neki kevésbé fáj, mint nekünk). Kispénzű magyar turisták lévén és a idő rövidsége miatt inkább  úgy döntünk, hogy nem játszunk ( majd otthon 1000-es beülővel J ), inkább felkerekedünk hogy az utolsó érdekességet meglátogassuk ezen a napon. A Venetian mögötti „Old Village”-be megyünk, ahol egykori mediterrán stílusban épített portugál kormányzósági épületeket tekintünk meg.

Mario a sofőrünk ezután a reptérre visz minket, ahol véget ér a túránk, és egy hétre elválunk Zsoltitól, Barbitól, Barnától, mert ők Malajzia helyett inkább Vietnámot néznék meg. Ezért ők az éjszakát egy macaoi hostelben töltik és másnap repülnek Saigonba, majd fel Északra Hanoiba egyből, hogy onnan „csurogjanak” le egy héten keresztül busszal ismét Saigonba ( = Ho Chi Minh City = HCMC), ill. a Mekong-deltához, terveink szerint 02.03-án találkozunk velük ismét Krabiban (Thaiföldön). Még egy sor erejéig visszatérnék a sofőrre: a hajóállomásnál történt leszóllításunk után picit gyanakvóak voltunk végig vártuk az apró negatív meglepetéseket, milyen üzletbe kell majd bemennünk, hogy benzinkupont vagy jutalékot kapjon utánunk ( ahogy ez Thaiföldön a tuktuk sofőröknél és idegenvezetőknél lenni szokott ), melyik kaszinóba tuszkol be minket, hogy ott utánunk jutalékot kapjon, de nem jött a negatív meglepetés, csak a pozitív. Abszolút túlteljesítette a tőle elvártakat, és bár főnökével 16 órás befejezésben állapodtunk meg, ő 2,5 órát még ingyen ráhúzott, nem kért érte plusz pénzt, sőt, a reptér után Barbiékat még a hosteljükbe is elfuvarozta. Kedvességét relatíve bőkezű borravalóval jutalmazzuk. Csak egy példa volt arra, hogy az európai ember menniyre gyanakvó és az ázsiai általában mennyire más gondolkodású (erről majd itt Malájziában is mesélek meglepő dolgokat, ha egyszer odajutok.) Mariórol még anniy érdekesség, hogy Macaon született, de egy éve átköltözött Kínába, és minden reggel Macaora jár át dolgozni, mert a fizetését sokkal jobb vásárlóerővel költheti el a Kínai oldalon, mint Macaon, miközben szerinte mindent megkap Kínában is, amitt Macaon. Egy kapitalista demokratikus országból költözött tehát át egy szocialista országba, a „szögesdrótdrót-kerítés” másik oldalára. Érdekes…..

Ma kicsit hűvösebb van, kb. 17 fok. 08: 30-kor metróra szállunk, hogy a gyerekeknek beígért Disney Land előtt ellátogassunk a Lantau szigeten található Cable Carhoz (kabinos felvonó), ami egy hegycsúcsra visz fel ( Ngong Pong 360 ) melynek tetején ül a világ legnagyobb (ülő) Buddha szobra (mellkasán egy nagy horog kereszttel(!), de ezt ők egy 2000 évvel hamarabb kezdték el használni kicsit más jelentéssel). Andris szerint a hegy tetején ülő Buddha az valójában Mátyás Király szobra J ).  (A hatalmas Buddha tövében megpróbálok Boginak mesélni Buddháról –Gaudhama Siddharta i.e. V.sz.-, aki egy gazdag herceg volt, de látva szegénységet vagyonát szétosztogatta és hosszú meditációba kezdett, hogy elérje a megvilágosodást, majd mikor ez sikerült neki istenné vállt. )  Egy kolostor is van, állítólag shaolin bemutatókat is szoktak itt tartani ( azért nem szabad itt semmi autentikus dolgot elképzelni, az egész komplexumot a ’90-es évek közepén kreálták, turistáknak J ), de erre most nem volt időnk, mert a Buddhához való felsétálás után sietünk vissza, hogy 13:00 óra körül beérjünk az élményparkba. A parknak saját metró vonala van (igazából egy megállónyi leágazás a narancssárga vonalból), ez a rózsaszín Disney Resort line, érdekessége, hogy a szerelvények ablakai Miki egér fej alakúak és a kapaszkodók is, ill. kis vitrinekben különböző D. figurák találhatók a metró kocsiban. A belépő felnőtteknek 330 HKD, gyerekeknek 240 ( = 8250/6000 Ft), ami jóval olcsóbb, bár kicsit kisebb, mint európai testvére Párizs mellett, ami 12.000 Ft/fő, bár igaz, hogy 3 különböző témaparkot is magába foglal, nem csak a D. Landet. 

Kb. 6 órát töltünk el a parkban, ami az európai után másodszorra még nekünk felnőtteknek is hatalmas élmény volt, néha olyan, mint egy hatalmas all inclusive vidámpark (future land section- különböző adrenalinszint emelő eszközökkel – nem kifejezetten gyerekek számára-), néha pedig mintha be lennél lőve és azt halucinálnád, hogy meseországban vagy (fairy land section), egy egész mesevárost építettek fel kastéllyal (ami az összes Disney mesefilm elején szokott szerepelni). Parámat leküzdve a mesevonat, a Micimackós barlangvasút ( olyan mint a Tanú című filmben „aszocialista szellem vasútja” csak itt Bástya Elvtárs helyett Micimackónak és barátainak állítottak személyi kultuszt ) kipróbálása után Magóval beülünk a Space Mountain-ba. Ezt ő már Párizsban kipróbálta, de mivel én nem szeretem az ilyesmi borzongással járó élményeket akkor nem tartottam vele, de most minden bátorságomat összeszedve beültünk, Magó a sorból a Párizsi rossz élmény miatt többször is ki akart állni, de nem engedtem ( a sor végén mielőtt beültünk volna  kilövésre váró űrhajóba, ki volt írva, hogy „ Utolsó esély, hogy kiállj a sorból, szívbántalmakkal, és magas vérnyomással küdőknek nem ajánlott…” ). Amúgy jól sikerült, nagy élmény volt, büszke is vagyok magamra kicsit, hogy be mertem ülni J  . A nap az élményparkban a mesefigurák zenés parádéjával majd az élet nagyságú mesekastélyra vetített fényjátékkal majd elég korrekt tűzijátékkal zárul (hasonlóval, mire patyolattiszta politikusaink 1 milliárdot költenek), és ezt itt minden este lenyomják.

Előző este kicsit még bolyongtunk az Argyle street környéki bazársor, csillogó üzletek és éttermek sokasága között, majd mikor a bruttó 24 órás utazás okozta fáradság fölülkerekedett a lelkesedésünkön, nyugovóra tértünk, mert további mozgalmas napok vártak ránk.

A városról általában az útikönyvekben megtalálható információkon túl. Első látásra szemet vakító a rengeteg fényreklám, melyek nemcsak a közvilágítást, de a napfényt is pótolják szinte. Üzlet üzlet hátán. A plázák egymásba érnek. Házakat, irodaépületeket 30 emelet alatt el nem kezdenek el építeni. Barnus szerint – aki többször megjárta már az USA-t- még New Yorkban sincs ennyi felhőkarcoló, mint itt HK-ban. Az utcák szuper tiszták, az emberek feltűnően kis része dohányzik, ugyanakkor nyilvános helyeken –mindenhol- tiltják ezt a mindenki számára kártékony tevékenységet  és kb. 100.000 Ft-nyi büntetéssel sújtják a tilalom megszegését. ( sok mindent tanulhatnánk tőlük ). A metrók is szuper tiszták, sőt a végállomáson az utolsó ember után maszkot viselő személyzet ugrik be egyből a szerelvénybe és nem csak a kevés elejtett szemetet szedik össze, hanem minden kapaszkodót és fogantyút lefertőtlenítenek. Ez hihetetlen! Nagyon figyelnek a tisztaságra, minden nyilvános helyen kiírják, még az ingyenes és tiszta nyilvános wc-kben is hogy 1 vagy 2 óránként fertőtlenítik-e a fogantyúkat és egyéb érintendő részeket. Az árak kb. 20-30%-al alacsonyabbak, mint Magyarországon, ez vonatkozik az elektronikai cikkekre és a ruhákra egyránt, míg a fizetések kb magyar szinten mozognak. Az ingatlanárak minden bizonnyal többszöröse a magyarországinak. Egy liter benzin 8-9 HKD= 200-225 Ft, metrójegy rövidebb távra 5 HKD=125 Ft, hosszabb távra, ahol tengeri szoros alatt kell átkelni a metróval, több átszállással max 500 Ft lehet, a napijegy 50 HKD=1250 Ft ( itthon kb. 1700 Ft ). 7 millió ember lakja akik 2 Budapestnyi területű élettéren kell, hogy megosztozzanak. Ez tehát a föld legsűrűbben lakott városa ( nem azért, mert olyan sokan laknák, hanem olyan kis területen ), itt található a világ legnagyobb ülő Buddhája, bár valószínűleg az egyik legújabb is (1993). Személyes benyomásom, hogy nem csak az egy nm-re jutó lakosok számában vezet a város, hanem az 1 nm-re jutó üzletekében is. 3 nagyobb részből és több kisebb szigetből áll ( Kowloon, Hong Kong Island, Lantau Island). 1897-től állt angol fennhatóság alatt, mikor is Nagy Británia 100 évre bérleti díj fejében bérbe vette Kínától. 1997-ben a kínai kormány nem hosszabbította meg a szerződést, így HK visszaszállt Kínára. Jelenleg Kíni zászló lobog a kormányépületeken, Kína része, de kínaiak vízummal léphetik át a HK és az anyaország közötti határokat, HK különleges adminisztrációjú régió, ami azt jelenti, hogy saját pénzneme, kormányzósága és kereskedelme van, de a külügy és a honvédelem az közös Kínával.   Az autók rendszámai az angliaiakkal megegyezőek, az autókban a kormány jobb oldalon van, angol típusú a közlekedés. Az utcákon szinte minden busz emeletes busz, Hong Kong szigetén pedig villamosok is vannak ( talán azt hiszem Ázsiában egyedüliként ) , melyek rövidek, egy kocsiból állnak, viszont emeletesek. A hivatalos nyelv a kínai kantoni változata, de minden mindenhol ki van írva angolul is, hiszen az angol fennhatóság miatt az is hivatalos nyelv volt ’97-ig. Ennek ellenére a helyiek angol nyelvtudása igen hiányos, sokan egyáltalán nem beszélik a nyelvet. Ezzel ellentétben mindenki nagyon segítőkész és kedves, bár alapvetően nem olyan mosolygósak, mint a thaiok vagy az indonézek, de mosolygás nélkül is kedvesek.

Magó ösztökélésére adós vagyok még a társaság bemutatásával. 9-en vagyunk, a Lehotzky-Konkoly Család 4 fővel (Magó, Bogi, Ibolya Nagyi és Krisz), Judit és 6 éves kisfia Andris, valamint a Daczi Család 3 fővel ( Barbi, Zsolti ( Barbi párja ) és Barnus (Barbi öccse).

Visszatérve a programunkra, 21-én reggel gyors reggeli után a 7/11-ben ( Seven Eleven -> DK Ázsiában minden városban minden utcasarkon található non-stop kisközért gyors kajákkal kávéval ) a piros metróra szállunk a szállásunknál levő Mong Kok Station-nél. A metró átvisz a tengerszoros alatt Hong Kong szigetre és leszállunk a Central állomáson. Itt tuti nem ugrik senki a metró alá megszivatva ezzel egy fél várost, ugyanis a peront plexifal választja el  a sínektől, a szerelvény emögött halad, a plexifalon az ajtók csak akkor nyílnak ki, ha a szerlvény megállt. A szerelvény nem kocsikból áll, hanem olyan, mint egy hosszú hernyó, az egyik végéből ellátsz a másikvégéig a belsejében.

Felmegyünk a 370 m. magas Viktoria Peak-re, ami 360 fokos panorámát biztosít hátul a zöld területekre elöl a város felhőkarcolóira. A kilátóhoz sikló visz fel, a sikló felső állomásán a biztonság kedvéért egy több emeletes plaza, csak ezen áthaladva jutunk fel a sokadik emeleten található panorámateraszra.

A The Peak után a The Bank of China 70 emeletes felhőkarcolójának 43. emeletére megyünk fel – hogy legyünk életünkben először egy normális felhőkarcolóban is-. A belépés ingyenes, csupán a csomagokat kell becsekkolni és egy névre szóló „visitor’s pass”-al szabad az út a 43. emeletig. Jó élmény.

Ezután villamosozunk egy fél órát 2 HK=50 Ft-ért az egyik emeletes villamosjáraton, ami kivisz a sziget Ny-i részére, érdekesség, hogy itt már nem látni fehér turistákat ( amúgy a turistás helyeken is csak meglepően keveset, mert mindenki Thaiföldön van hehe ), és minden kínaiul van kiírva, angolul már szinte semmi. A villamosról leszállva a 6-os buszra szállunk és Óbuda helyett a HK sziget D-i részén fekvő repulse bay-t vesszük célba, ami egy viszonylag nyugodt tengerpart nem is olyan messze a nyüzsgő város zajától. Itt kicsit lepihenünk a homokba, jó magam fél órát alszom (a városnézésnél fárasztóbb dolgot még nem tapasztaltam), addig Bogiék várat építenek és sütkéreznek nemcsak a napon, hanem a pekingi turisták által gerjesztett személyi kultuszban (egy busznyi turistacsoport fényképezkedett vele fél órán keresztül, Magó mondta, hogy amíg aludtam, mellettem (velem ) is fényképezkedtek. ( Végül is ritkán látni alvó orángutánt HK tengerpartjain :)  . Az idő melegebb a vártnál, a 26 fokos meleg még póló nélküliséget is enged, de a víz nagyon hideg. A homokos strand mögött már természetesen pár 30 emeletes apartmanház, majd mögöttük hatalmas hegyek. A buszút is vissza a városba nagy szintkülönbségekkel vezet ( kb. 15 perc ). Az idő egyébként HK-ban télen 20 fok körül ingadozik, a helyiek azért kabátban, vana aki csizmában jár, mi azonban az esti 17 fokban is szandálban és  rövidújjúban élvezzük az otthoninál és az isztambulinál majdnem 20 fokkal melegebb hőmérsékletet.

Soho és Hollywood road körüli séta következik ( itt van a világ leghosszabb mozgólépcsője fel a dobra, éttermek, pubok, galériák ), majd sötétedés után  a Star Ferry-re szállunk. ( Még valamikor a XIX.sz. végén alapították, ez volt az első összeköttetés Kowloon (félsziget) és HK sziget között.) Kemény 2 HKD=50 Ft-ért áthajózunk a Victoria Harbour-ba a kowlooni oldalra, hogy az Avenue of Stars-on végigsétálva este 8-kor megcsodálhassuk a HK sziget oldalából kinőtt felhőkarcolókra vetített fényjátékot, ill. lézer showt. (Minden este va., ingyenes. Én valahogy komolyabb dologra számítottam, de így is egyedi élmény volt.) Az említett sétányon a HK-i filmipar remekeinek kézlenyomatát tekinthetjük meg a földön csillagok közepén a földön, mint pl. Jackie Chan, Chow Jun Fat stb. Minden sztárnak külön dedikált ajándékbolt van, így pl. külön JC-nek, Bruce Leenek stb.  Korai lefekvés, holnap vár Disneyland.

Hong Kongi név statisztika: 6 színészből 3 CHEN, 2 WONG, egy pedig szabadonválasztott. ( Hocsinak ). Vagy megvettek egy híres magyar családregény hangjátékát ( "Szabócsalád" ), amit most filmvászonra írtak és ez a reklámkampánya?

 _________________________________________________________________

Absztrakt Buddhista felirat Repulse Bay tengerpartján ( fejeket lehúzni ! )

Head Your mind ! - Fejeld le a tudatod !! ( ???? ) - kínaiul is  :)

___________________________________________________________________________

Miért ne futkározz a metróban Hong Kongiak szerint? Hogy nehogy megsérülj? Dehogy az csak a kisebb baj. A nagyobb baj, hogy a sérüléseddel járatkéséseket okozhatsz. :)

 .....csak tesztelem, hogy menniyre gyors a képfeltöltés, szeretnélek ugyanis majd kicsit jobban szórakoztatni titeket. Most tesztelek, gyűjtöm a gondolatokat és holnap a hajón Macao felé, ill. a reptéren Macao-n írok és mihamarabb feltöltöm. Hong Kong: PIPA :)  nagyon nyüzsgő, rengeteg felhőkarcoló, rendeteg shop, rengeteg ember, de csak egy óriás Buddha. Részleteket holnap vagy holnapután hosszabban. Holnapi program: hajóval át Macaora, nap közben városnézés, esetleg kis kaszinózás a "Kelet Las Vegasában", majd este repülünk Borneora Kota Kinabalu városába ( Malájzia ).

18 óra körül megérkezünk Hong Kong repterére. Az új reptér területét feltöltéssel a tengertől hódították el. Nagy, kígyózó sor a belépésnél. A hosteltől kapott akkurátus infok alapján egyből az A21-es számú airport buszra szállunk ( 33 HKD/fő, 1 HKD = 25 HUF ) és 40 perc alatt berepít minket a felhőkarcolóktól és fényreklámoktól szegélyezett Nathan Road-ra. Rövid kitérő után elérjük a hostelt ( 5 perces séta helyett kb. 30 perc alatt jutunk el a célhoz hátizsákoktól felmálházva, hála a balfék idveznek ( azaz nekem ), de legalább jól belevetettük magunkat az esti forgatagba, bár igaz fejenként 30 kg. Csomaggal J . Jelenleg a szállásra érkezés és aprócska szoba elfoglalásának örömét éljük át az A-Inn nevű hostelben, ahol egy főnek a szállás kb. 3000 Ft-ra jön ki/éj, ennél olcsóbban HK-ban nem lehet megszállni sajnos. Gyors zuhany után bevetjük magunkat a város fénylő, színes forgatagába, immárom csomagok nélkül :) .

Hatalmas hóesés fogad a mediterrán Törökországban, melynek következtében a repülő 45 percet köröz a Boszporusz felett leszállási engedély híján. Egy órás késéssel 17:00-kor megérkezünk tehát a havas Bizáncba ( = Konstantinápoly = Isztambul ). A reptérről a piros metróvonalon bejutunk a belvárosba mintegy 40 perc utazással. A törökök megsarcolják a kedves odalátogatót, 15 EUR-ra vettek le minket vízumügyileg. 1 EUR=2 TL, a metróra és villamosra piros zsetonokat kell vásárolni dohányboltban, mint a dodgemben otthon. Az Aksaray nevű végállomástól a 38-as villamossal megyünk tovább, hogy megtekintsük az Aya Sofia templomot. ( i.sz. 325-360-ig építették, 1453-ig ortodox templom, majd a török megszállás után iszlám imahellyé alakítják. 1934-ben Atatürk Kemal alakíttatta múzeummá. Érdekessége, hogy olyan anyagból készítették, hogy földrengésbiztos legyen, egyszer már 7,5-es földrengést is kibírt. ) A mellette levő Kék Mecsetre is vetünk egy gyors pillantást, de a 0 fok és a hóvihar a két gyerekkel nem a legideálisabb körülmények a gyalogos városnézéshez. Mindazonáltal picit gyaloglunk visszafelé a grand bazar-ig, ami természetesen szintén zárva van. Egy jó kebab után vissza a meleg metróba, véget ér isztambuli villámlátogatásunk, mely arra volt csak jó, hogy ne várjunk a reptéren 7 órát, kapjunk kis ízelítőt ebből a tiszta és nagyon is európai városból, az emberek kedvességéből és segítőkészségéből. Azt hiszem világosban, 25 fokkal melegebb időben ez egy elég szerethető város lenne, tehát elhatároztuk, hogy optimálisabb körülmények között még visszatérünk ide.  Nyelvi érdekességek J :  „kücsük”= kicsi  , „pogaca”= pogácsa, „elma” = alma, „madzsarisztán” = Mo. ( továbbá török szavaink: sapka, papucs, lámpa, balta stb…. )

A metróállomáson egy török bácsi utánunk kiabált: „Ali Baba, Gyere ide !”  J

Mint az összes ázsiai járat Hong Kongba induló gépünk is éjfélkor indul. A Turkish Airlinest egyébként itt és most meg kell dicsérnem kilencünk egybehangzó véleménye és az eddigi Bp. Isztambul út alapján ( personal screen az ülések támlájában, nagyszerű kaja étlappal, kedves személyzet, nem véletlenül adta Kevin Costner is arcát a légitársaság reklámjaihoz. 

A gép 23:55-re van kiírva, de beszállás után csak nem akar elindulni, 2,5 órát várunk bent a gépben, mielőtt felszállnánk. Mint később kiderült minden felszálló gép szárnyát és mechanikáját fagymentesíteni kellett, ezért a szokásosnál több időt vett igénybe a gépek felszállása. Az előttünk levő ülés támlájára beszerelt „personal screen” –en keresztül elérhető 30 film, rengeteg zene és játék hamar elmúlatta nem csak a 2,5 órás várakozást, de a 10 órás utazást is. Congratulations Turkish Airlines, good job ! Highly recommended !!!

Magó ma befejezte a vízumok beszerzésével kapcsolatos ügyintézési procedúrát. Hong Kongba, Macaóra, és Malayziába magyar állampolgároknak nem kell vízum, ezért a Thai és az Indiai nagykövettségeken kellett csak ügyet intézni, a thai vízum valami akció folytán ingyenes ebben az évben, de útleveleket ettől függetlenül ott kellett hagyni 2 napra. Ma Magó az Indiai Követtségen van délelőtt, hogy beüttesse a pecséteket és kicsengesse a potom 16.000 Ft-os fejenkénti vízumdíjat. Lassan összeáll és teljes lesz a kép, a szállások közül csak azokat foglaljuk le itthonról, ahova későn érkezünk meg, ill. csak egy éjszakát leszünk és kevés lesz az időnk ezért azt nem akarjuk majd szálláskereséssel tölteni, egy éjszakára csak egy ágy kell, meg egy tiszta fürdőszoba. A hongkongi szállásokkal már most látom, hogy bajunk lesz, mert az olcsóbb kategóriák a tripadvisoron és egyéb szállásfoglaló oldalakon elég rossz értékeléseket kapnak az utazóktól. Itt majd úgy látom erős kompromisszumokra kényszerülünk.

Ez az útiterv. Pár éjszakába belekerült, mire összeállt. A fő repülési útvonalakra a jegyet a Vista Allé irodában vettük ( olcsóbb volt, mint a légitársaság saját irodájában ), ami a következő: Turkish Airlines Bp-Hong Kong Istanbuli átszállással majd Bombay-ból vissza Budapestre. Ez így kemény 132.000 Magyar Forintba került, szerintem a földkerekség legjobb ára, reméljük a repülés is sima lesz. A helyközi repüléseket többnyire az Air Asia varázslatos árú járataival oldjuk meg és foglaltuk még itthonról a karosszékből ( a legolcsóbb járat 3.500 FT-ba került !! :).  Az India rész még nincs pontosan kidolgozva, mivel az az utolsó egy hétben kerül sorra, még lesz időnk rajta dolgozni.

Javában folynak az előkészületek. Hasznos információforrásokat jelentenek a Lonelyplanet útikönyvek, a Lonelyplanet on-line világ útikalauza, a Lonelyplanet utazási fóruma, szálláskeresés ügyében a Tripadvisor-on postoló utazótársak véleményei egyes desztinációkról és szálláshelyekről. Rá lehet még nézni továbbá a magyar nyelvű utazas.com világutazói fórumra, de a feljebb említett angol nyelvű oldalon célratörőbbek a kérdések is és a válaszok is egyaránt.  Igyekeztük a -megszokottól eltérően- az utazást a lehető legprecízebben megszervezni, mivel most egy 5 éves és egy 6 éves gyermeket is magunkkal viszünk, most nem működőképesek az adhoc érkezések, szálláskeresések stb.